CSIGABIGA TYÚKLÉTRÁJA

(Fabula a vágyakról)

Csigabiga, a házában ülve,
unatkozik, bánatában elmerülve.
Körötte a világ rohan, szalad,
de ? mindebb?l lemarad.

Hason csúszkál szegény pára,
míg rátalál egy tyúklétrára,
mely szebb napokat is látott,
Mikor a kakas még reá mászott.

A létra csúcsán kukorékolt,
s rá ébredt hajnalban az égbolt.
Csigánk szíve nagyot dobban:
- A világot is láthatnám onnan.

De az els? fok oly messzi fent volt,
hogy a nyújtózásba majdnem megholt.
Hiába minden er?feszítések ára,
Sehogy sem ért fel hozzája.

Szegény csigát a háza is húzta,
az els? fokot elérni sem tudta.
Látta ezt egy szarka, segített rajta.
Csigánkat a földr?l azonmód felkapta.

- Repülök! - Szólt a csiga lelkesen.
Világot látni ugyan nem megyen,
de a madár fészkéhez felérve,
a fiókák lelkesen fogadták ebédre.

S mi lehetne mesém tanulsága?
Ki földhözragadtan kell éljen,
ne vágyjon a magos tyúklétrára!

Budatétény 2026.jónius. 28.