Észrevétlenül eltünök - Debreceni Zoltán

Zakatolva a roham mellettem a szél,
zakatol akár a megfáradt szívem.
Mások, hogy finomat esznek,
némán lesütött fejjel nézem.
Néz rám a pusztaság a kietlen vadon.
Hol romlott el az életem én sem tudom.

Gyerek korom is rossz volt
nem dicsekedhetek benne.
Ha tüzelt télen szegény anyám,
füst ment mind a két szemembe.
A betegség sem kimélt korán letepert a földre.
Majd egy napon eltünök innen,
a csendes temetőbe.