A semmi, szépséges története…

Az este sötétje csak tovább sötétedet,
Végül teljesen elfújta a bíbor tűzet!
Én még körbenéztem, már vaksiság leledzett.

Est
Temet
Bíbor színt,
Szült sötétet,
Semmit nem látok.

Semmit nem látok.
Szült sötétet,
Bíbor színt
Temet
Est.

Est vörös kabátban,
De sötétedik már az ég.
Bíbor múlik lassan.
Szép világ. Nem látom szívét,
Szívének fájdalmas színét.
*

Az égbolt már nem is látszott,
Szemem csak sok csillagfényt látott,
Az égbolt már nem is látszott.

Fény
Ölel.
Nem látom
A kék eget
A sok csillagtól.

A sok csillagtól
A kék eget
Nem látom.
Ölel
Fény.

Ölelget a lágy fény,
Csillagragyogásban élek,
Úgy, mint féltett lélek.
Fellegben csillagmosolyok.
A föld alant mégis zokog.

*

Az este, klassz langymeleg volt, ingujjban voltam,
A kezdődő széllel, mint egy örült harcoltam.
Szembefújtam, de nem tudom, hogy mit akartam?

Est
Csodás,
Enyhe szél
Arcon csókol.
Ebből meg mi lesz?

Ebből meg mi lesz?
Arcon csókol
Enyhe szél.
Csodás
Est.

Különös meleg van.
Kicsit fújdogál csak a szél,
Táj szemére csókol.
Most épp mi történik velem?
Furcsa. Ez talán szerelem?
*

A sötétség jólesett, így nem is kellett bujkálnom,
Magamban, mint egy árnyék (sajátom!), csak vívtam harcom!
A sötétség jólesett, így nem is kellett bujkálnom,

Éj
Sötét
Betakar,
Békét keres
Nyugtalan lelkem.

Nyugtalan lelkem
Békét keres,
Betakar
Sötét
Éj.

Nyugtalanságom nagy.
Sötét éjjel takarózom,
Csendtelen lett lelkem.
Borús dörgés, itt-ott lebeg,
Lehunyódnak csillagszemek.
*

Szél gyorsan és egyszerre meghozta a felhőket,
Itt már nem volt mese, fogadtam az esőket!
Rohanva küzdöttem le a házba vezető lépcsőket!

Vecsés, 2018. január 11. – Szabadka, 2018. március 25. - Mórahalom, 2018. június 9. – Kustra Ferenc József – a verseket és a 3 soros-zárttükrös -öket én írtam, a tükör apevákat Jurisin Szőke Margit, míg a TANQ –kat Farkas Tekla.

Enyém, vagy a miénk?
Tied, vagy a miénk?

Csak
Jönnek
Viszályok
Nap-nap után,
Ha nincs már ,,miénk’’.

Ha nincs már ,,miénk’’!
Nap-nap után,
Viszályok
Jönnek
Csak.

Csak
Kérdés?
Sértő szó,
Kételyt keltő
Vagyonosztás, mért?

Vagyonosztás, mért?
Kételyt keltő
Sértő szó.
Kérdés
Csak?
*

Gyerekem, vagy a miénk?
Gyereked, vagy a miénk?

Szó
Vádló!
A gyerek
Kié vajon?
Nincs már bizalom.

Nincs már bizalom.
Kié vajon
A gyerek?
Vádló
Szó.

Nagy
Vétek
Osztozni
Gyerekeken.
Gyerek nem bűnös.

Gyerek nem bűnös.
Gyerekeken
Osztozni?
Vétek
Nagy.
*

Veled együtt?
Velünk? Együtt?

Mért?
Veled?
Velünk kell!
Együtt legyen.
Az egész család.

Az egész család
Együtt legyen.
Velünk kell!
Veled?
Mért?
*

Velem közösen?
Veled közösen?

Szül
Viszályt
Sok kérdés.
Feltételezés…
Gyülöletté lesz.

Gyűlöletté lesz
Feltételezés…
Sok kérdés
Viszályt
Szül.
*

Én neked?
Tetőled?

Sors
Ítél,
Utolér.
Csak azt várhatsz,
Mit adtál nekem.

Mit adtál nekem
Csak azt várhatsz.
Utolér,
Ítél
Sors.
*

Nélküled?
Ég veled…

Én
Veled
Mért éljek?
Tönkre tetted,
Az egész létem.

Az egész létem
Tönkre tetted.
Mért éljek
Veled
Én?


Vecsés, 2018. április 6. – Szabadka, 2018. április 9. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, a tükör apevákat, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák címe:” Létkérdések...”

Kard nélkül győz szerelem!
Ámor a kis hamis, nyilazik!
Immár nyáladzok!
*
Kard nélküli szerelem?
Mi legyen, menjek körorvoshoz?
Nyáladzás, plusz nyíl…
*
Kardot én azért hordom,
Mint középkoriak… hátha kell!
Mily’ kellemes nyíl.
*
Kard legyen kéznél, lehet,
Hogy váratlan szükség merül föl!
Nyáltól nem rozsdás.
*
Kard velem, nő meg sehol.
Úgy vélem, Ámor kapjon taslit.
Kard, kisubickolt…
*
Kard nálam… nyíl eltalált!
Nyílász szervezzen új randevút!
Karddal csatába…

Vecsés, 2020. november 18. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás senrjon csokorban –ban.

Várd a májust, szerelmet Gittus,
Hozza nekünk jövő e stílust!
Magamhoz láncollak,
Tenyéren hordozlak.
Gittus! Hagyj most mindent, várd gesztust!

Szerelmedet bírni akarom!
Vágyam, hogy este veled alszom!
Vacsora, horkolás,
Megszűnik elmúlás…
Gittus lazulj! Ugye megkapom?

Bízz! Ne húzd az időt már Gittus,
Legyen egyforma a habitus.
Majd folyvást ölellek,
Szeretve szeretlek…
Lét az életcsokrunk, ó, Gittus.

Vecsés, 2019. március 19. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.

Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- háborús világhelyzet…

(senrjon)
Szétfeslőben a világ!
Nyíltan bűn emberi jóság...
Urunk nem szeret?

(leoninus duó)
Az ember az embernek a farkasa, ez nem filozófia… több mint anomália.
Kik és miért nem tudnak magukon uralkodni… csak egy számít: gazdagodni?
Valós lett immár az atombomba csapás veszélye… Elpusztul a FÖLD? Mivégre?

Tudom, tudjuk, manapság már minden a pénzről szól… harangot mért nem kongatol?
Egy kezemen számolom az gondolkozni tudókat… akikben van, hogy védik milliókat!
Van biz’ közintézmény, világméretű hatású… nagy korrupciós ház, már csak múlt-lángú!

(senrjon)
Szétfeslőben a világ!
Nyíltan bűn emberi jóság...
Urunk nem szeret?


Dúl a heves háború, ki sem látszunk belőle,
Szomszédban van, hogy meneküljünk előle?
Pénzesek, minket is nyakig belekevernének,
Ha hagynánk magunkat, de ebből nem esznek.
Naponta hullahegyek alakulnak, híradókban látni,
Ott láthatjuk mindannyian, tudják nem kell propagálni.
Özvegyek hada már önmagában is kitenne egy sereget,
Mindenütt vannak árvák, sok is… látunk még „eleget”.

Totál lelketlen az emberek világa és nem tud együttműködni,
Totál lelketlen az emberek világa és látszik, nem tud szeretni…

Csak egy kicsit legalább szeressük egymást gyerekek,
Csak egy kicsit legalább működjünk együtt gyerekek…

(HIAQ)
Atombomba, hej-hej!
Veled nem akarunk bulit…
Kellünk… megmaradni!

(senrjon)
Szétfeslőben a világ!
Nyíltan bűn emberi jóság...
Urunk nem szeret?

Vecsés, 2023. június 23. – Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. És egész nap láthatjuk, minden híradóban a videókat is…