Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…

(3 soros-zárttükrös duó)
Nincs messze a halál, már bizsereg, ahogy tartom a markomban,
És ez közeledő-vak ártalom, háború nincsen vágyomban.
Nincs messze a halál, már bizsereg, ahogy tartom a markomban.

A szomszédban dúl a háború. Éppen, hogy nem ér ide az ágyúk veszett hangja,
Nincs ám messze és az jó, hogy nem hallik a sorozatvetők zakatoló hangja.
A szomszédban dúl a háború. Éppen, hogy nem ér ide az ágyúk veszett hangja.
*

(leoninus)
Figyelem, hogy szívem néha csak úgy beleremeg, a gonosz meg kéjelegve hempereg…
Képzeletemben hallom néha azt, hogy vasaltsarkú csizmája zakatol, naná, csakis…
Már állandósult a rossz alvásom, így paplanom alatt az ideggel a táncot járom…
Bizony egy nagy hatótávú vasdarab elérhet, ami leölné összes reménységet…
*

(HIQ)
Rettegek,
Nem mellém lőnek…
Már halál?
*
Nem vágyok
Háborús tűzre.
Szalonna?
*
Kint fronton,
Élet vagy halál.
Nyomorék?
*
Szeretet
Otthoniaktól.
Csak ha még élnek…
*
Nincs nő sem…
Ki hozna kávét.
Bunker-lét.
*
Remeg már
Ez is, az is… sőt…
Nincs érzés…
*
(septolet)
Lőnek rám, én vissza.
Háború egy kergemarha.
Ki balga?
*
Gyilkos tűz,
Sortűz,
Kereszttűz,
Össztűz!
*

(LIMERIK)
Én csak szeretnék boldog lenni,
Otthon a kedvesemmel lenni.
Szerethetnénk egymást,
Támogatnánk egymást…
Gyűlölöm a háborús veszélyt…

Vecsés, 2023. június 23. – Kustra Ferenc József - íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi -élő háborús- helyzetéről. Végveszély van! [A HIQ saját fejlesztésem: szótagszám = 3-5-3 Tilos a rím és az elválasztás. Kell a haiku-elviség.]

Ki mondja azt, hogy nem gondol arra,
ködös, borongós alkonyon,
hogy minden apró kis tévedése
kőkemény sziklaként tolong
előtte, és már nem tudna lépni,
s keserű könnyek közt topog,
százszor átkozva minden érzést,
amely oly nyomot hagyott
lelkében, amely visszatér újra,
akár egy pajkos kis kobold,
újra és újra megtépázva
mielőtt tovább oson.
Ki mondja azt, hogy nem űzi egyre,
ami a fülébe zsong,
mint egy szerelmes, búgó dallam,
és sűrű könnyeket ont.
Melytől megkönnyül, s másképpen látja
a könnyekbe bújó tegnapot,
s attól kap ismét új erőre.
amit már megálmodott.

Hideg tél volt, és dideregve
ásítoztak a hajnalok,
dér lepte szárnyuk meglebbentve
bámultak be az ablakon.
Hűvös fényüket rám vetítve
végigszántottak arcomon,
mégsem fáztam. Hisz velem voltál,
s tested melege áthatott.
Hozzád bújtam. Te észre sem vetted,
mégis: annyira meghatott,
ahogy álmodban ott feküdtél
boldog mosollyal ajkadon.
Azt hittük akkor, úgy ébredünk fel
együtt majd minden hajnalon,
egymás karjában, önfeledten,
s ránk talál majd a nyugalom.
Most messze vagy. Nehéz a sorsunk.
Hideg ágyamban megfagyok.
Olyan jó lenne hozzád bújni,
s érezni, ahogy átkarolsz.
Tudom, hogy vársz, és épp úgy szenvedsz,
mint én, s egy derűs nappalon,
mardosó vágyad visszaűz majd.
Nem bírod soká. Jól tudom.

Senrjú stílusú Tankában írta meg a szerzőpáros…

Gabonamezők
Lágy illata terjed szét!
Szél-zene suhog.
A motorja csak berreg,
Búza alatta serceg.
*
Kalászos búza,
Napernyő kéne, de nincs!
Napsütés, élet.
Számos kalász felrepked,
Az árokban megreked.
*
Szökkenő száron
Kalász, jó nagy magokkal.
Nagy búzatábla.
A füst fölötte lebeg,
Piros teste megremeg.
*
Nyár, csak úgy szárnyal,
Élvezi az aratást.
Táj, búzamezős.
Hol a felmentő sereg?
Kéne egy erős zsineg!
*
Marokszedők is
Izzadnak és fáradtak.
Idénymunka-hős.
A bajt nem előzi meg,
Húz le a nagy súlytömeg.
*
A marokszedő
Öreganyó ücsörög!
Farkas éhes volt…
Vezetője kesereg,
Eltorzítja a méreg.
*
Cséplőgép eszik,
Kalászokból, mag pereg.
Friss kenyér illat.
Egyáltalán nem részeg,
Termetileg csak délceg.
*
Langymeleg este,
Nyugtázza, bő aratást.
Sok szalmakazal.
A segítség a lényeg,
Arra senki nem lézeng.
*
Szántás és vetés,
Aratás, munka csúcsa.
Szúrós tarlócsonk.
Fejében ötlet dereng,
Mellette kötél fetreng.
*
A learatott mezőn.
Kismadár gubbaszt.
Kihalt lett minden.
Már a fa törzsén feszeng,
A két erő jól verseng.
*
Legelő is tar,
Vetés szikkad, kiszárad.
Nincs éltető víz.
Csikorgástól a föld reng,
Fáradtan, panasza zeng.
*
Fa, búzatáblán.
Körülötte már tarló…
Kismadár, megnőtt.
Kiszabadulva örvend,
Visszaáll a régi rend.

Vecsés- Budapest, 2016. június 14. – Kustra Ferenc József - A senrjúkat én írtam, alá a tanka-verset, szerző- és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „Aratógép”

Nyáridőben…

(Kétsorosok)
Fél-sötét árnyak csendje,
Nap, mellé süt lihegve.

(Visszatérő, belső rímpárok)
Ó, micsoda hőség, nem enyhíti csöndesség,
Micsoda felsőbbség, melegben zúg… lágy hőség.
*

Szélvihar fát dönt, (recsegve) és nem csendbe,
Halálfélelmet tuszkol… félő lelkembe.

Szép, vad ez a vihar, csodálnám, ha volna kis csöndje…
Mindenbe belemar! Jó idő tán' hívna egy sörre.
*

Tyúkok az udvarban, csendben,
Csak kapirgálnak… melegben.

Magányos kutyaházban az udvar csöndje,
Kutya elbóklászásban… Tán’ izzik szőre.
*

Szamaras kordé áll csendben,
Hajtó nézi esendően…

Szamárnak nagy a füle, lekonyulva lapátol csöndbe,
Nagy, szürke az ülepe, ácsorog két rúd közé kötve…
*

Az istállóban, trágya is csendes,
Jászolhoz kötött tehénke vemhes.

Kisborjú, még csak rugdos, a méh csöndjében,
Bár nemsokára rugdos, gazdi kertjébe…
*

Gyerek rolizik, bukik csendbe,
Erre istállószag befedte.

Homokban rolizni nem lehet, de azt igen, bukni csöndbe…
Aki ilyen mafla, mit tehet? Megy anyához esendőzve…
*

Öregen, halkul a csend,
Értelmetlen… életed?

Megérted, élted vén alkonyát? Dúdold élted dalát csöndben,
Még cukros léted dalát, pihengetve zümmögd esendően.
*

Öregen elhalkul az életed csendje,
Életbőröndöd ürül, mi… sincs már benne.

Tested már nyüzege, de a lelked még szárnyaló a csöndbe,
Jő, a vég csöndje, de nem számít, te mész a kiveszendőbe…
*

Erdőben leültünk nagy csendbe,
Én meg beszalonnáztam csendbe.

Jó egy kis séta az erdőbe, elbóklászni a személyes csöndbe,
Jó kicsit eltűnni a fák köz-be, árnyasban heverni, fa-tőbe…

Vecsés, 2019. január 21. – Kustra Ferenc József