Szilveszterkor…

Jövő nélkül nincsen élet, embernek nincs reménye,
Szilveszterkor ember kérdezi: a jövő enyém-e?
Mint egy szárnyaló, szabad madár, repül életünk tova…
Így aztán vele növekszik rég múltunk, éveink sora.

Újévkor az új álmok tüzei fellobbannak,
Lélektüzeink, mint az új álmok, felrobbannak.
Óh, Te hóesés és udvari nagy fenyő,
Ti maradtok, de jön egy újabb esztendő!

A szilveszter, ha megjön, az egy nagy változás varázs,
Mert eltűnik az óév! Az újév olyan zúzmarás…
No, mi majd koccintunk jövőre, mindannyiunk egészségére
És élvezzük az évváltást, mindenki olyan nagy örömére.

Vecsés, 2013. december 20. – Kustra Ferenc József