Általam hiányolt Beatrix,
Hová lettél? Volt ez… egy anzix?
Belőled villanás
Kevés volt… [lázongás!]
Honnan tudjam van-e még combfix?

Mi lesz serkenő vágyaiddal?
Mi lesz így, sok közös álmunkkal?
Mi lesz öleléssel?
Mi lesz csókcserével?
Mi lesz a szeretve… álommal?

Lett gyorsan más partnered, Bea?
Vagy csapodárság? Vágyad álma…
Villanásba tűntél,
Szó nélkül elmentél…
Került gyorsan partnered… Bea?

Vecsés, 2023. január 28. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIKBEN.

Filozofikus felfogásban…

Kiléptél a kapun, megláttalak, gyönyörű vagy ma,
Annyira szép, hogy nem való vagy e csúnya világra.
*
Körülöttem a nagy néma csend halkan ásítozik,
De lehet, hogy éhes, gyomra hangosan áhítozik.
*
Terhem a máról a holnapba, görnyedten cipelem,
Könnyen venni az akadályt, semmi súlyom nincs nekem
*
Érzem, hogy életemből elköltözött már a nyár,
Igaz is, én is csak egy élőhalott vagyok már…
*
Az ég legalján, estefelé még vöröses a Nap,
Fekete esőfelhőket lát, imádkozik a pap.
*
A nap sok-kévés sugara olyan jól melegít,
Támadó hidegfront átka, kedvetlenre hűsít!
*
Gyenge embernek a fegyvere, lehet, csak a hazugság,
Bár ezzel tűnik az igazság bajnokának, ez másság.
*
Púposra hajlik a végtelen tér íve,
Hogyan igaz? Érzem, nincs eleje-vége?
*
Én becsületből, nevetve, mindig magam küldöm előre,
De gyáván, sírva megyek magam mögött, nem vágyok előre…
Csak élő-halott vagyok, nem létezőn várok, lehetőre…
*
Ostoba pletykát terjesztők áldozata vagyok,
Innentől kezdve, örök bűnben élek és halok.
*
Érdekel, lesz majd még hozzám való társam egykoron?
Ma megvolt, élvezem a válóperem, a balkonon.
*
Elhatároztam elmegyek, csapot-papot itt hagyok,
De azért nem hagyok itt mindent, hülye tán' nem vagyok.

Vecsés, 2016. július 16. –Kustra Ferenc József- Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.

Szöszmötölget a
Csend, az erdő sűrűjén…
Avar, zajt elnyom.
*
Csend! Ütközet a
Hóesés. Hajnali fagy.
Jégség most arat.
*
Tűztől a jégig
Átéltem, poklot, mennyet.
Boldog megnyugvás?
*
Hegyi patakban,
Picike vízesés zúg.
Csend, uralkodó.
*
Madárijesztő,
Csendben letette lantot.
Ijesztőn kóró.
*
Csend sikítása
Szaggatja az éjszakát.
Dörgés, villámlás.
*
Csendnek a tava
A sírkertet idézi.
Szív, csendben ordít.

Vecsés, 2016. július 7. – Kustra Ferenc – a csend-filozófia senrjú –ban és oximoronban.

Arcodat nézném… Izabella.
Az életem ezt meddig hagyja?
Vágytam világodra,
Vágytam szavaidra!
Vágytam, ne legyen rajtad ruha…

Az arcodat, ma már csak nézném,
Tudom, igy lehetnék… csak lesném.
Lelked, tested eltűnt,
Igy veszett reményünk…
Bármire gondolok az extrém.

Az arcod nézném… ez csak álmom!
Hogy ilyen lett sorsunk ezt fájóm!
Leld meg a békédet,
Leld meg jó éltedet.
Hogy egyszer találkozzunk… álom.

Vecsés, 2024. július 7. – Kustra Ferenc József- íródott: anaforás, romantikus LIMERIK csokorban. Írtam: poéta társnőm tanítgatásának emlékére… (Neten keresztül, mert aradi illetőségű…) És Pestisen szólva; ő az: ’aki tud, az tud’!

Sötét est éled,
Ráomlik vastag pokróc.
Éjnek pitvara.
Dunna alatt már a nap,
Újabb eséjt reggel kap.

Feketén villan
Szellem fák lombja között...
Denevér röpte.
Ultrahangban ereje,
Rovarokat fog vele.

Szólal a kuvik,
Csendet borzol erdőben.
Éberségre int.
Ház tetején rossz e jel,
A hagyomány megfigyel.

Éj sűrűsödik,
A holdvilág késésben.
Vadász-alkalom.
Ragadozók kutatnak,
Mély álomra lecsapnak.

Hörgő ugatás,
Préda némán meglapul.
Bandázó rókák.
Nem válogat az alom,
Ha eljön jó alkalom.

Szél félelmet fúj,
Ropog a táguló nesz.
Feszült nyugalom.
Felhangolt a vész húrja,
A könnyelműt sors sújtja.

Ösztön nem alszik,
Mint penge a figyelem.
Pásztázó radar.
Nyugtalanság súlya nő,
Kételyt hordoz a jövő.

Rejtelmes erdőn
Vak éjszaka botorkál...
Lépte felriaszt.
Kormos éjjel titkot sző,
Pók hálója remegő.