Válaszra várva

Várok... olykor szomjasan...
S átölel néha egy b?nös gondolat...
Ha a toronyóra mell?l levetném magam,
az megoldaná-e minden gondomat?

Hiányom lenne valakinek kín,
vagy Istennek lennék új kereszt?
A gyermeke úgysem vagyok én,
a mennyb?l meg tán` úgyis kirekeszt!

Angyalok harsonája szólna-e oly szépen,
mint egy varázslatos Mozart opera?
S ha dalolná valaki rövidke létem,
az megoldaná-e minden gondomat?

Várok... olykor szomjasan...
De nem jön válasz senkit?l,
akkor hát hagyom... majd csak eloson,
hiszen Isten sem tehet olykor... - semmir?l!