Örökké szeretlek

Két szív egy éjjel a csillagos ég felett eggyé vált,
szép hónapok alatt és éjen át.
Szép volt vidám minden perc,
mit veled töltöttem ezen az éjjelen.
Boldogság és vággyal tele,
ezt érzi az én szívem.

Boldog voltam mint soha tán,
hogy enyém lettél azon az éjszakán.
Szemedben a fény olyan volt,
mint még soha más ezen a bolygón.

Szíved, szívemben dobog és szeret,
ez volt életem legszebb perce.
Olyan volt ez mint egy álom,
megtaláltam a boldogságom.

Közelséged szívem dobbantja,
nincs is ennél szebb csoda.
Mikor szíved hozzám szól,
minden perce olyan megható,

Ez olyan érzés mint egy vágy,
amit a szív mindig kíván.
Szíved szerelme ad nekem erőt,
mert tudja, hogy ez a lüktető erő.

Szívedben a vágy nagyobb,
mint te azt hitted azon a hajnalon.
Szíved tudja mit akar,
az én szívemet magadnak.

Azért szeretsz te annyira,
mert a szíved az én szívem akarja.
Kérted szívem egy hajnalon,
meg is kaptad azt ott akkor.

Szívemben a szíved él,
nincs ember ki ezt elvenné.
Ember párjára úgy talál rá,
hogy szíve halkan muzsikál.

Ezt a dallamot kell meg halljad,
hogy tudjad szíved mit dalolna.
Azt a dallamot üti szíved,
hogy el ne engedd azt a szívet.

Minden csillag azért fénylett,
hogy vedd észre, hogy van egy ember,
ki a te szívedet ragyogja be.
Neked adtam azt a szívet,
hogy ragyoghasson a te szíved.

E két szívnek volt egy álma,
mi beteljesült mostanára.
Szikrázott a boldogságtól,
úgy ahogyan még semmi mástól.