Elmúlás vár ránk - Debreceni Zoltán

Nézem a tájat a puszta rónaságot.
Érzem fentről a néma boldogságot.
A magas égben madarak dalolnak.
A földön méhek döngicsélnek.
Olyan jó érezni, hogy még élek
S a szívemben mindennap érzek.

Nem érdekel a háború hisz nem én rám van bízva.
Addig élek amíg a nagykönyvben nekem megvan írva.
Majd aztán elmegyek az örök elmúlásba.
Részt veszek az a természet megújulásába.