Élethullámokon, nagyon ring az élet csolnakom,
Evezőm is van, de heves hullámokkal… birkózom.
Holdnak a fényében, csillognak a hullámtarajok,
De, még sötét éjszakát sem érdekli… mit akarok.

Lelkem, velem fekve pihenget árva, magányos éjszaka
A bánat melletti üres helyet, ki is tölti egymaga.
Ezt már a Hold is szégyelli, felhők közé dugja a fejét,
De hiába, ha én nem tapasztalom az élet kellemét.

Vecsés, 2019. február 18. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írtásként!

Nem elég baj nekem, az öregedés…

(3 soros-zárttükrös)
Életem füvében mesztélláb és nehezen csoszogok előlre,
Me’ szembe fú’ az a gaz, ellenszél, idő meg rohanna előre…
Életem füvében mesztélláb és nehezen csoszogok előlre.

Súlyos ez a két öreg láikrámnak, meg háton üres zsáknak,
Cipekedők én ahogy bírok… gondolkozni? Ha a zsarátnok…
Súlyos ez a két öreg láikrámnak, meg háton üres zsáknak,
*
(senrjon)
Nemcsak mögöttem seper
Ez vadult értetlen légroham.
Fő életidő?

Nos, este hűl levegő,
Majd nem rohansz Te élet idő…
Fő életidő?
*
(HIQ)
Nyomomban
Is látom időt.
Közdelem…

Nyomomban
Is zizzen avar.
Küzdelem…
*
(Tíz szavas)
Szeretnéd, ha lennék kihalt,
De nincs csend, hogy átéljem, elcsalt…

Zaj kis rakás sincs mi neked kincs…
Szentem: megállás sosincs…

Magamban az idővel vagyok… harcban idővel
És ölemben tartott kisdeddel.

Vecsés, 2022. december 31. –Kustra Ferenc József- íródott: bizonyos nézetből önéletrajzi írásként!

Hétköznapi pszichológia az elengedésről?

Elmentél... Debóra kisleány...
Beszélnék veled... de ködfoszlány!
Nincsen kérdés többé,
Nincs már válasz... többé?
Már egy darab se... nincs szófoszlány!

Szerettelek... mér' menekültél,
Vagy megcsalál és le is léptél?
Emlékezésem él!
Lelkem, bennem regél...
Szerettelek! Megelégeltél?

Szemeim... ont felhőszakadást,
Önsajnálatot érzek, mi mást?
Szívhelyzetem gyötrő,
Sorsom... elképesztő!
Ilyen nőt nem lelek... Debórást...

Vecsés, 2024. május 21. -Kustra Ferenc József- íródott: romantikus LIMERIK csokorban.

A langy meleg földet olvaszt,
Tábor tűznél sámán kotyvaszt;
Tavasz mámort, hangulatot,
Elvarázsolt busó táncot.
Dobverővel ritmust kavar,
Kántálása nagyon pazar.
Az ütemre bocskor dobban,
Misztérium szívben lobban.
Messze űzi borús napot,
Deres ködöt, búbánatot.
Derűt kínál, boros kutat,
A zord télnek fityiszt mutat.

Hajtja vadul fellegeket
Kíméletlen csípős szél,
Jöhet farsang, tavaszváró;
Az úr itt még fagyos tél.

Torkos népség buja tánccal
Temetik már a telet,
Mindegyiknek kijár néhány
Mézes, mázos fánk szelet.

Világszerte népszokások
Csalogatják víg tavaszt,
Tábortűznél harsány kedvvel
Busók űzik a ravaszt.

Hamis az arc, megtévesztő
Maszk mögött a valóság,
De az évszak átlát rajta,
Hiába a turpisság.

Majd ha eljő az ideje,
Téltemető virága,
A jeges dér is felenged
Tavaszt hint a világra.