Örök körforgás az élet

Meghaltam, de lélegzem,
fájó emlék, amit érzek.
Meghalok majd felébredek,
örök körforgás az élet.

Szívem lassan üti ritmusát,
alig dobog, alig éltet már.
Szemem lassan lehunyom,
s nem is fáj, talán meghalok?

Ennyi lenne az élet?
Élek, meghalok, s közben,
semmit sem érzek?
Ennyi szenvedés kell,
megannyi kínt megélve?

Tényleg ennyi lenne az élet?
Nem hiszem, de még élek.
Még vagyok, s még létezem,
elmúlni minden nélkül nem lehet.

Nem akarom, hogy ennyi legyen az élet,
érezni akarok, szeretni, nem csak amíg élek.
Halál után mi lesz velem?
Megszabadul a testem?
Kiszáll a testemb?l a lelkem?

Nem, ez nem lehet a vége,
kell, hogy legyen ami éltet.
Kell, hogy legyen még életem,
kell, hogy legyen aki szeret.

Kell, hogy én is szeressek,
kell, hogy beszélhessek vele.
Kell, hogy sírhassak mellette,
nekem kell az élet értelme.

Nem akarom itt hagyni az életem,
hiszen még annyi mindent nem tettem.
Szeretni akarok, amíg a szív dobog,
és a vágy éltet, amíg én vagyok.