Fájunk, sírunk

Örülve vallom vallomásaid őrülten szemedbe.
Álmaid ágyait fetrengve terítem le testemmel,
izzadva álmodok merengve, szemeimet
karommal temetve szétsúrólt álmaim ölelésébe.
Esőbe, csendbe, éjszakáról éjszakában,
hajnalra fáradtan ásítva imát,
várva az áldozást, keresve derengést,
ébredést remélve túlélni, és várni ismét
estét, keresni szenvedést, átszellemülést,
meggyónni, álmodni szépet, kívánni.
Együtt várunk, fájunk és sirunk,
álmodunk félve, visszafogottan remélve,
alázatosan és gyáván kacagva erőtlen erőbe,
hazudva csendet bámulunk a nemtörődömségbe.
Ázunk ?s fázunk, sírunk és fájunk csendben,
fesztelenségben, szárazan könnyezünk féltékenyülve.