A titkunk örökre itt marad - Debreceni Zoltán

Gyere sétáljunk a dermedt pusztaságon.
Csókoljuk meg egymást a kéklő ég alatt.
Lehet örökre itt hagylak téged,
mosolyogva melletted egy picikét meghalok.

Gyere nem bűn az már amit kérek tőled.
A szél sem zavar, látod másfelé szalad.
Átöleljük egymást a szívedet itt nekem is adod.
Örökre itt marad a titkunk a magas fa alatt.

Néha nézd meg a temetőbe a síromat.
De mosolyogj mellette, könnyezni
nem szabad.