Utólag minden egészen más...

Debreceni Zoltán - Utólag minden egészen más...

Mosolygok magamra mikor a tükörbe nézek.
A szívembe békét, megnyugvást érzek.
A keserű évek mind az arcomon hevernek.
Bármilyen nehezen, de szép lassan elteltek.

Regényt olvasok mikor magamra nézek.
Eszembe jutnak a sok sok szenvedések.
Hányszor gondoltam: most biztos meghalok.
Elmúltak a kínok most rajta csak mosolygok.

Fiatal koromtól már nyomorékan féltüdővel élek.
Mosolygok mikor a kényes egészséges emberekre nézek.
Fulladok sokszor levegőt nem kapok.
De az élettel parolázok és mosolyogva daccolok.