József Attila: A halálról

Témakörök

Szerelem (344)

Kedvesemnek (91)

Hiányzol (46)

Elmúlt szerelem (81)

Szakítás (33)

Vágyakozás (162)

Szenvedély (99)

Szerelmi csalódás (32)

Szerelmi bánat (43)

Reménytelenség (88)

Remény (114)

Magány (45)

Ismerkedés (4)

Társ (13)

Aggódás (185)

Szeretet (166)

Boldogság (135)

Félreértés (31)

Őszinteség (44)

Búcsúzás (107)

Megbocsátás (6)

Fájdalom (169)

Harag (14)

Család (66)

Házasság (12)

Gyerek (119)

Vicces (46)

Bor (6)

Lovas (4)

Barátság (52)

Élet (1115)

Vallás (79)

Otthon (10)

Mindennapok (236)

Akarat (55)

Alkalmazkodás (334)

Művészet (75)

Szabadság (55)

Hatalom (27)

Tudás (30)

Hazugság (5)

Halál, elmúlás (260)

Természet (398)

Születésnap (13)

Karácsony (71)

Szilveszter, Újév (30)

Húsvéti locsólóversek (26)

Valentin-nap (9)

Nőnap (13)

Anyák Napja (22)

Ballagás (21)

Húsvét (23)

Béke (27)

Háború (106)

Haza (113)

Idő (76)

Csók (13)

Harc (22)

Csalódás (177)

Istenhez (27)

Betegség (19)

Évszakok (31)

Témák » Halál, elmúlás » József Attila: A halálról

« Vissza a(z) Halál, elmúlás témákhoz

Beküldve: 2011.03.21.

Ennyien olvasták eddig: 1949

A halálról

Vas-öltönyben előttem áll
A szomorú, néma halál.
Hideg csókja
Nem izgatja
Sóhajtó kebelem.

Dörrenés s nem él az élet,
Futó ábránd, a multé lett.
Nem marasztja,
Már eladta
Hevítő szerelem.

Előttem áll s torkon ragad!
- Életmentő hát nem akad? -
Tovább nem vár,
S én? - megyek már
Siratva életem.

Írta: József Attila

Beküldő: versek.eu

Halál, elmúlás

Nincs adat!

Facebook
csoport

Versek
a honlapodra

Toplista

Szerző toplista

Legújabb versek

Legtöbb verssel rendelkező költők

Kustra Ferenc József

Ostrozánsky Gellért

Vers ajánló

Sírig tartó boldogság

Don-kanyar a csonka vágán

Don-kanyar a fagy birodal

A leánykákhoz