Idő 
Értékelés 
Értékelés A varjú együtt repül a többivel az égen
És eltűnik a feketék szürke tömegében.
Csőre tollas, szárnya pont olyan, mint a többié,
De, lelke nagy lehetne, de, nem kell, így senkié.
A varjú tud repülni, széthasítja az eget,
Ha megtehetné… ha lehetne… sajna nem lehet.
Van jó nagy, két szárnya, rajta sok toll, töretlenek,
De az ég országútjai, jaj (!) egyenetlenek.
A varjú magasan is jár és messzire ellát,
De nincs miért, mert nincsen, kit a látvánnyal ellát.
Senkit nem érdekel egy varjú a nagy tömegből,
Örüljön, hogy előbukkanhat a légörvényből.
A varjú lenéz és mit lát… kietlen pusztaság,
Belekárog a világba, ez kiábrándultság.
Erőlködik, szárnyal tovább, a végtelent nézi
És tudja, mint egy tömegvarjú, majd karón végzi.
Vecsés, 2001. december 16. - Kustra Ferenc József – anaforában íródott
És eltűnik a feketék szürke tömegében.
Csőre tollas, szárnya pont olyan, mint a többié,
De, lelke nagy lehetne, de, nem kell, így senkié.
A varjú tud repülni, széthasítja az eget,
Ha megtehetné… ha lehetne… sajna nem lehet.
Van jó nagy, két szárnya, rajta sok toll, töretlenek,
De az ég országútjai, jaj (!) egyenetlenek.
A varjú magasan is jár és messzire ellát,
De nincs miért, mert nincsen, kit a látvánnyal ellát.
Senkit nem érdekel egy varjú a nagy tömegből,
Örüljön, hogy előbukkanhat a légörvényből.
A varjú lenéz és mit lát… kietlen pusztaság,
Belekárog a világba, ez kiábrándultság.
Erőlködik, szárnyal tovább, a végtelent nézi
És tudja, mint egy tömegvarjú, majd karón végzi.
Vecsés, 2001. december 16. - Kustra Ferenc József – anaforában íródott
A házak között a nap bágyadt sugarai,
Már csak annyi fényt adnak, mint az éj fáklyái.
Nemsokára sápadtan világít a holdfény
És leszáll az éjszaka. Sűrű, sötét, kemény.
Az éjszaka világa a bűnözőké,
Vagy tán'-talán inkább a szerelmeseké?
Másképp látszik a világ konok sötétben,
Ekkor minden elvész egy nagy végtelenben.
Éles szemű ember lát vaksötétet,
Pupillája tágul, befogad fényet.
Éjjel is van fény, csak meg kell azt látni,
Eljön a reggel, de ki kell azt várni.
Vecsés, 2001. október 8. – Kustra Ferenc József
Már csak annyi fényt adnak, mint az éj fáklyái.
Nemsokára sápadtan világít a holdfény
És leszáll az éjszaka. Sűrű, sötét, kemény.
Az éjszaka világa a bűnözőké,
Vagy tán'-talán inkább a szerelmeseké?
Másképp látszik a világ konok sötétben,
Ekkor minden elvész egy nagy végtelenben.
Éles szemű ember lát vaksötétet,
Pupillája tágul, befogad fényet.
Éjjel is van fény, csak meg kell azt látni,
Eljön a reggel, de ki kell azt várni.
Vecsés, 2001. október 8. – Kustra Ferenc József
Az éjféli holdfény, mint kóbor kedves a tájon,
Sétálgat, de itt hagy, elhagy, eltávozik fájón.
Borús, sötét éjjelen én már semmit sem látok,
Keresek, kutatok, tapogatok, botorkálok.
Elmennék, de hova?
Éjnek nincs világa,
Holdfény is hiába…
Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc József
Sétálgat, de itt hagy, elhagy, eltávozik fájón.
Borús, sötét éjjelen én már semmit sem látok,
Keresek, kutatok, tapogatok, botorkálok.
Elmennék, de hova?
Éjnek nincs világa,
Holdfény is hiába…
Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc József
De a gyakorlatban bizony is, hogy örök…
(anaforás, 3 soros zárttükrösben, 3-szoros belső rímben)
Ősz kezdetén vagyunk, a levelek már majdnem kezdenek hullogatni,
Ősz kezdetén vagyunk, a levelek kezdenek ág anyától búcsúzni…
Ősz kezdetén vagyunk, a levelek már majdnem kezdenek hullogatni.
(anaforás, 3 soros zárttükrösben, belső rímben)
Majd visszaszólnak búcsú képpen… tavasszal, benned fakad a gyermekem,
Majd fog szeretni…még meg is hagytam neki viselkedjen, mint gyermekem…
Majd visszaszólnak búcsú képpen… tavasszal, benned fakad a gyermekem.
*
(HIQ trió)
Nap a hőt…
Ingyé’ osztogat.
Nyár forró.
Felhőket
Nem látni… árnyak?
Hűvösebb.
*
Hő éget!
Mi sem menekvés.
Éji hűs!
*
(senrjon duó)
Izzó levegő szemet
Rebegtet. Mint délibáb messze…
Napernyő jó nagy?
Már a hajnalodáskor
Arcba ömlik a meleg! Ébred…
Hőség napja lesz!
*
(leoninus)
Ősidők óta az évszakok sokszor változnak, mindőjük... magából mást mutatnak.
Az évszakok változása… földi lét megmaradása, mert ez pozitív mássága.
Állatvilág nyáron bőségesen inna, ha találna, tél: a fagyban, nem találja…
Klíma nekik is kell, mert összefügg az, a minden szaporodással és az elléssel.
Embereknél ilyen összefüggés nincsen, de ránk is hatást gyakorol minden.
Éjjel jó, ha a Hold és a sok csillag világít, mert igy látunk egy hajszálnyit.
A Nap nappal meg fönntartja a fényt az életet, az átélt élhetőséget!
A felhők ritkán ellenségek, pl., orkánban, hogy együnk, kell locsolni határban.
A klíma meg az évszakok változása végül az életfenntartás segítői
És nélkülük nem lenne színes az emberek, a flóra, fauna teljességei.
Vecsés, 2024. szeptember 1. -Kustra Ferenc József- írtam: a Föld majd’ összeségéről, főként az élhetőségről, alloiostrofikus versformában.
(anaforás, 3 soros zárttükrösben, 3-szoros belső rímben)
Ősz kezdetén vagyunk, a levelek már majdnem kezdenek hullogatni,
Ősz kezdetén vagyunk, a levelek kezdenek ág anyától búcsúzni…
Ősz kezdetén vagyunk, a levelek már majdnem kezdenek hullogatni.
(anaforás, 3 soros zárttükrösben, belső rímben)
Majd visszaszólnak búcsú képpen… tavasszal, benned fakad a gyermekem,
Majd fog szeretni…még meg is hagytam neki viselkedjen, mint gyermekem…
Majd visszaszólnak búcsú képpen… tavasszal, benned fakad a gyermekem.
*
(HIQ trió)
Nap a hőt…
Ingyé’ osztogat.
Nyár forró.
Felhőket
Nem látni… árnyak?
Hűvösebb.
*
Hő éget!
Mi sem menekvés.
Éji hűs!
*
(senrjon duó)
Izzó levegő szemet
Rebegtet. Mint délibáb messze…
Napernyő jó nagy?
Már a hajnalodáskor
Arcba ömlik a meleg! Ébred…
Hőség napja lesz!
*
(leoninus)
Ősidők óta az évszakok sokszor változnak, mindőjük... magából mást mutatnak.
Az évszakok változása… földi lét megmaradása, mert ez pozitív mássága.
Állatvilág nyáron bőségesen inna, ha találna, tél: a fagyban, nem találja…
Klíma nekik is kell, mert összefügg az, a minden szaporodással és az elléssel.
Embereknél ilyen összefüggés nincsen, de ránk is hatást gyakorol minden.
Éjjel jó, ha a Hold és a sok csillag világít, mert igy látunk egy hajszálnyit.
A Nap nappal meg fönntartja a fényt az életet, az átélt élhetőséget!
A felhők ritkán ellenségek, pl., orkánban, hogy együnk, kell locsolni határban.
A klíma meg az évszakok változása végül az életfenntartás segítői
És nélkülük nem lenne színes az emberek, a flóra, fauna teljességei.
Vecsés, 2024. szeptember 1. -Kustra Ferenc József- írtam: a Föld majd’ összeségéről, főként az élhetőségről, alloiostrofikus versformában.
Boldog homokszemcse oly' gyorsan görög a játszótéren,
Felismerte, már fújta erre a szél, nem olyan régen.
Fújta őt mindenfele, nem akad fel ily' semmiségen.
Aztán csak jön egy nagy gép... összeszedi társaival,
Elviszik és felhasználják egy háznál, vályogfallal,
Hogy embereket melegítsen agyag-sár alappal.
20 év múlva…
***
Lakónegyed épül, betonból. Buldózer jön,
Lebontja a homokszemcse otthonát, rögtön,
Majd, új élet perspektívát kap… felemelőn?
Felajánlják neki új életet és kimossák az agyagot,
Viszik, társaival jól megtöltik a nagy szállító-szalagot,
Aztán meg sem állnak, ővelük töltik homokóra számlapot.
Mily’ boldog, hogy megint az embert szolgálja,
De most egy kisgyerek lesz a kisgazdája,
Kinek még mit sem mond, az óra számlapja.
Kisgyerek első nap már leverte a homokórát,
És társaival együtt, söpörték az óra morzsát.
De homokszem boldog, visszakapta mozgás-világát.
Vecsés, 2015. július 6. - Kustra Ferenc József
Felismerte, már fújta erre a szél, nem olyan régen.
Fújta őt mindenfele, nem akad fel ily' semmiségen.
Aztán csak jön egy nagy gép... összeszedi társaival,
Elviszik és felhasználják egy háznál, vályogfallal,
Hogy embereket melegítsen agyag-sár alappal.
20 év múlva…
***
Lakónegyed épül, betonból. Buldózer jön,
Lebontja a homokszemcse otthonát, rögtön,
Majd, új élet perspektívát kap… felemelőn?
Felajánlják neki új életet és kimossák az agyagot,
Viszik, társaival jól megtöltik a nagy szállító-szalagot,
Aztán meg sem állnak, ővelük töltik homokóra számlapot.
Mily’ boldog, hogy megint az embert szolgálja,
De most egy kisgyerek lesz a kisgazdája,
Kinek még mit sem mond, az óra számlapja.
Kisgyerek első nap már leverte a homokórát,
És társaival együtt, söpörték az óra morzsát.
De homokszem boldog, visszakapta mozgás-világát.
Vecsés, 2015. július 6. - Kustra Ferenc József
