Idő 
Értékelés 
Értékelés Voltam ma pár vebsopban
Hol mindenféle csoda van
Kis türelmet vettem volna
Ne kelljen majd állnom sorba
Holnap.
Amíg keresgéltem válogattam
Reklámözön lógott rajtam
Kicsi nagy és határtalan
Ezek közül választhattam
Végül.
A nagyot kosárba tettem
Így szállításért nem kell fizetnem
De mivel csak holnap után érkezne
A jó vételt hát későbbre
Elhalasztom.
Ma higgadtan várakoztam
A türelmet gyakoroltam
Holnapra
Hogy beállhassak a sorba
Ügy-emmel ímmel-ámmal.
Hol mindenféle csoda van
Kis türelmet vettem volna
Ne kelljen majd állnom sorba
Holnap.
Amíg keresgéltem válogattam
Reklámözön lógott rajtam
Kicsi nagy és határtalan
Ezek közül választhattam
Végül.
A nagyot kosárba tettem
Így szállításért nem kell fizetnem
De mivel csak holnap után érkezne
A jó vételt hát későbbre
Elhalasztom.
Ma higgadtan várakoztam
A türelmet gyakoroltam
Holnapra
Hogy beállhassak a sorba
Ügy-emmel ímmel-ámmal.
Nézetem nem érvényesülhet
Az élet bármely területén.
Levonom a következtetést
Balga, semmi ember valék én.
Ember mindig hibát keresi
Ez életet előmozdítja.
No, de, önmagában keresni
Talán ez az ember nagysága.
Ilyennek születtem, neveltek,
Így látom környező világot,
Tán' ismerem őket; emberek,
Hogy szerezzek gyertyát, világot?
Értékelem eddigi éltem,
Fény még nem gyúlt a borús egén,
Valami célod volt Istenem…
Meg kell tudnom, mire élek én!
Budapest, 1997. december 14. – Kustra Ferenc József
Az élet bármely területén.
Levonom a következtetést
Balga, semmi ember valék én.
Ember mindig hibát keresi
Ez életet előmozdítja.
No, de, önmagában keresni
Talán ez az ember nagysága.
Ilyennek születtem, neveltek,
Így látom környező világot,
Tán' ismerem őket; emberek,
Hogy szerezzek gyertyát, világot?
Értékelem eddigi éltem,
Fény még nem gyúlt a borús egén,
Valami célod volt Istenem…
Meg kell tudnom, mire élek én!
Budapest, 1997. december 14. – Kustra Ferenc József
(3 soros-zárttükrös)
Immár, fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület,
Támadóra kapcsolt a hideg és egy nem kis vihar is kerekedett...
Immár, fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület.
A szél azt nyögte, voltatok a nyárban már éppen eleget,
Mit gondoltok megbolondultam és hoztam nektek meleget?
A szél azt nyögte, voltatok a nyárban már éppen eleget.
Mintha otthon lett volna, úgy dühöngött a vihar,
Mintha megcsalta volna egy szélroham… mit akar?
A viharban voltak nagy szélrohamok,
Mint tangóharmonikában akkordok…
Volt szélroham, kecsesen buja,
Volt szélroham, kedvesen tunya…
Jött olyan, ami süvítve dudorászott,
Jött olyan, mi a tántorgásra rászokott…
Lecsapott a kecsesen gyors sapkalekapó,
Lecsapott a kecsesen gyors, morcos-harapó...
Volt ott, táncoló,
Volt ott ballagó…
Fújt bizony, árokba is beugró,
Fújt bizony, lassan, majd' el is múló…
Járt arra, ami a kopasz kutya szőrét borzolta,
Járt arra, ami a sírásót a gödörbe dobta…
Többen is összefogtak és lelassítottak egy tehervonatot,
Többen is összefogtak és felhasítottak, tető vonulatot…
Volt, amelyik szoknyák alatt nagyon kutakodott,
Volt, amelyik, erőszakosan ott malackodott…
Éjjel a mély-sötét felhők, igencsak alacsonyan szálltak,
Szinte, mint egy pelerin… hideggel mindet beborigáltak…
Éjjel a mély-sötét felhők, igencsak alacsonyan szálltak,
Még a téli reggelnek sem sikerült kibontakoznia,
Még a szürkés-sötétkék szín, volt eme táj uralkodója…
Még a téli reggelnek sem sikerült kibontakoznia.
Ahogy a nap kezdett aktívabban kukucskálni,
Kiderült, zúzmara vont be mindent, ezt már látni…
Hó is esett, az is itt-ott mindent betakart,
A falakon nem tapadt, ott zúzmara takart.
***
(3 soros-zárttükrös)
Hosszú útról érkeztem, ott még úszkáltam langy tengerbe’.
Telet nem remélve... itthon, majd megvett isten hidege.
Hosszú útról érkeztem, ott még úszkáltam langy tengerbe’.
Hó takarta utcák, zúzmarás fák, kémények füstöltek.
Csodás idill... tüzelnem kellett, fahasábok sercegtek.
Hó takarta utcák, zúzmarás fák, kémények füstöltek.
Csodás idill... tüzelnem kellett, fahasábok sercegtek.
Hó takarta utcák, zúzmarás fák, kémények füstöltek.
Csodás idill... tüzelnem kellett, fahasábok sercegtek.
Hóvihar tombolt... pedig, a tél még csak akkor érkezett.
Meleg szoba, meleg ruha, kesztyű, kendő, sál is kellett.
Hóvihar tombolt... pedig, a tél még csak akkor érkezett.
(10 szavas)
Még jó, hogy télen nadrágban járok,
Nem hiányoznának hideg ficánkok…
Vecsés, 2017. november 30. – Szabadka, 2018. szeptember 29., Az első részt (versben és 3 soros zárt-tükrösökben) én írtam, alá a 3 soros zárt-tükrösöket és a 10 szavast, szerző,-és
poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A vegyes címe: Meglepett a tél
Immár, fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület,
Támadóra kapcsolt a hideg és egy nem kis vihar is kerekedett...
Immár, fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület.
A szél azt nyögte, voltatok a nyárban már éppen eleget,
Mit gondoltok megbolondultam és hoztam nektek meleget?
A szél azt nyögte, voltatok a nyárban már éppen eleget.
Mintha otthon lett volna, úgy dühöngött a vihar,
Mintha megcsalta volna egy szélroham… mit akar?
A viharban voltak nagy szélrohamok,
Mint tangóharmonikában akkordok…
Volt szélroham, kecsesen buja,
Volt szélroham, kedvesen tunya…
Jött olyan, ami süvítve dudorászott,
Jött olyan, mi a tántorgásra rászokott…
Lecsapott a kecsesen gyors sapkalekapó,
Lecsapott a kecsesen gyors, morcos-harapó...
Volt ott, táncoló,
Volt ott ballagó…
Fújt bizony, árokba is beugró,
Fújt bizony, lassan, majd' el is múló…
Járt arra, ami a kopasz kutya szőrét borzolta,
Járt arra, ami a sírásót a gödörbe dobta…
Többen is összefogtak és lelassítottak egy tehervonatot,
Többen is összefogtak és felhasítottak, tető vonulatot…
Volt, amelyik szoknyák alatt nagyon kutakodott,
Volt, amelyik, erőszakosan ott malackodott…
Éjjel a mély-sötét felhők, igencsak alacsonyan szálltak,
Szinte, mint egy pelerin… hideggel mindet beborigáltak…
Éjjel a mély-sötét felhők, igencsak alacsonyan szálltak,
Még a téli reggelnek sem sikerült kibontakoznia,
Még a szürkés-sötétkék szín, volt eme táj uralkodója…
Még a téli reggelnek sem sikerült kibontakoznia.
Ahogy a nap kezdett aktívabban kukucskálni,
Kiderült, zúzmara vont be mindent, ezt már látni…
Hó is esett, az is itt-ott mindent betakart,
A falakon nem tapadt, ott zúzmara takart.
***
(3 soros-zárttükrös)
Hosszú útról érkeztem, ott még úszkáltam langy tengerbe’.
Telet nem remélve... itthon, majd megvett isten hidege.
Hosszú útról érkeztem, ott még úszkáltam langy tengerbe’.
Hó takarta utcák, zúzmarás fák, kémények füstöltek.
Csodás idill... tüzelnem kellett, fahasábok sercegtek.
Hó takarta utcák, zúzmarás fák, kémények füstöltek.
Csodás idill... tüzelnem kellett, fahasábok sercegtek.
Hó takarta utcák, zúzmarás fák, kémények füstöltek.
Csodás idill... tüzelnem kellett, fahasábok sercegtek.
Hóvihar tombolt... pedig, a tél még csak akkor érkezett.
Meleg szoba, meleg ruha, kesztyű, kendő, sál is kellett.
Hóvihar tombolt... pedig, a tél még csak akkor érkezett.
(10 szavas)
Még jó, hogy télen nadrágban járok,
Nem hiányoznának hideg ficánkok…
Vecsés, 2017. november 30. – Szabadka, 2018. szeptember 29., Az első részt (versben és 3 soros zárt-tükrösökben) én írtam, alá a 3 soros zárt-tükrösöket és a 10 szavast, szerző,-és
poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A vegyes címe: Meglepett a tél
(3 soros-zárttükrös)
Az öregséggel, bizony megérkezik a hamvadás
És tudjuk a tábortűzből sem lett így már, semmi más…
Az öregséggel, bizony megérkezik a hamvadás.
(Septolet)
Betegség,
Tehetetlenség,
Hozza öregség.
Az élet véges,
Nincs győztes.
Elhamvad létlángja,
Zúg-búg, elmúlás vészharangja.
*
Ki lehet, aki tudja, ilyenkor hány „uncia” még az élet,
Mert a tábor tüzet is végig ültük és hamvadásból mi lett!
A lángcsóva is úgy járt, hogy a fonata végül semmivé lett.
Lét
A tét,
Élni kellene még!
Mennyi maradt még?
Közeleg a vég…
Lankadás, hervadás,
Hamvadás,
Közeleg… exitálás.
*
Az élet lehetett bár, éteri lángcsóva
Mi hullócsillag volt. Néztük gyors-mutatóba,
De már hamvadás beköltözött a fa-lóba,
Az öreg harcosoknak, nincs más út, valóba…
Sohasem gondoltad?
Élethidad
Egyszer lesuvad.
Megszakad utad,
Nem múlik rajtad.
Nélküled halad
Minden… felfogtad?
*
Minden egyszer véget ér,
Gyertyaláng leég.
Életút is végéhez ér.
Lankadás,
Hervadás,
Hamvadás,
Elfogadás…
Vecsés, 2019. augusztus 24. – Szabadka, 2019. szeptember 9. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a septoleteket, szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A címük: Nem múlik rajtad
Az öregséggel, bizony megérkezik a hamvadás
És tudjuk a tábortűzből sem lett így már, semmi más…
Az öregséggel, bizony megérkezik a hamvadás.
(Septolet)
Betegség,
Tehetetlenség,
Hozza öregség.
Az élet véges,
Nincs győztes.
Elhamvad létlángja,
Zúg-búg, elmúlás vészharangja.
*
Ki lehet, aki tudja, ilyenkor hány „uncia” még az élet,
Mert a tábor tüzet is végig ültük és hamvadásból mi lett!
A lángcsóva is úgy járt, hogy a fonata végül semmivé lett.
Lét
A tét,
Élni kellene még!
Mennyi maradt még?
Közeleg a vég…
Lankadás, hervadás,
Hamvadás,
Közeleg… exitálás.
*
Az élet lehetett bár, éteri lángcsóva
Mi hullócsillag volt. Néztük gyors-mutatóba,
De már hamvadás beköltözött a fa-lóba,
Az öreg harcosoknak, nincs más út, valóba…
Sohasem gondoltad?
Élethidad
Egyszer lesuvad.
Megszakad utad,
Nem múlik rajtad.
Nélküled halad
Minden… felfogtad?
*
Minden egyszer véget ér,
Gyertyaláng leég.
Életút is végéhez ér.
Lankadás,
Hervadás,
Hamvadás,
Elfogadás…
Vecsés, 2019. augusztus 24. – Szabadka, 2019. szeptember 9. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a septoleteket, szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A címük: Nem múlik rajtad
Több próféta és a messiás
Volt már itt egyszer
Talán még eljönnek
Valamikor reggel
Megláthatnák akkor
Mit ér annyi vallás
Valahol az eszme
Talán mégis hibás
A sok bölcsességből
Nem okul az ember
A hite bár erős
De pusztító fegyver.
Volt már itt egyszer
Talán még eljönnek
Valamikor reggel
Megláthatnák akkor
Mit ér annyi vallás
Valahol az eszme
Talán mégis hibás
A sok bölcsességből
Nem okul az ember
A hite bár erős
De pusztító fegyver.
