Kikötő

Csodás város Krakkó
de, vár már a hajó,
a hajón Krisztina.
Új hazám Norvégia
zord fagy hazája,
életem álma
Dél-Afrika csak emlék.
De hova is mennék,
míg bennem él arcod.
Önpusztító harcod
magad vívod már, nélkülem.
Minden voltál nekem
s, az maradsz örökre.
Az óriás víz tükre
elringat kedvesen,
álmom szerelmesen
szállna szíved rejtekébe
de, felsír hogy, vége,
a komp harsonája,
a tenger felett nő Gdańsk bús homálya.

1981. 01.05.