Témák » Magány » Debreceni Zoltán: Megint egyedül
Megint egyedül
A Hajdúbagosi pusztán lehajtott bánatos fejjel ballagok.
A felhők mögül lopva néznek engem a ragyogó csillagok.

Érzem súlyát fejemen a csepergő esőnek.
Csak buta játéka vagyok az elmúló időnek.

Az öröm helyett mindig a keserű bánat sétál elém.
Csak megyek lehajtott fejjel már azt sem tudom merre tartok én.

A lelkem a bánatban teljesem elmerül.
Eljött az este megint itt vagyok egyedül.
Az üres szobámban az asztalon a toll és a papírlapok várnak.
Lassan írogatok nem vagyok egyedül mellettem ül a keserű bánat.
Beküldő: Debreceni Zoltán

Nincs adat!

Új hozzászólás
 Error
 Error
Kép újratöltése Error
Népszerű fórum témák
Legfrissebb kommentek
Új témák