Ne titkold el! Látom, és érzem:
valami fáj, és bánt nagyon!
Nekem elég, ha szemedbe nézek,
s látom, hogy tép a fájdalom.

Látom az arcod rándulásán,
s összeszorított ajkadon,
és a szemeid íriszében
sápadtabbak a csillagok.

Ne titkold el. Közös a sorsunk.
Hogy segítsek, ha nem hagyod?
Szeretlek. És ha puszta tél lesz,
veled akkor is vállalom.

Had legyek én az ébredésed
minden borongós hajnalon,
hogy elűzhessem a homlokodról
ráncaid, ha már oly nagyok.

Ne titkold el! Nekem is úgy fáj!
Épp úgy mardos a fájdalom,
mintha tucatnyi tüske szúrna
mérges tövissel, úgy sajog.

Ne titkold el! Tudtam, hogy olykor
nehéz lesz, de én vállalom,
pehelykönnyűvé téve súlyod,
amely ott ül a válladon.

Hoz el nekem a csönd varázsát,
amit régóta keresek,
hosszú éjszakák átálmodását,
amely annyira kell nekem.

Hozd el nekem az est nyugalmát,
hogy álomra hajtsam ősz fejem,
S örökös aggódás helyett végre
Egy kis nyugalmat adj nekem.

Add nekem vissza a hitemet végre,
hogy higgyem: egyszer tán jobb lehet,
Hisz a tengernyi küzdelemből
rég kivettem a részemet.

Küzdelmes évek, emberöltők
súlya mely árnyékként követ,
mázsás teherként földre húzva,
megfeszítve a bőrömet.

Ne kínozz már! Nem tettem semmit!
Mért űzöl engem szüntelen?
Hiszen nem volt csak annyi bűnöm,
azt szerettem, kit nem lehet.

Ne üldözz már! Add vissza végre
mindazt, ami még jár nekem!
Ne vedd el tőlem minden álmom,
nézz rám! Segíts meg Istenem!

Végtelenbe bújt
Láthatáron, új felhők!
Villám is látszik.
*
Égi háború
Csattogással közeleg.
Sokágú villám.
*
Fényparádét ont
Vadságában a vihar.
Folyvást villámlik.
*
Égen villámló
Elektromos fény-nyilak.
Rettenetes hang.
*
Bárányfelhőket
Szélpásztor terelgeti.
Lecsapó villám!
*
Lenyugodott már
Nap, sötétül a tájék.
Villám világít.

Vecsés, 2016. december 20. - Kustra Ferenc József – íródott: A villámlásról, eredeti Basho féle haikuban…

Magam sem tudom, mi a baj?

Aggódok, mert ez bennem fészkel…
Mért pont én? Nem érem föl ésszel!
Bennem dühöng nappal,
Még tegnapi nappal…
Látomásom van… kis reménnyel.

Éjjelem hunyorogva élem,
Lepedőráncot… bajnak vélem.
Ágyam még vetetlen,
És nem gyűrhetetlen.
Remények és vágy itt vannak vélem…

Nem is tudom miért aggódok,
Sejtelmeim előtt hajlongok.
Szívem biz’ úgy reszket,
Jó hallgatni csöndet…
Mi sarjad? Aggódok… asszonyok!

Vecsés, 2020. január 2. –Kustra Ferenc József– írtam: LIMERIK csokorban.

Eltűnnek az évek, Loretta!
Előtűnt mindnek a múlása…
Pár évvel ezelőtt,
Volt, mindenekelőtt…
Szerelem, érzelem, Loretta!

Remény bennem, sokszor jót lobban,
De, eltűntél időmúlásban…
Pedig szerettünk mi,
Ketten, nagyon és mi.
Én azért várlak, jó nagy csókra!

Eltűntek az évek, Loretta!
Nincs nekünk… szerelem záloga.
Hiányzol és nem vagy,
Örökre bennem vagy…
Megtartom érzelmem, Loretta.

Vecsés, 2021. július 31. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.