Témák » Elmúlt szerelem » Debreceni Zoltán: Esti séta a Tisza - parton
Beküldve: 2020.12.23.
Ennyien olvasták eddig: 10
Esti séta a Tisza - parton
Esti séta a Tisza-parton - Debreceni Zoltán

Nyári este sétálok a Tiszapartján egyedül.
Egy szőke leány emléke a lelkembe a régi múltról hegedül.
A városra leszállt már rég a csendesen éj.
A hold már az égen fényesen ragyog.
Az égről kacsingatnak rám ravaszul a hunyorgó csillagok.

Nyugodtan csendesen alszik a város,
büszkén mosolyog rám a szegedi táj.
Lágyan ringatózik a Tisza vizén az ezüstös holdsugár.

A Tiszapartján egyedül ülök a gyepen,
a föld még őrzi a nap melegét.
Elmerengve hallgatom a város felől szivárgó éjjeli zenét.

Fájós lábamnál halk neszeléssel a hullám partot ér.
Nagyon megszeppenek mert elrepül a fejem felett egy sötét denevér.

Bánatos arcomat a csillagos égfelé emelem.
Az ezüstös holdat keresi rajta a fáradt tekintetem.
Kedvesem hányszor sírtuk át itt ketten az éjszakát.
Hányszor zokogtad el vállamon a szíved összes bánatát.

Most a holdfény füröszti könnyeimtől sápadt arcomat.
Leszeretné mosni róla az egész szomorúságomat.

Nehezen állok fel lassan bicegve haza indulok.
A sötét éjszaka vigyáz rám körülöttem némán imbolyog.

A keserű bánat és a magány kísér karonfogva hosszú utamon.
A múltam terhét cipelem örökre a beteg vállamon.
Beküldő: Debreceni Zoltán

Nincs adat!

Új hozzászólás
 Error
 Error
Kép újratöltése Error