Idő 
Értékelés 
Értékelés (Bokorrímes csokor!)
Csendes árnyékodat -gondolatban- csókolgatom,
Hogy a lényed, maradjon az én mozdulatlanom.
Szerelmemnek szélvígara nehogy elrepítsen,
Testmelegedet érezhessem, jól és képesen.
Hívlak a számmal és vágylak testtel és a lelkemmel,
Vágyakozok az öledbe, találkozni meleggel.
Gondolatommal átölellek, szerelmes időben,
Foglyomként tartalak, arcomon gördülő könnycseppben.
Hívlak a lelkemmel, hosszan csókolnám a szádat,
Birtokba venném nagy, szerethető világodat!
Rég volt, már nem is emlékszem teljesen rád,
Ha öled melegét jól rám zúdítanád…
(senrjon)
Ó, azért gyere Bertus,
Vágyok utánad, meg azért rád!
Hallgatásod fáj!
Vecsés, 2021. április 31. – Kustra Ferenc József- íródott ’iytop’ poétatársam, „A szerelemnek szele” c. verse átirataként, az engedélyével.
Csendes árnyékodat -gondolatban- csókolgatom,
Hogy a lényed, maradjon az én mozdulatlanom.
Szerelmemnek szélvígara nehogy elrepítsen,
Testmelegedet érezhessem, jól és képesen.
Hívlak a számmal és vágylak testtel és a lelkemmel,
Vágyakozok az öledbe, találkozni meleggel.
Gondolatommal átölellek, szerelmes időben,
Foglyomként tartalak, arcomon gördülő könnycseppben.
Hívlak a lelkemmel, hosszan csókolnám a szádat,
Birtokba venném nagy, szerethető világodat!
Rég volt, már nem is emlékszem teljesen rád,
Ha öled melegét jól rám zúdítanád…
(senrjon)
Ó, azért gyere Bertus,
Vágyok utánad, meg azért rád!
Hallgatásod fáj!
Vecsés, 2021. április 31. – Kustra Ferenc József- íródott ’iytop’ poétatársam, „A szerelemnek szele” c. verse átirataként, az engedélyével.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 293
(10 szavas duó)
A jövőnk, míg titokban van, szemérmes,
Amikor megérkezik, akkor negédes…
Várva jövőt, nyom a töprengés terhe,
Érkezve nyálkás tán' lehelete?
*
(Bokorrímes duó)
Lelkem nyílj és fogadd mind a vendégeket,
A nem pár percnyi tavaszi érzéseket.
Természet, tárd ki ölelni lényegedet…
Te kék ég, messzibe mutató kékellő végtelen,
Te mező, ki zöldellsz hosszan, olyan nagyon szélesen.
Te messzi lélektartomány… határa nincs élesen…
*
(Bokorrímes)
Ó, te! De csend van az éjjeledben, az élő mind alszik,
De a sparhelt tüze megrakva, az bizony ki nem alszik…
Ahogy elmúlnak az árnyak, úgy biz' elmúlnak az évek,
Fáradság, hosszabb alvás elrohannak a múló évek!
Vecsés, 2020. április 21. – Kustra Ferenc József – íródott: ismeretlen szerző (1886. március 28.)” Jövő” c. vers műve ihletésével.
A jövőnk, míg titokban van, szemérmes,
Amikor megérkezik, akkor negédes…
Várva jövőt, nyom a töprengés terhe,
Érkezve nyálkás tán' lehelete?
*
(Bokorrímes duó)
Lelkem nyílj és fogadd mind a vendégeket,
A nem pár percnyi tavaszi érzéseket.
Természet, tárd ki ölelni lényegedet…
Te kék ég, messzibe mutató kékellő végtelen,
Te mező, ki zöldellsz hosszan, olyan nagyon szélesen.
Te messzi lélektartomány… határa nincs élesen…
*
(Bokorrímes)
Ó, te! De csend van az éjjeledben, az élő mind alszik,
De a sparhelt tüze megrakva, az bizony ki nem alszik…
Ahogy elmúlnak az árnyak, úgy biz' elmúlnak az évek,
Fáradság, hosszabb alvás elrohannak a múló évek!
Vecsés, 2020. április 21. – Kustra Ferenc József – íródott: ismeretlen szerző (1886. március 28.)” Jövő” c. vers műve ihletésével.
(3 soros-zárttükrös duó)
Az évek útvesztőből állnak, egy lét', nagy lélek-labirintus,
Kerestem én már, de itt Ariadné fonala nem vezet… huss…
Az évek útvesztőből állnak, egy lét' nagy lélek-labirintus.
Az életúton tévelygünk ész-veszetten, sután, szinte vakon,
Sokan nem is vesszük észre, hogy létcsapdában vagyunk, alkonyon…
Az életúton tévelygünk ész-veszetten, sután, szinte vakon.
*
(Senrjú trió)
Hiába van, hogy
Dolgozunk és fáradunk!
Útvesztő… munkás!
*
Nemes akarat,
Mint botor, csak lemarad!
Útvesztő… munkás!
*
Sok a borzalom,
Végét tudni akarom?
Útvesztő… munkás!
*
(senrjon csokor)
Van ezer ráeszmélő,
Igy nem érdemes… felismerés!
Útvesztő… munkás!
*
Ha lélekölő hajsza
Botor, mert csak fáradtság… Minek?
Útvesztő… munkás!
*
Szép cél, akarat-szándék!
A nemes szándék üldözendő?
Útvesztő… munkás!
*
A fehér angyalszárnyak,
Besározódnak, nem is látják.
Útvesztő… munkás!
*
Van ki iramban, szennyest
Jobb’ szereti… élet labirint!
Útvesztő… munkás!
Vecsés, 2023. szeptember 5. – Kustra Ferenc József- íródott: F. Galambos Margit: {1892- Óbecse,} Évek útvesztője c. verse átirataként.
Az évek útvesztőből állnak, egy lét', nagy lélek-labirintus,
Kerestem én már, de itt Ariadné fonala nem vezet… huss…
Az évek útvesztőből állnak, egy lét' nagy lélek-labirintus.
Az életúton tévelygünk ész-veszetten, sután, szinte vakon,
Sokan nem is vesszük észre, hogy létcsapdában vagyunk, alkonyon…
Az életúton tévelygünk ész-veszetten, sután, szinte vakon.
*
(Senrjú trió)
Hiába van, hogy
Dolgozunk és fáradunk!
Útvesztő… munkás!
*
Nemes akarat,
Mint botor, csak lemarad!
Útvesztő… munkás!
*
Sok a borzalom,
Végét tudni akarom?
Útvesztő… munkás!
*
(senrjon csokor)
Van ezer ráeszmélő,
Igy nem érdemes… felismerés!
Útvesztő… munkás!
*
Ha lélekölő hajsza
Botor, mert csak fáradtság… Minek?
Útvesztő… munkás!
*
Szép cél, akarat-szándék!
A nemes szándék üldözendő?
Útvesztő… munkás!
*
A fehér angyalszárnyak,
Besározódnak, nem is látják.
Útvesztő… munkás!
*
Van ki iramban, szennyest
Jobb’ szereti… élet labirint!
Útvesztő… munkás!
Vecsés, 2023. szeptember 5. – Kustra Ferenc József- íródott: F. Galambos Margit: {1892- Óbecse,} Évek útvesztője c. verse átirataként.
Manapság olyan a világ, hogy ki-, és megkopott az a mosolyság!
Kopott, rajta mosolysággal járni… emberek nem fognak imádni…
Kopott mosolyon, mögött azért mélázgatok, sőt elgondolkozok!
Van még, hogy hallgatom a szívem dobbanását, hallom kutyák ugatását…
Közben fölmerülnek benne régi emlékek, miket meséltek a vének…
Ha rám süt a nap, az segít a lelkemen, gondolatom előre megyen.
Ezt a félszegséget nem én csinálom, de a környezetem… éppen ezért nem imádom.
Le vagyok lassulva is, kevés a hajtóerő, pedig mennyi volt bennem az őserő?!
Olyasmi vagyok, mint ki repülővel lezuhant, de szerencsére még nem várja a hant…
Lennék én
Más, de vajh’ hogyan?
Arcvesztés?
Vecsés, 2016. június 2. - Kustra Ferenc József
Kopott, rajta mosolysággal járni… emberek nem fognak imádni…
Kopott mosolyon, mögött azért mélázgatok, sőt elgondolkozok!
Van még, hogy hallgatom a szívem dobbanását, hallom kutyák ugatását…
Közben fölmerülnek benne régi emlékek, miket meséltek a vének…
Ha rám süt a nap, az segít a lelkemen, gondolatom előre megyen.
Ezt a félszegséget nem én csinálom, de a környezetem… éppen ezért nem imádom.
Le vagyok lassulva is, kevés a hajtóerő, pedig mennyi volt bennem az őserő?!
Olyasmi vagyok, mint ki repülővel lezuhant, de szerencsére még nem várja a hant…
Lennék én
Más, de vajh’ hogyan?
Arcvesztés?
Vecsés, 2016. június 2. - Kustra Ferenc József
(Bokorrímes)
Ülők rajta, de nem félek, hogy leesek,
Így bizony gyalog én, sehova nem megyek...
Lovam hátán, az élettel nem hetyegek…
(3 soros-zárttükrös)
Volt már ki intett, hogy beszélgessünk,
Ez a patás… csak ment, nem fékeztünk…
Volt már ki intett, hogy beszélgessünk.
Idealista nem vagyok
Jót fogadni, jaj! Fanyalgok?
Idealista nem vagyok.
Lovam patái a süket csöndben csattognak,
De magányom lábai, előre haladnak.
Csak nézek jobbra-balra, biz' mindenkit lehagyunk,
Ezek ismeretlen házak, ez nem a mi falunk.
Vágta közben épp' elértünk egy bukkanóhoz,
Táblán; most láthatod, ha közöd van a jóhoz!
Tudom, az életem egy vásári körhinta, mi bizony örökre beindult,
Szabadulni? Az innen mentő szabadság, bezárva! Ki, még ki nem szabadult.
Jó lenne kicsit lepihenni, hátha rajtakapna a szerencsém,
De nem tudom, hogyan kivitelezzem… életlen, nyomorult elmém.
Szinte biztos, hogy az én paripám a legjobb,
Rá vagyok kötözve, ez lehet legeslegjobb?
Az életem zenekarában, én nem játszhatok,
Oda nem vettek be a bárgyún néző rongy, gazok…
Az életem zenekarában, én nem játszhatok.
Vágtat velem a vadló-paripa magányom,
Lassan megszokom, így már talán el is várom,
Mert úgysincs senki, aki lenne az én párom…
Vágtatunk, sík jégen, hóban, és sárban,
Viharban, napsütéses villámlásban.
Pedig szívesen odabújnék valakihez,
Aki ezt velem vágyná... olyasvalakihez.
Azonban még a lovam hátán, ott van a fránya körhinta is,
Ide aztán bizony segítség kellene, olyasvalaki... is!
Hetven éve észlelem, hogy nekem itt, segítségem nincs,
Életátkom egy valós szíjbilincs, nem kedves kultúr kincs...
Hetven éve észlelem, hogy nekem itt, segítségem nincs.
Vecsés, 2019. április 9. – Kustra Ferenc József
Ülők rajta, de nem félek, hogy leesek,
Így bizony gyalog én, sehova nem megyek...
Lovam hátán, az élettel nem hetyegek…
(3 soros-zárttükrös)
Volt már ki intett, hogy beszélgessünk,
Ez a patás… csak ment, nem fékeztünk…
Volt már ki intett, hogy beszélgessünk.
Idealista nem vagyok
Jót fogadni, jaj! Fanyalgok?
Idealista nem vagyok.
Lovam patái a süket csöndben csattognak,
De magányom lábai, előre haladnak.
Csak nézek jobbra-balra, biz' mindenkit lehagyunk,
Ezek ismeretlen házak, ez nem a mi falunk.
Vágta közben épp' elértünk egy bukkanóhoz,
Táblán; most láthatod, ha közöd van a jóhoz!
Tudom, az életem egy vásári körhinta, mi bizony örökre beindult,
Szabadulni? Az innen mentő szabadság, bezárva! Ki, még ki nem szabadult.
Jó lenne kicsit lepihenni, hátha rajtakapna a szerencsém,
De nem tudom, hogyan kivitelezzem… életlen, nyomorult elmém.
Szinte biztos, hogy az én paripám a legjobb,
Rá vagyok kötözve, ez lehet legeslegjobb?
Az életem zenekarában, én nem játszhatok,
Oda nem vettek be a bárgyún néző rongy, gazok…
Az életem zenekarában, én nem játszhatok.
Vágtat velem a vadló-paripa magányom,
Lassan megszokom, így már talán el is várom,
Mert úgysincs senki, aki lenne az én párom…
Vágtatunk, sík jégen, hóban, és sárban,
Viharban, napsütéses villámlásban.
Pedig szívesen odabújnék valakihez,
Aki ezt velem vágyná... olyasvalakihez.
Azonban még a lovam hátán, ott van a fránya körhinta is,
Ide aztán bizony segítség kellene, olyasvalaki... is!
Hetven éve észlelem, hogy nekem itt, segítségem nincs,
Életátkom egy valós szíjbilincs, nem kedves kultúr kincs...
Hetven éve észlelem, hogy nekem itt, segítségem nincs.
Vecsés, 2019. április 9. – Kustra Ferenc József
