(Bokorrímes)
Nézem elhűlten, de izgalommal, köröttem sűrű, sötét a csend!
Letelepedett mellém… Mint egy ködfolt ősszel… Csak nem nekem esend?
Levegőt is csendben veszek, hörgés, sípolás lenne... ünneprontó,
Nem is lépek, mert a gally megreccsen talpam alatt... ez, önsorsrontó!
*

(HIQ csokor)
Sűrűség
A masszív csendem.
Rám szorult...

Hallgatok,
Nagy vehemensen.
Tudni kell?

Nem hallik
Szarv súrlódása.
Minden áll!

Kígyóbőr
Avarban csendes...
Egerek?

Unalmas
Ücsörgő magány...
Egyedül.

Maradjak?
Mi a fenének?
Unom már...

Köhögők!
Torkom... poros lett.
Nincs vizem.

Megyek is…
Zaj, elcsendesül.
Ez volt nap!

Vecsés, 2023. december 13. –Kustra Ferenc József- Íródott: önéletrajzi írásként.

Most meg mi legyen velem?

De már egy lerúgott bakancsként
Szívem él megátalkodottként.
Életből élet lesz,
Vesztésből semmi lesz!
Szemed fénye voltam, áldottként!

Itt hagytál, elmentél, elhagytál…
Most éljek úgy, mintha… vad halál?
Messze vagy, nem vagy itt.
Nem tudod mi van itt.
Ne bánjam, ha érkezik halál?

Élni pedig kéne… érdemes.
De egyedül élni kétséges.
Életből élet lesz,
Halálból, halál lesz.
Élni pedig kéne… érdemes?

Én mind belső ajtó, Borsika,
Vágyok külső ajtót, Te vagy a’.
Szívünk ravatalon,
Életünk asztalon.
Rabok vagyunk sőt, egymás rabja…

Ülők a kis előszobában,
Majd’ megőrülök vágyódásban.
Ha legalább itten
Kezem fogó lennél…
Lehet én vagyok rabságodban?

Forró én szívem, Tied jeges,
Nekem ez ám, nem fergeteges…
Mit sem tudok rólad,
Beágyaztad ágyad.
Nincs! Hiába volt ígéretes…

Vecsés, 2021. október 11. –Kustra Ferenc József– íródott: romantikus LIMERIK csokorban.

Az élet, amit átad, az maga a komédia,
És hiába vizsgálod, ez bizony nem vásárfia…

Nincs más lehetőséged, mint tanulj meg komédiázni,
Az élet komikus oldalán, csúszkálva leszánkázni…
*
Élet, talán vicc?
Mit számít, hogy fogjuk fel?
Amit kirótt sors!
*
Az ember tehet,
De teszi-e… eleget?
Bánja, hogy nem eleget?
*
Életcsalódás…
Mit tudsz erről, hogyan volt?
Vagy csak gondolod?
*
Bárki, még saját életében is lehet tudatlan,
Mert nem tudhatja, hogy mit intézett a tudattalan…
Ez attól függ, hogyan kezeled, amid van tudatban.

Lehetsz te szép, csúnya, szőke, fekete vagy barna,
Hogy intézed élted, akaratlan, vagy akarva?

Persze a fránya saját körülmények,
Amitől másként alakulnak létek…
Lehet, nem is tőled vannak a tétek?

Te örök komédiás! Menj csak az utadon,
Jó, ha hatökrös szekér visz tovább utakon…
Merengj a kanyarulaton, és bűntudaton.
*
Létérdek nagyon,
Tovább élni halálig.
Biz’ nem minden vicc.
*
Körülményeid,
Állnak, mint totemoszlop.
Kardoddal suhints.
*
Folyvást szerepelsz, ott az élet színpadán,
Hiszed, nem vagy függönyhúzogató talán?
*
Zenélj szájharmonikán, vagy fésűvel,
Üsd a taktust, földön a fűfésűvel.
*
Boldogság kapu
Ha nyitva van, osonj be!
Élvezd életed!
*
Úgyis, csak az lesz,
Mi sorskönyvedbe írva.
Múltban lapozhatsz!

Vecsés, 2015. december 31. –Kustra Ferenc József- Versben, senrjú -ban és 10 szavasokban…

Szegycsont mögött sikít a kín,
Magányban nincs csak szürke szín.
Pang a hit, keser a lélek,
Torzultak a valós képek.

Mint pókhálós, ódon kongó terem,
Olyan a szellem, bent sötét verem.
A didergő szív már alig dobban,
Nincs benne láng mi hevesen lobban.

Napnak sugara ráncokba szárad,
Hűvös szürkeség közönnyel árad.
Ködös napokon rothad az avar;
Mállott a mosoly, a lét oly fanyar.

Szegycsont mögött üvölt a kín,
Magányban nincs csak szürke szín.
Pang a hit, keser a lélek,
Torzultak a valós képek.