Remény lángja

Érzem semmi vagyok, de mi lehetnék? cím? versre reagálva. /

Ne hidd, hogy semmi vagy, ki így tud érezni,
Szavakban ég? t?z, az nem tud vérezni.
Te vagy a bíbor, s nem csak esti köntösön,
Fény vagy, ha halvány is - de itt vagy, s köszönöm.

Lehetsz sugár, ha nem is t?z?n ragyogó,
Mécses is melegít, ha fázik valahó
Lehetsz fa az erd?n, ki csendben álmodik,
Gyökérrel tartja meg, mi mást ledönt a hit.

A megalázás mélyén kincs a lelked ott...
Hisz ki szenved, érez, s érezni... alkotott.
Nem gy?zhet le az, ami bánt - csak más ruhát vesz fel,
De te légy az, ki magát újra-újra felemel.

A húsvét hétf? múlt, mint minden rossz id?,
S a holnap rejt csodát, nem csak sötét er?.
Ne várd nagyon kaszást - várj inkább egy mosolyt,
Mit?l a szív csendben újra dobog, egy szót...

Mert vagy - és ez elég. És több vagy, mint hiszed,
Kicsiny láng, de olyan, mely világot vihet.
És ha úgy érzed is: ez csak gyenge remény,
Tudd, hogy most neked szólok - hiszek benned én!

Siófok, 2025. április 23. -Gránicz Éva-
Írtam: egy poéta társam vigasztalására.