Témák » Kedvesemnek » Csík Ferenc: Lélekcsók
Beküldve: 2020.06.03.
Ennyien olvasták eddig: 37
Lélekcsók
Esélytelenül

Hófelhők sírnak a fényes Hold alatt,
Magányos jéghegy szívem, érzem, érted meghasad.
Szenvedéseim völgyén alkonyati csendek,
Árnyékvilágunkban örök a szenvedésem.

Parányi reménnyel feléd sodort a tavaszi szél,
Valentin napján lábaim nyoma szárnyra kél.
A végtelen örökkévalóságban vergődök,
Végtelen reménnyel bús szerelmünkön tengődök.

Elzüllött, élettelen reményem nyomán
Szerettük egymást ifjúságunknak hajnalán.
Otthonom lett a sivár messzeség,
Örök téli álomra szenderült már minden szenvedés.
Beküldő: Csík Ferenc

Nincs adat!

Új hozzászólás
 Error
 Error
Kép újratöltése Error