Versek » Aggódás versek » 6. oldal
Idő    Értékelés
Olvad a hó, felmelegszik a jég.
Látom, már jő a tavasz, ez tél vég.
Milyen szomorú lenne meghalni,
Amikor mind úgy vágyódunk élni.
*

Tavaszodik, esték példátlanul szépek,
Felhőtlenek, aranyosan sötétkékek
És díszített, vakítóan fényes Holddal
És mint planetáriumban, csillagokkal.
*

Látom az orgonacsokor példátlanul szép,
Fürtöket mintha márványból faragták volna.
Ebbe a szép tavaszi csokorba minden szép,
Örülök, mert nem látnám, ha tavasz nem volna.
*

Ha az életünk folyónak képzelhető lenne…
Olykor feneketlen örvényekre bukkansz benne,
Vergődsz, forgolódsz, úsznál, nyakig merülsz eleve.

Odafent vígan és áldottan folyik az élet…
Az események úsznak egymás felé, lásd mindet…
Örvényből kikerülni is lehet, úszd a szintet…
*

Ha a trombita hangja nem recseg,
Ha pletyis szomszédasszony nem fecseg,
Akkor oly' jó nagy a csend-fergeteg.
*

Együnk mindenféle főzeléket,
Hajón gyorsan tömjük be a léket,
Így tegyük egészségessé létet.
*

Amikor testet ölt az álom,
Akkor lesz valóság, a vágyom,
Mit elgondoltam és nem bánom.
*

Élet viharában nagyobbacska örömök jelentik napfényt
És a sok icike-picike öröm meg az apró csillagfényt.

Vecsés, 2012. október 12. – Kustra Ferenc
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 93
Életem van, de az, saját kriptába van zárva,
Az életem, a sorsom, mind a létem kriptája.
Nem vagyok egyedül, itt vannak az ősök,
Ők a hálótársak, mind, az elment hősök.

A mi kriptánk a mi nagy temetőnk ékköve,
Sokszor elmegy mellettünk, emberek közönye.
Van ősöm, ki már csak hiányos csontváz,
És van, kin még a bőr a csonton mintáz.

Néha esténként kiszállok a nehéz tető alól,
Fehér lepelben keresem a kerítést… valahol.
Főleg a ködben jó, úgysem… nem látok semmit,
A sírok fölött suhanva… nem bántok senkit.

Innen nincs kiút, oly’ nagyon nehéz a fedő,
Várom én, hogy a szabadító egyszer eljő.
Innen más szabadító nem lehet, csak a Teremtő,
De itt a halál az úr, ide nem jár a Teremtő…

Vecsés, 2012. május 21. – Kustra Ferenc
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 75
A hazáért, senrjúban…

Földi eszköz jó?
Mindenkit megtébolyít!
Áldozat vagyunk...
*

Tékozolt évek,
Fuldokoltatnak Téged!
Ó, bátorság, jöjj!
*

Sok sebből vérzünk,
De haza, ne hagyd velünk...
Földi lét sürget!

Vecsés, 2014. március 29. – Kustra Ferenc - Piszár Éva: XXI századért c. verse ihletésével.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 81
Vágyam csak ennyi, kedves Emmi!
Egy csók és ölelés, más semmi!
Kezdetnek megteszi,
Ha nyakam öleli.
Vágyam most ennyi, kedves Emmi!

Férje megrögzött italozó,
Kiskegyednek ez biz’, nem való!
Elvenném Önt tőle,
Így lesz jobb jövője!
Ne ellenkezzen, legyen mohó!

Legyen enyém, erre úgy vágyok,
Érti? Menekülést kínálok!
Tenyeremben hordom,
Lelkét kiglancolom.
Biz’ így! Magácska, kedves Emmi…

Vecsés, 2021. február 20. – Kustra Ferenc – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 71
Hiába, no, ügy tűnik megöregedett a szerelem,
Volt ugyan nekem is, de már hiányzik a másik felem!
Arcomról már nem mosolyok lebbennek,
Arcomról, derűs képek sem jelennek…
Itt le már, szépséges szavak sem szállnak,
Tudják nincs, amitől elolvadnának…

(LIMERIK)
Mond, hol vannak… szép napok, Janka!
Mi lett öregedett napokra?
Nem bírlak feledni,
Össze kén’ tartozni.
Elhagytál… nincs szükség karokra.

(Bokorrímes)
Őszi leveleim, csak zizegve susognak,
Már vaksis szemeim, csak előre bámulnak...
Éveim, egyedül biz’, nyugdíjba vonulnak.

Vecsés, 2021. március 19. – Kustra Ferenc – öreges romantika, Alloiostrofikus versformában.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 101