A pillantás

Els? pillantás – egy lopott varázs,
szívem kihagyott egy dobbanást.
Mosolyod könny? szélként ért,
s én már tudtam: elvesznék.
​
A szerelem, mondják, mély víz,
hát ugorjunk bele – miért is ne?
Ha süllyedünk, hát együtt tesszük,
s ha úszunk, hát nevetve.
​
Ölelésed parttalan óceán,
benne ringatózom csendesen.
Nem bánom, ha hullám ráz,
csak te legyél a végtelen.
​
És ha egyszer megkérded t?lem,
miért szeretlek, miért vagyok veled,
csak annyit mondok: mert mit sem érnék nélküled.