Bölcs?t?l a sírig

Bölcs?t?l, a sírig

Amint megérkezel ,erre a világra,
akaratod hajtják, rögtön rabigába.
Képerny? a bölcs?, billenty? a béklyó,
nyakad köré feszül, azonnal a háló!

Magadról sem tudsz még, pörögnek a képek,
üvöltve adózol a mindenható kéknek!
Andersenék helyett ,tablet altat, ébreszt,
óh, gyermeki léted, Istenem, mivé lesz?

Nyíltan sírok értetek!

„Taní’-tani” kéne, nem hat rád a szép szó,
bitek fogságában rád szorul a béklyó.
Arctalan tömegként köpködsz, „szeretsz” vádolsz,
minden feladatot az AI-ról másolsz.

Kih?lnek az ágyak, nincsenek barátok,
Insta-sztoriban lájkolod a párod.
Kockás hasú fiúk, tökéletes lányok,
minden-ki eladó, a filterekt?l hányok.

Elkészül az ebéd, de nincs még meg a fotó,
minden tökéletes, minden illúzió.

Nyíltan sírok értetek!

Lehet itt mindent, védtelen a lélek,
láthatatlan bitek ontják rád a mérget.
Fotelb?l harcolsz, csukott szemmel gépelsz,
s ha szó kerül elébed, csak bamba képpel nézed!

Nyíltan sírok értetek!

Nagyanyák kábán bámulják a múltat,
megfakult emlékek, elsárgult fényképek.
Erd?szagú rétek, s, vágynak rátok szóval,
meleg öleléssel, nem netes szívecskék
acélpengéjével.

Nyíltan sírnak értetek!

Nyakig merülünk mi ebbe a világba,
szívünk mélyén vágyunk újra napvilágra.
De bezárul a kör, csukódik az ajtó,
billenty? a kézben, bele döglünk részben,
soha nem maradunk már emberek egészen.

Nyíltan sírok értetek – magamért meg titkon!