Kis jó hír ebben a megvadult és már atomháborút követelő világban…

(HIQ trió)
Írok én
Nektek! Várjátok?
Úgy írok…

Erre van
Jó szerződésünk…
Én írok…

Gondolat
Nem marad bennem.
Jó! Írok.
*

(bokorrímes duó)
A munka dandárjában itt oly' sok a munka,
De majd kifekszek kicsit egy lövészárokba,
Ott tudok írni, ha közben nem leszek hulla!

Tíz centis sárba, rothadó fűszálakban elbújok,
Tollam, papírt kissé emelem és így nem is látszok.
Ott hiába ellen… katonaság, mert nem is látszok.
*

(leoninus duó)
Még itt a háborús világhelyzetben béke nélkül, mert nem maradhattok szavam nélkül.
Kinek tetszik, mit írok, olvassa el, mielőtt törődni kell érdemben menedékkel…
Írok néktek a világ nagy problémájáról és harcomat a háborús válságokról.

Jó nekem, hogy réges-régen olvasóim vagytok, igy aztán nektek írhatok…
Jó nekem, hogy réges-régen olvastok, addig háborúval nem foglalkoztok.
Jó, hogy a társaságotok része vagyok, öröm, hogy e csapathoz tartozok.

Vecsés, 2024. június 6. - íródott: egy valószínűleg(!), szervezés alatt álló atomháborúra történő figyelmeztetésként!

Ifjú egyén, jól nevelték; emberség a hite,
Hogy a napot túlélhesse... ölni kell majd érte.
Mint egy gonoszt úgy kapták el, rút front lett a jussa,
Haza onnan tán sose megy, hol családja várja.

Az otthonért halni hősként-
Ez a sláger szózat,
Aki peches annak bizony
Ilyen lesz a jóslat.

Poklos érdek pár bársony székből, irányítja sorsot,
Mert barátság, és békenapok nem hoznak nagy hasznot.
Csak a profit az mi számít, ők vakon hisznek benne,
Esztelenség fegyverével hajtnak győzelemre.

Pusztítás és ember élet...
Nem számít az ára,
Úgy gondolják bársony székig
Nem ér majd hatása.
*
Kis-katonák dolgos keze véres fegyvert markol,
Munka helyett mindegyikük valakiért harcol.
Sátán vigyor a szemekben, távol van az isten,
Hiába száll ott az ima, hol emberség már nincsen.

Áldozatok, romos otthon,
Megpecsételt életek...
Szennyes bűnben száll az átok,
Iszonyú a vétketek.

Hiú elmék kapzsi vágyát, kik valóra váltjátok,
Istentől a megbocsájtást milyen szívvel várjátok?
Cinkosok vagytok immár, az ördögök harcában;
Száll a hatás, fújja a szél szerte a világban.
*
Isten még tűr - hisz az emberekben;
A gonoszságot hát ássátok el!
Csak a tíz parancsot tartsátok be,
S tán új édent ad a kezetekbe.

Világ sorsa ember kézben, bohócéban s lángelmében,
Mindenki biz vétkes részben, ha sötétség van a szívében...
Amíg gyűlöl, öntelt gőggel, páváskodik büszkeséggel...
Isten szavára ki nem figyel...az ítéletet nem kerüli el.

Dunatőkés, 2024. június 13.

Bal lábas nap kel,
Kátyús út kórházba visz .
Megrázkódtatás.
Testnek és léleknek fáj,
Emlékbe barázdát váj.

Vándorló-vírus-robbanás...
Mindenkit el ér a hatás!

Beteg ember bús,
Hangulat zúzó a kór.
Kín földbe döngöl!
Csiga talpú perc tötyög,
Keser sóhaj még hörög.

Nem kell ide diagnózis.
Hiánycikk az eszes dózis.

Bal lábas kor van...
Kátyús út kór-házba visz.
Félelem kisér!
Patogénes változás,
Ez mára a sors-hatás.

Székhez ragadt biz sok fenék,
Vérben úszhat hős...ki derék.

Mű kor kór-lázba...
Kik kerülnek kórházba?
Eszme elmét dúl.
Elődök rég megmondták,
Bölcsek szavát is igyák!

Izmusoknak hamis arca,
Ellenfélt szül ma párharcra.

Ha kóros kor megy...
A lét derűs útra lép.
Felvillanyozás!
Böjtölhetne uraság,
Virágozna a világ!

Dunatőkés, 2024. május 17.

Érik már a kalász, szép kenyere sárgul,
Ring a messzeségben, a szél is ellágyul.
Mély kontraszt az erdő a mező felett hátul,
A nap lemenőben, a fény lassan elárvul.

Homályba úszik a csend, rá simul a tájra,
Csak a tó felől a békák kuruttyolnak mára.
Szunnyad a vidék, szétterül a pára,
Bíbor lila felhő a Hold mosolyát várja.

Sok égi lámpás pislog, reményt hint a földre,
Tán oda száll a lélek, messze mindörökre.
E bolygó az éden, ne tegyétek tönkre,
Csodás a természet, ez a mennynek tükre.

Úgy szép csak a világ, ha benne béke árad,
És nem állít fel senki rút gonoszság gátat.

Nyíljon minden szívben ezerszín virág,
Legyen újra éden ez a csodás világ.

Mindenki asztalán kenyér legyen reggel,
Örülne a Nap Is amikor majd fel kel.

Dunatőkés, 2024. június 6.

Kisduna ágán egy ékszer doboz,
Ősi fák kérgén sok csuszka motoz.
Nincs neki fája hol csüngne toboz,
De Csallóköz ajtaja szívet koboz.

Sík ez a táj, ám oly gyönyörű,
Könnyesen ébred az illatos fű
A folyónak lelke erdőkhöz hű,
Átölel mindent a pára gyűrű.

Bársonyos réten sok tarka virág,
Illata gyógyír, kórt űz ha rág.
A természet védett, nyugalmat ád,
Békesség honol, itt szép a világ.

A régi malomnak fakereke
Pancsol a vízben, üzen vele.
Pihenj itt bátran, ez a béke helye,
Töltsd meg a szívedet telis-tele.

Régi malom hűs parton ott áll,
A madarak dala mindenütt száll.
Kis hídnak árnyéka folyóval hál,
Ide a vándor is haza talál.

Dunatőkés, 2024. június 1.-íródott: bokorrímes versszakokban.