Nehéz álarcban járni - Debreceni Zoltán

Debreceni Zoltán - Nehéz álarcban járni...

Megöregedtem 67-éves lettem.
Az életem hosszájért nagyon megszenvedtem.
A panaszkodás nem az én asztalom.
De néha olyan jó ha papírra írhatom.

Fiatalon nyomorék lettem,
a féltüdőmet korán elvesztettem.
Soha sem értették meg az emberek,
hogy emiatt lelkileg is sokat szenvedek.

Megpróbáltam mindig boldog arcot mutatni,
a bánatot magamról teljesen levetkőzni.
Tudjátok milyen rossz álarcba járni,
minden nap mosolyogva a halálra várni.?
Utólag olyan jó vissza nézni a keserű múltra.
Elfelejtesz mindent mintha nem is igaz volna.