Te is ugyan úgy jöttél világra,
mint más. Épp olyan meztelen!
Hiába varratsz díszes ruhákat,
jellemed akkor is értéktelen.

Ha el tudsz menni egy nincstelen mellett,
ki éhes, s mégsem kér kenyeret
s lenézed, sokkal rosszabb vagy nála,
mert azt sem tudod, hogy mért ilyen!

Amikor dúskálsz ezernyi jóban,
s két kézzel szórod a pénzedet,
más verejtékén felhevülve,
ne mondd nekem, hogy így helyes!

Hiába vagy te büszke, gőgös,
s nyílik az ajtó százfele!
Téged is elér majd a végzet,
s épp úgy sújt rád a sors keze,

mint azokra, kik most porba hullva
néhány forintért küzdenek,
hiába van most tengernyi pénzed!
Van, amit pénzért nem vehetsz!

Amikor tested görcsbe rántja
kínzó, égető fájdalom,
s nem tudsz már többé semmit adni,
mondd csak? Ki ül az ágyadon?

Lesz-e majd, ki a kezedet fogva
letörli könnyed arcodon?
Vagy fizetett szolga gépies kézzel
törli, mikor már ráfagyott.

Akkor fogod majd szánni-, bánni,
mért voltál olyan mostoha,
s hiába sírsz, nincs visszaút már,
rég belepte a gaz, moha.

Van még helyem e csúf világban,
hol már alig van szeretet?
Nem érzem már a melegséget,
mely a szemekben létezett.

Nem csillognak már úgy, mint régen,
s látom: oly furcsán fénylenek,
mint az átlátszó üveggyöngyök,
s közben könnyeket képzenek.

Valahol megtört már a légben
hitünk, s már régen elveszett,
valami sűrű ködfelhőben,
mely magába nyeli a fényeket.

Minek is higgyünk? A kimondott szónak
nincs már értéke, ereje,
s akikkel tegnap jót tettünk, most
azok sütnek ránk bélyeget.

Hiába vagy te tisztességes!
Nem érték már a becsület!
Aki másokat dönt nyomorba,
annak jár most a tisztelet!

Est-éji holdfény

Estben fény ragyog,
Fák koronája, ezüst.
Hold, most dolgozik.
*
Árnyékfényesít
Éji erdőben a Hold.
Ezüstborítás.
*
Este a holdfény
Lámpafénynél nem látszik.
Csend, torz árnyéka.
*
Felfújt képe van
A Holdnak. Száraz légtér.
Holdudvar nincsen.
*
Hold, csak vonszolja
Magát, égi útjára…
Kedvetlen lehet.
*
Őrangyal csillag
Ragyog, bársonyos égen.
Holdfivér segít.
*
Pajkos és langyos
Esti szellő kóricál.
Félhold világít.
*
Csipkefüggönyön
Át néz Hold a kamrába…
Kis tó… színezüst.
*
Balaton vize,
Holddal csak incselkedik.
Visszatükrözi.
*
Fényárban úszó
Éjszaka, holdvilágnál.
Baljós árnyjáték.
*
Hold, már a zenit
Fölött baktat, ráérős.
Merőleges fény.
*
Hold, mélázva süt…
Sugarakat, lanyhán szór!
Különleges éj.

Vecsés, 2017. március 10. – Kustra Ferenc József – Haiku csokor, Baso féle stílusban…

Estére orom
Bíborból vált ezüstbe...
Lassan sötét lesz.
*
Látni, sziluett
Ormot, ég… élőtérben.
Ezüstöződés.
*
Csend, szinte fényes…
Hold megkezdi körútját.
Ezüstöt szétken.
*
Erdő és mező,
Sötét-ezüst színjátszó…
Fekete égbolt.
*
Kis bárányfelhők,
Megszüntetik ezüstöt.
Úr; vaksötétség.
*
Hajnalban villan
Ezüst nélküli… sárga.
Nincs felhősödés.

Vecsés, 2019. április 24. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban.

Az állatvilágról, eredeti Baso féle stílusban írta a tanka csokrot a szerzőpáros…

Rabló fekete
Csend, elvesz éberséget.
Őrkutya alszik.
Lustán szunnyad a nyár is,
Múlik az éber fázis.
*
Este, tehén bőg,
Várja, hogy jól megfejjék.
Abrakoltatás.
A holdsarló dagadt mell,
Nem fáj, már csorog a tej.
*
Álmosító a
Tücskök esti ciripje.
Besötétedés.
Feketeség elterül,
Szív- fátyol előkerül.
*
Esthajnalcsillag
Tücsök zenét hallgatja.
Késői fekvés.
Szegre akasztott álom,
A csillagos határon.
*
Erdei ösvény,
Eltűnik a sötétben.
Állat lábnyomok?
Kis őz anyjához bújik,
Barna foltként elnyúlik.
*
Estefelé már
Sáska is imádkozik.
Fecske jár arra.
Szeme a világon csügg,
Tollain égi nyom függ.
*
Vecsernye idő!
Vaddisznók a makkosban.
Boldog röfögés.
Ártatlan malackodás,
Őstermészet, semmi más.
*
Éjszaka, réten,
Sün család kóricálgat.
Vacsoraidő.
Szelíd, tüskés hát szeret,
Kemény, szőrös szív helyett.
*
Fülledt éjszakán,
Denevérek repülnek.
Lesz-e estebéd?
Furcsa finomkodások,
Lakmározó barátok.
*
Éjjel, melegben
Halk neszezés. Állatok.
Vaddisznó kölyke.
Óvatos zizzenések,
Fülledt, meleg ól-fészkek.
*
Éj csendje lágyan
Bújik erdei fák között.
Pók alszik, nem fon.
Hálója erős szőttes,
Zsákmánya már felnőttes.
*
Este már leszállt,
Mindenfele, félhomály.
Csendes madárfütty!
Békült, szunnyadó világ
Mint éjjelnyílt létvirág.

Vecsés, 2017. május 23. – Mórahalom, 2017. június 10. - Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe:„Ősi álom” (2. variáció)