?szies

Gyöngy harmat a f?szálakon felragyog a fényben,
Illan a nyár, párolog már, ?sz libben a térben.
Köd paplannal takaródzik, nyirkos már a reggel,
Beleolvad a napsugár, pancsol mikor felkel.

Villany dróton fecske sereg, gyülekeznek szépen.
Bízunk benne vissza térnek a költésre épen.
Er?t vesztett falevelek szelet várják éppen,
Az ágakon meglibbennek landolásra készen.

A darvak is készül?dnek, s velük néhány fajta,
Természett?l az ösztönük dél vidékre hajtja.
A körforgás tova gördül, változik az arca,
Emberesek a hónapok, színkavalkád rajta.

Nyár idéz? röpke napot vénasszonyok hoznak,
Sütkérezve egy kis padon múltról álmodoznak.
Id? íve laposodik, megnyúlnak az esték,
Fellegekb?l csordogál már a sok szín? festék.