Ábrándozva messzi tájon,
Anyám házát látom alkonytájon.
Rozzant házán a nap megállt,
Jó anyám sírt, hazavárt.
Tombolón fújnak a böjti szelek,
Hozzád, jó anyám, már nem mehetek.
Arany könnyed hull a mennyből,
Ezüst tollam a fájdalomtól meg-megrezdül.
Szitáló eső hull reám.
Visszatérő emlékek éltetnek, anyám.
Úgy mennék hozzád, de már késő,
Bús szél söpör, szívem vérző.
Anyám házát látom alkonytájon.
Rozzant házán a nap megállt,
Jó anyám sírt, hazavárt.
Tombolón fújnak a böjti szelek,
Hozzád, jó anyám, már nem mehetek.
Arany könnyed hull a mennyből,
Ezüst tollam a fájdalomtól meg-megrezdül.
Szitáló eső hull reám.
Visszatérő emlékek éltetnek, anyám.
Úgy mennék hozzád, de már késő,
Bús szél söpör, szívem vérző.
Bánattal kószálok a tarnapart peremén,
Rád gondolok a tiszta szerelem szépségén.
A végtelen kék ég felé száll szívem dobogása,
A Tűzlángjainknak se lesz már olyan lobogása.
Könnyező szemekkel parton ért a hajnal,
Küzdő szerelmünket nem vigyázta angyal.
Nem talált rám Ámor az éjszakában,
Kereslek, kutatlak, gyötrő fájdalom némaságban.
Égő szívemet elemészti a bánat,
Ezüstösen peregnek könnyeim, égnek még bennem a vágyak.
Boldog, szép idők lelkemen tovaszállnak,
Szerelmünk fuldokol a háborgó végtelen szerelmi óceánjában.
Kiszenvedte szívem - e gyönyörnek terhét,
De vissza-, visszasír felém az a sok szép emlék.
A hajnal magára tűzi bíborvörös arcát,
Eltűnünk mi is a lehulló falevelek avarján.
Rád gondolok a tiszta szerelem szépségén.
A végtelen kék ég felé száll szívem dobogása,
A Tűzlángjainknak se lesz már olyan lobogása.
Könnyező szemekkel parton ért a hajnal,
Küzdő szerelmünket nem vigyázta angyal.
Nem talált rám Ámor az éjszakában,
Kereslek, kutatlak, gyötrő fájdalom némaságban.
Égő szívemet elemészti a bánat,
Ezüstösen peregnek könnyeim, égnek még bennem a vágyak.
Boldog, szép idők lelkemen tovaszállnak,
Szerelmünk fuldokol a háborgó végtelen szerelmi óceánjában.
Kiszenvedte szívem - e gyönyörnek terhét,
De vissza-, visszasír felém az a sok szép emlék.
A hajnal magára tűzi bíborvörös arcát,
Eltűnünk mi is a lehulló falevelek avarján.
Hegedűm húrjain fájdalom könnyei hullnak,
Halálos szerelmi bánatom dalain megújulnak.
Kunyhóm közé ástad sírvermemet,
Szívem temetője őrzi hűséggel a szerelmünket.
Virágzó rétek, lenyűgöző népek,
Könnyeimmel áztatott emlékképek.
Csalfa reménnyel hitegetted a szívem.
S te itt hagytál, azóta vérben fürdik a reményem.
Mennyi kincset megadnék én érte,
Hogyha hozzám visszatérne.
Búsan hordozom a bánatom bélyegét,
Hegedűm húrja játssza örök gyászos énekét.
Tarnazsadány, 2021. február 27.
Halálos szerelmi bánatom dalain megújulnak.
Kunyhóm közé ástad sírvermemet,
Szívem temetője őrzi hűséggel a szerelmünket.
Virágzó rétek, lenyűgöző népek,
Könnyeimmel áztatott emlékképek.
Csalfa reménnyel hitegetted a szívem.
S te itt hagytál, azóta vérben fürdik a reményem.
Mennyi kincset megadnék én érte,
Hogyha hozzám visszatérne.
Búsan hordozom a bánatom bélyegét,
Hegedűm húrja játssza örök gyászos énekét.
Tarnazsadány, 2021. február 27.
A hosszú távú
Gondolkozás a siker
Legfőbb záloga.
*
A részsiker is
Lehet oly’ nagy eredmény
Mi maradandó.
*
A részsiker ne
Tegyen oly’ öntelté,
Hogy végül vesztesz!
*
Jó hosszútávra
Tekintve, szerencsével,
Sikeres leszel.
*
A siker újít
És feltölt, regenerál,
Lelket felépít.
*
Sikered legyen
Az eredmény, mi marad.
Lelked, nem apad.
*
Ha félelmed meg-
Izzaszt is, urald magad,
Vagy elvész siker...
*
Ha a sikered
A fejedbe száll, véged!
Pénzes senki vagy.
*
A sikered, ha
Fejedre száll, elveszel!
Magad számára!
*
A végső siker
Megélése jó lesz,
Ha magad maradsz.
*
Ha jő sikered,
Ne képzeld, hogy lettél...
Maradj embernek!
*
A sikeredtől
Több vagy, eredményesebb,
De ne élj vissza...
*
Sikerépítés:
Az alázatos munka
És odaadás.
*
Ha sikered a
Boldogságod alapja,
Fogd, ne engedd el.
*
Sikert elérni
Könnyebb, mint megtartani.
Az kemény munka.
*
A döntéseid
Helyességét mutatja,
Megjött sikered.
*
A siker olyan,
Mint kelt tészta, hagyni kell,
Jól megdagadni.
*
A peches ember,
Nem lehet sikeres, mert
Nincs szerencséje.
*
Élet rejtelme,
Ki lesz sikeres, ki nem.
Szerencsén múlik.
*
Siker nélkül az
Élet nem szép, nem jó, rossz.
Evakuálódsz!
*
Ki életében
Sikeres volt és boldog,
Ritka kivétel.
Vecsés, 2013. április 28. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban.
Gondolkozás a siker
Legfőbb záloga.
*
A részsiker is
Lehet oly’ nagy eredmény
Mi maradandó.
*
A részsiker ne
Tegyen oly’ öntelté,
Hogy végül vesztesz!
*
Jó hosszútávra
Tekintve, szerencsével,
Sikeres leszel.
*
A siker újít
És feltölt, regenerál,
Lelket felépít.
*
Sikered legyen
Az eredmény, mi marad.
Lelked, nem apad.
*
Ha félelmed meg-
Izzaszt is, urald magad,
Vagy elvész siker...
*
Ha a sikered
A fejedbe száll, véged!
Pénzes senki vagy.
*
A sikered, ha
Fejedre száll, elveszel!
Magad számára!
*
A végső siker
Megélése jó lesz,
Ha magad maradsz.
*
Ha jő sikered,
Ne képzeld, hogy lettél...
Maradj embernek!
*
A sikeredtől
Több vagy, eredményesebb,
De ne élj vissza...
*
Sikerépítés:
Az alázatos munka
És odaadás.
*
Ha sikered a
Boldogságod alapja,
Fogd, ne engedd el.
*
Sikert elérni
Könnyebb, mint megtartani.
Az kemény munka.
*
A döntéseid
Helyességét mutatja,
Megjött sikered.
*
A siker olyan,
Mint kelt tészta, hagyni kell,
Jól megdagadni.
*
A peches ember,
Nem lehet sikeres, mert
Nincs szerencséje.
*
Élet rejtelme,
Ki lesz sikeres, ki nem.
Szerencsén múlik.
*
Siker nélkül az
Élet nem szép, nem jó, rossz.
Evakuálódsz!
*
Ki életében
Sikeres volt és boldog,
Ritka kivétel.
Vecsés, 2013. április 28. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban.
A vakember visszanéz,
De nem lát se rosszat, se szépet…
Sorsrontó élet!
A vakember visszanéz,
Fölismeri múltja hibáit!
Reménytelenség…
A vakember visszanéz,
Sok emléke gyorsan föltolul!
Újra… nincs remény…
A vakember visszanéz,
Lelke, emlékekben fürdőzik.
Halványult képek…
A vakember visszanéz,
Magában sorol… szép emléket!
Újra, lélekben…
A vakember visszanéz,
Látja is, hogy ő fehér-botos…
Sors átváltozás…
Vecsés, 2021. május 30. – Kustra Ferenc József – Íródott: félhaiku-lánc szerű, anaforás senrjon csokorban, Horváth Edit Fresh: Körbezárt világom c. verse ihletésével.
De nem lát se rosszat, se szépet…
Sorsrontó élet!
A vakember visszanéz,
Fölismeri múltja hibáit!
Reménytelenség…
A vakember visszanéz,
Sok emléke gyorsan föltolul!
Újra… nincs remény…
A vakember visszanéz,
Lelke, emlékekben fürdőzik.
Halványult képek…
A vakember visszanéz,
Magában sorol… szép emléket!
Újra, lélekben…
A vakember visszanéz,
Látja is, hogy ő fehér-botos…
Sors átváltozás…
Vecsés, 2021. május 30. – Kustra Ferenc József – Íródott: félhaiku-lánc szerű, anaforás senrjon csokorban, Horváth Edit Fresh: Körbezárt világom c. verse ihletésével.

Értékelés 

