Bús, könnyáztatta arcom az eső veri,
Búmnak, bánatomnak se száma, se szeri…
Lelkem zokogva sír, már csak úgy támolygok,
Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.

Ember! Ne sajnáld, ha elmúlik az élet,
A végére lásd, hogy mindenki mivé lett…
Fán is elkorhad az ág és a mélybe hull,
Porhüvelyünk bármilyen is, a végére elmúl.

Napsugaras, oly’ csodaszép a sötét éj,
Látnám, de nem látom, eltakarja gömbhéj…
Ily’ szépet akarnék látni, de nem tudok,
Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.

A Hold fekete felhők fogságában él,
Úgy, hogy egy igazi magyar hazát remél…
Erőlködik, jól átnézne a felhőkön,
Én úgy látom, rosszul éltem és így csak bűnhődőm.

Van olyan, kinek napsugaras élete,
Lehet, hogy gyenge a méltóságérzete…
Lelkem zokogva sír, mert bármit akarok,
Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.

Szeretem a szépet, én mindig csak jót akarok…
Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.
Élnék boldogabb életet, de én... mit akarok?
Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.

Vecsés, 2010. október 11. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

Állóharcba bonyolódtam
A lövészárok rám szakadt.
Nem lelem a gyalogásóm…
A nyeléről már leszakadt.

Ásnék, de körmöm is törött,
Nincsen vezérlő csillagom,
Miért küzdök még, mint lökött?
Nincsen már ideám, álmom.

Vecsés, 2000. március 14. – Kustra Ferenc József- íródott önéletrajzi írásként!

Ha van Sorsom, hát az bizony nem szeret.
Csak messziről, túloldalról integet.
Szerencse adó jó isten, add nekem,
Hogy ne kelljen, így... jobb legyen életem!

Volt már felettünk mennykő is, tán' több ezer,
Lopakodós az alkonyat, körbeteker.
De engem Ők csak kevésbé szeretnek,
Úgy gondolják, senki vagyok... eretnek.

Villám-szimfónia szól a sötétlő égből,
Feketés füst száll a sors hajókéményéből.
A forró vaskazánban fekete kőolaj ég,
A sors tán' részegen henceg; a kezdet már a vég.

Mindig is a mézes ajkaival csábított,
Én elvesztem örvényében, ő csak ámított!
Lehúzott a mélybe...
Le a meredélybe.

Jobb volna végre embernek lenni!
Embernek, másnak nem... soha semmi!

Vecsés, 2012. január 6. – Kustra Ferenc József. íródott önéletrajzi írásként.

Kegyetlenül elrontottam az életem,
Csak rossz döntéseket hoztam életemben.
Kegyetlenül elbánt velem az életem.
Már így marad nagyon öregedő létem...
*
Elrontott élet,
Már javíthatatlan múlt!
Feloldozó vég…

Vecsés, 2012. július 15. - Kustra Ferenc József – íródott: Versben és senrjúban, meg önéletrajzi írásként.

Mire vársz?
A szú csak perceg bennem és ketyegi múló időt,
Ez fáj, belül sikoltok, előadod a gyűlölőt?
Szeretném már hallani, hogy nekem remek dalban mondod el...
Hiába vártalak egy életen át... te bizony létezel.

Mire vársz?
Míg bennem a vad-halál kutyája vonítani fog?
Míg énbennem kutyafog vicsorítva, aratni fog?
Mi ez benned, nemtörődömség, szerénység vagy utálat?
Gondolatban megidézlek, lehet, hogy ez csak utánzat…

Ismerek olyat, kinél minden este vacsoravendég vagy!
Már figyeltem, hamis a mosolyod, velem szemben álnok vagy.
Nem adom fel, én folyvást menve, kereslek,
Még akkor is, ha kitörnek a kerekek…

Küzdők az elmúlt tegnapokkal, bízok, holnapi nap… kinyílik.
Reményemben mindig legelöl leszel… te kísértesz a sírig?
Álmaimban folyvást velem vagy és zord utamon ősvény nyílik…

Mire vársz még!
Támadj le, gázolj le, akarom, tégy magadévá!
Ne a lélekharang, én tegyelek magamévá…

Vecsés, 2012. március 4. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.