Idő 
Értékelés 
Értékelés A vihart, eredeti Baso féle stílusban, tankában írta meg a szerzőpáros…
Szél úrfi futkos,
Lebbenti leveleket.
Gyengét leveri.
Tegnap még boldog voltam.
Férjem lelem félholtan.
*
Zúgva közelít,
Morc hangulatú vihar.
Fekete felhők.
Szélvészként jön a mentő,
Szirénája üvöltő.
*
Viharos szélben,
Vörös-bronzban állnak fák.
Szürke ég alja.
Vijjogást hallom, lárma...
Küzd lelke, fénye-árnya.
*
Szél már kivonta
Kardját és rohamozgat.
Mezőn nyargalász.
Hosszú harc, elfogy erő,
Ma a kaszás a nyerő.
*
Nagy fa taron áll.
Szélsüvítő zokogás.
Levelet, lefújt.
A semmibe bámultam,
ELMENT... állok fásultan.
*
Vihar, csak lecsap,
Ágreccsenések körbe.
Erdő, elképedt…
Gyászba borult életem,
Fájdalom tépi lelkem.
*
Fekete függöny,
Bíbort is éjbe zárja.
Szélvihar, tarol.
Fejem felett gyászmadár,
Varjú károg kár-kár-kár.
*
Tetőn, forgószél
Szippantja, meleg pernyét.
Kémény, csak ámul.
Sorsom, mint a forgószél,
Sodor, tépáz, nem kímél.
*
Üvöltve vadul
A szél, kéménybe befúj.
Gólyafészek, bús.
Szívemből bánat ordít.
Árny, családot mért csonkít?
*
Viharos a szél,
Hajnali fény már, dereng.
Ágakat is tép.
Pirkadatig virrasztok,
Hozzá árván indulok.
*
Sok, kopasz akác,
Dísztelen ágaikkal.
Gallyon, szél zenél.
Zokogástól nincs hangom,
Keservesen szól dalom.
*
Erős szelekben,
Csend mélységesen hallgat.
Sodródó levél.
Romba zúzott életem,
Lábaim alatt hever.
Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. augusztus 13. –Kustra Ferenc – a haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész önéletrajzi írás, címe:”Tegnap még boldog voltam...!”
Szél úrfi futkos,
Lebbenti leveleket.
Gyengét leveri.
Tegnap még boldog voltam.
Férjem lelem félholtan.
*
Zúgva közelít,
Morc hangulatú vihar.
Fekete felhők.
Szélvészként jön a mentő,
Szirénája üvöltő.
*
Viharos szélben,
Vörös-bronzban állnak fák.
Szürke ég alja.
Vijjogást hallom, lárma...
Küzd lelke, fénye-árnya.
*
Szél már kivonta
Kardját és rohamozgat.
Mezőn nyargalász.
Hosszú harc, elfogy erő,
Ma a kaszás a nyerő.
*
Nagy fa taron áll.
Szélsüvítő zokogás.
Levelet, lefújt.
A semmibe bámultam,
ELMENT... állok fásultan.
*
Vihar, csak lecsap,
Ágreccsenések körbe.
Erdő, elképedt…
Gyászba borult életem,
Fájdalom tépi lelkem.
*
Fekete függöny,
Bíbort is éjbe zárja.
Szélvihar, tarol.
Fejem felett gyászmadár,
Varjú károg kár-kár-kár.
*
Tetőn, forgószél
Szippantja, meleg pernyét.
Kémény, csak ámul.
Sorsom, mint a forgószél,
Sodor, tépáz, nem kímél.
*
Üvöltve vadul
A szél, kéménybe befúj.
Gólyafészek, bús.
Szívemből bánat ordít.
Árny, családot mért csonkít?
*
Viharos a szél,
Hajnali fény már, dereng.
Ágakat is tép.
Pirkadatig virrasztok,
Hozzá árván indulok.
*
Sok, kopasz akác,
Dísztelen ágaikkal.
Gallyon, szél zenél.
Zokogástól nincs hangom,
Keservesen szól dalom.
*
Erős szelekben,
Csend mélységesen hallgat.
Sodródó levél.
Romba zúzott életem,
Lábaim alatt hever.
Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. augusztus 13. –Kustra Ferenc – a haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész önéletrajzi írás, címe:”Tegnap még boldog voltam...!”
Vizionálgatás az élet céljáról…
Életsúly vállon!
Meditáló agyat nyom!
Elbuktató rög!
Hallgatagon viselem
Sorsom. Hordom keresztem.
*
Megtört ifjúság
Nyomasztja gondolkodást.
Rákfene, múltban.
Egy korai rossz döntés,
Nincs visszaút, sem lépés.
*
Élet értelme
Lehet, ki sem alakult…
Alakulás, rossz…
Volt remény? Odaveszett,
Halálra ítéltetett.
*
Cél a létezés?
Napsugár is csak éget!
Partnerkapcsolat?
Ha nincs kivel, csak szenvedsz…
Éget, mint só a sebet.
*
Az öregség, nem
Lábadozás! Sorscsapda!
Élet értelme?
Szép öregség? Délibáb...
Csak pár emlék, lelki táp.
*
Torzak mosolyok,
Szögletes könny, csak pereg…!
Boldog lét nincsen?
Rút vigyor, fáj életem,
Könny szilánk sebzi szemem.
Vecsés, 2017. május 29. – Kustra Ferenc – Szabadka, 2017. július 19. – A haikukat én írtam, alá a verset, szerző ás poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A vers címe: „Érzékcsalódás”.
Életsúly vállon!
Meditáló agyat nyom!
Elbuktató rög!
Hallgatagon viselem
Sorsom. Hordom keresztem.
*
Megtört ifjúság
Nyomasztja gondolkodást.
Rákfene, múltban.
Egy korai rossz döntés,
Nincs visszaút, sem lépés.
*
Élet értelme
Lehet, ki sem alakult…
Alakulás, rossz…
Volt remény? Odaveszett,
Halálra ítéltetett.
*
Cél a létezés?
Napsugár is csak éget!
Partnerkapcsolat?
Ha nincs kivel, csak szenvedsz…
Éget, mint só a sebet.
*
Az öregség, nem
Lábadozás! Sorscsapda!
Élet értelme?
Szép öregség? Délibáb...
Csak pár emlék, lelki táp.
*
Torzak mosolyok,
Szögletes könny, csak pereg…!
Boldog lét nincsen?
Rút vigyor, fáj életem,
Könny szilánk sebzi szemem.
Vecsés, 2017. május 29. – Kustra Ferenc – Szabadka, 2017. július 19. – A haikukat én írtam, alá a verset, szerző ás poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A vers címe: „Érzékcsalódás”.
Apevában és versben írt a szerzőpáros…
Juj,
De szép
Az élet.
Öreg mivé
Lett? Mint ódon vár.
Ifjúság, boldogság gyorsan elszállt... csak csalóka ábránd.
Csupán szíved dobog, tested nem mozdul, várod az ármányt.
*
Ha,
Mégis
Minden jó
És szép is volt…
Öregség mért nyűg?
Ám olyan szerencse nem érint, sem öreget, sem ifjút.
A tehetetlenség, gúzsba köti életed, nincs kiút.
*
Az
Élet
Körülmény,
Lehetőség.
Dönteni abból.
Nem csak te hozol döntést, kész tények elé állít a sors.
Sokat gondolkodnod, időd nincs, ne várd, mit hoz a vaksors.
*
Nincs
Olyan,
Hogy jó, rossz.
Lehetőség
Van! Választani…
Nem csak fehér és fekete, mint a sakktábla négyzete.
Legyen élhető... életedből maradt csak egy szeletke.
*
Az
Öreg
Már, okos.
Tudás mit ér?
Nagy készülődés.
Hiába vagy bölcs s van tudásod, ha senki nem figyel rád.
Nem kellesz kutyának se már, lombját hullajtja életfád.
*
Az
Elszúrt
Élet már,
Tény. Végleges.
Idő csak, halad.
Kártyavárat építettél, rá ment az egész életed.
Árnyak szele tönkre tette... romokban a büszkeséged!
Vecsés, 2017. július 6. – Szabadka, 2017. július 10. –Kustra Ferenc József – Az apevákat én írtam, hozzá a verset szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe:,,Kártyavárat építettél!’’.
Juj,
De szép
Az élet.
Öreg mivé
Lett? Mint ódon vár.
Ifjúság, boldogság gyorsan elszállt... csak csalóka ábránd.
Csupán szíved dobog, tested nem mozdul, várod az ármányt.
*
Ha,
Mégis
Minden jó
És szép is volt…
Öregség mért nyűg?
Ám olyan szerencse nem érint, sem öreget, sem ifjút.
A tehetetlenség, gúzsba köti életed, nincs kiút.
*
Az
Élet
Körülmény,
Lehetőség.
Dönteni abból.
Nem csak te hozol döntést, kész tények elé állít a sors.
Sokat gondolkodnod, időd nincs, ne várd, mit hoz a vaksors.
*
Nincs
Olyan,
Hogy jó, rossz.
Lehetőség
Van! Választani…
Nem csak fehér és fekete, mint a sakktábla négyzete.
Legyen élhető... életedből maradt csak egy szeletke.
*
Az
Öreg
Már, okos.
Tudás mit ér?
Nagy készülődés.
Hiába vagy bölcs s van tudásod, ha senki nem figyel rád.
Nem kellesz kutyának se már, lombját hullajtja életfád.
*
Az
Elszúrt
Élet már,
Tény. Végleges.
Idő csak, halad.
Kártyavárat építettél, rá ment az egész életed.
Árnyak szele tönkre tette... romokban a büszkeséged!
Vecsés, 2017. július 6. – Szabadka, 2017. július 10. –Kustra Ferenc József – Az apevákat én írtam, hozzá a verset szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe:,,Kártyavárat építettél!’’.
A darazsakról, TANQ –ban értekezett a szerzőpáros…
Mint nyáron, akkor is,
Ház és kutyapásztor voltam.
Az én nyaralásom!
Társas, redő-szárnyú darázs…
Hártyásszárnyúak sem varázs...
*
Dolgom bevégezve,
Már is indulni készültem.
Vettem kerékpárom.
Többféle: fali darazsak,
És élősködő darazsak.
*
A szememhez kaptam.
Szemüveg mögött, mi lehet?
Egy darázs! Szúrt is már!
Látjuk sokat, kecskedarázs,
Oly’ veszélyes a lódarázs.
*
Rémülten szisszentem,
A rovarcsípés nagy veszély.
Rám az allergia!
Fészek, tíz-nyolcvancentinyi
Kolónia, több ezernyi.
*
Nincs a szemüvegem?
Hol lehet? A szememen volt!
Arcom tapogattam!
Másfél hónap alatt nőnek,
Harcra készekké fejlődnek.
*
Sietnem kell nagyon,
Időben orvoshoz érni.
Lakást is kizárom.
Nagyjából július hóra
Beáll fészek, támadóra.
*
Keresem, kutatom,
Újra az udvaron... Végre!
Fűben megtaláltam.
Fészek: sejtek sorozata,
Királynő a petét adja.
*
Ajtót kaput zártam,
Szélvészként orvoshoz értem.
Nem volt nálam TB kártya.
Darázscsípés: fullánkon át.
Méreg adja: gyulladását.
*
A nagy zűrzavarban,
Megértő orvosra leltem.
Jó lett a személyim.
Kötőszövet, jól megduzzad,
Fájdalommal párosulhat.
*
Fél arcom már püffedt,
Mindjárt injekciót adtak.
Intelmet is kaptam.
Súlyos tünetek: szédülés,
És még lehet vérvizelés.
*
Haza bocsájtottak,
És pihenést ajánlottak.
Injekció így hat!
Allergiás reakció!
Segítség, azonnal való.
*
A tükörbe néztem,
Mongolhölgy tekintett vissza.
A veszélyt túléltem.
Ha rosszullét mutatkozik,
Már orvoshoz kívánkozik!
Szabadka, 2017. június 8. – Vecsés, 2017. augusztus 8. - Jurisin (Szőke) Margit – A HIAQ –t én írtam, és a saját esetemet dolgoztam fel. Alá a verset, szerző és poétatársam, Kustra Ferenc írta. A versrész címe: ”Darázsveszély!”
Mint nyáron, akkor is,
Ház és kutyapásztor voltam.
Az én nyaralásom!
Társas, redő-szárnyú darázs…
Hártyásszárnyúak sem varázs...
*
Dolgom bevégezve,
Már is indulni készültem.
Vettem kerékpárom.
Többféle: fali darazsak,
És élősködő darazsak.
*
A szememhez kaptam.
Szemüveg mögött, mi lehet?
Egy darázs! Szúrt is már!
Látjuk sokat, kecskedarázs,
Oly’ veszélyes a lódarázs.
*
Rémülten szisszentem,
A rovarcsípés nagy veszély.
Rám az allergia!
Fészek, tíz-nyolcvancentinyi
Kolónia, több ezernyi.
*
Nincs a szemüvegem?
Hol lehet? A szememen volt!
Arcom tapogattam!
Másfél hónap alatt nőnek,
Harcra készekké fejlődnek.
*
Sietnem kell nagyon,
Időben orvoshoz érni.
Lakást is kizárom.
Nagyjából július hóra
Beáll fészek, támadóra.
*
Keresem, kutatom,
Újra az udvaron... Végre!
Fűben megtaláltam.
Fészek: sejtek sorozata,
Királynő a petét adja.
*
Ajtót kaput zártam,
Szélvészként orvoshoz értem.
Nem volt nálam TB kártya.
Darázscsípés: fullánkon át.
Méreg adja: gyulladását.
*
A nagy zűrzavarban,
Megértő orvosra leltem.
Jó lett a személyim.
Kötőszövet, jól megduzzad,
Fájdalommal párosulhat.
*
Fél arcom már püffedt,
Mindjárt injekciót adtak.
Intelmet is kaptam.
Súlyos tünetek: szédülés,
És még lehet vérvizelés.
*
Haza bocsájtottak,
És pihenést ajánlottak.
Injekció így hat!
Allergiás reakció!
Segítség, azonnal való.
*
A tükörbe néztem,
Mongolhölgy tekintett vissza.
A veszélyt túléltem.
Ha rosszullét mutatkozik,
Már orvoshoz kívánkozik!
Szabadka, 2017. június 8. – Vecsés, 2017. augusztus 8. - Jurisin (Szőke) Margit – A HIAQ –t én írtam, és a saját esetemet dolgoztam fel. Alá a verset, szerző és poétatársam, Kustra Ferenc írta. A versrész címe: ”Darázsveszély!”
Apevában és versben írt a szerzőpáros…
Nyár,
Forró
Éjszaka.
Kandikáló
Hold, csillagos ég.
A nap, a tüzét kihányja, mint fölrobbant ördög-katlan,
Mióta reggel fölkelt, csak melegít, de folytonosan.
**
Oly
Nyugodt
A tenger.
Hullámot csak
Kezünk korbácsol…
Napok óta csinálja, már szik sem bírja, annyira pusztít.
Úgy tűnik, ahhoz, hogy visszafogja magát, kicsit sem konyít.
**
Te
És én,
Egymáshoz
Közeledünk.
Kar, karba olvad.
Föld bágyadtan de, nagyon reméli már, a jó, frissítő esőt,
De a tücsök csak hegedül, őt ne kezeljék úgy, mint, henyélőt.
**
Mily
Csodás
Éjszaka!
Ölelkezni
Tengervizében.
Ebbe a sivatagi hőségben, fákról száradtan hull a levél,
És a forró földön, a sok levél egymásnak, nagy esőről mesél.
**
Fogd
Kezem,
Majd engedd,
Had lebegjek
Tengervíz szintjén.
A délidőben levegő, forró, sőt, fölöttébb tüzes,
A vízelvezető árok, poros, csont szárazon üres.
**
Csak
Vigyázz!
Hullámok
Közt ne vesszek,
Ha értem jönnek...
Sehol egy felhő, nem jár erre árnyék, ez egy ritka nyár!
A nap kazánját meg csak rakják! Ő egymaga: hőséggyár.
Szabadka, 2017. május 31. –Jurisin (Szőke) Margit- Vecsés, 2017. június 10. - Kustra Ferenc – Az apevákat szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit írta, alá a verset, én. A versrész címe: „Sivatagi hőség!”
Nyár,
Forró
Éjszaka.
Kandikáló
Hold, csillagos ég.
A nap, a tüzét kihányja, mint fölrobbant ördög-katlan,
Mióta reggel fölkelt, csak melegít, de folytonosan.
**
Oly
Nyugodt
A tenger.
Hullámot csak
Kezünk korbácsol…
Napok óta csinálja, már szik sem bírja, annyira pusztít.
Úgy tűnik, ahhoz, hogy visszafogja magát, kicsit sem konyít.
**
Te
És én,
Egymáshoz
Közeledünk.
Kar, karba olvad.
Föld bágyadtan de, nagyon reméli már, a jó, frissítő esőt,
De a tücsök csak hegedül, őt ne kezeljék úgy, mint, henyélőt.
**
Mily
Csodás
Éjszaka!
Ölelkezni
Tengervizében.
Ebbe a sivatagi hőségben, fákról száradtan hull a levél,
És a forró földön, a sok levél egymásnak, nagy esőről mesél.
**
Fogd
Kezem,
Majd engedd,
Had lebegjek
Tengervíz szintjén.
A délidőben levegő, forró, sőt, fölöttébb tüzes,
A vízelvezető árok, poros, csont szárazon üres.
**
Csak
Vigyázz!
Hullámok
Közt ne vesszek,
Ha értem jönnek...
Sehol egy felhő, nem jár erre árnyék, ez egy ritka nyár!
A nap kazánját meg csak rakják! Ő egymaga: hőséggyár.
Szabadka, 2017. május 31. –Jurisin (Szőke) Margit- Vecsés, 2017. június 10. - Kustra Ferenc – Az apevákat szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit írta, alá a verset, én. A versrész címe: „Sivatagi hőség!”
