A MEGBOCSÁJTÁS

M. Laurens
A MEGBOCSÁJTÁS
(Parafrázis Juhász Gyula nyomdokain)

Teremt? istenem, sosem ítélted el ?ket,
A gy?lölett?l fröcsög? hazug köpköd?ket.
Szomorúan nézted fentr?l e tévelyg? világot,
S átélted velünk, az összes nyomorúságot.

Mert tudtad, hogy mekkora teher az élet,
És mindig is a kezedben volt a végs? ítélet.
Hatalmas szíved van, végtelen hatalmad,
És számtalan lélek alkotta örök birodalmad.

A megbocsájtás és mindannyiunk terhe,
A magos égbe szállt veled: föl a fellegekbe.
Ám ma is hallod ott fenn, az isteni magasban,
A vak gy?lölet hangját, egyre hangosabban.

Teremt? istenem, nyugtasd le, odafent ?ket,
A gy?lölett?l fröcsög? esztelen köpköd?ket.
Bocsáss meg nékik, mert mégis csak emberek,
Nem tudják szegények, mit is cselekszenek.

Budatétény 2026. július. 09.