(3 soros-zárt tükrös)
Az erdei korona-sereg új tavaszi lombra vár, ég is nézi, ő is vár,
Az új ágak föl-igyekeznek az ég felé, mert hisz’… honát arrafelé lelé…
Az erdei korona-sereg új tavaszi lombra vár, ég is nézi, ő is vár…

(HIQ)
Fönt a fény,
Törzs meg nagylegény.
Sarj-anya.

(Tíz szavas)
Sarj-gyerek csak növekszik, mély lélegzettel leledzik,
Lesz ő még korona…

(leoninus)
Évek múltán más-száraz az időszak, öreg fa tövében szomjúhoz az őzbak…
Néha előjön egy jóképű vihar, mi heves-szeles és lecsap olyan hamar.
De a vészterhes víz terhesek, megállni pont nem kezdenek, csak tovább lengenek.

(Bokorrímes)
Az öreg fa, már nagyon elöregedett s már évek óta nem kapott vizet!
Pedig öreget, még a helyi erdészek is locsolták, de már erőt vesztett.
Nála már újonnan sarjadzó gyermek-ágak… új erő, nem keletkeztetett!

(Renga láncvers)
Az öreg fa megy,
Elhagyja az ő honát.
Életerő nincs!
Az öreg fa, már
Túl van mindenen régen.
Nem fáj a szomj sem.
Az öreg fa megy,
Őt már idő sem védi.
Halál ideje…
Az öreg fa, már
Több tavaszt nem számol meg.
Gyökere alszik.
Az öreg fa megy,
Minek már életerő?
Eltűnés… égbe…
Az öreg fa, már
Nem szül több reményt sem…
Csak emlék marad.

Vecsés, 2025. január 1. -Siófok, 2025. június 20. -Kustra Ferenc József- írtuk: kétszerzősként, alloiostrofikus versformában. A renga páratlanokat -fél haiku láncban- is én írtam, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam a párosokat.

Nem fáj már semmi,
Földi lét végére ért-
Beteljesedett.
Túlléptél az anyagon
Lelked szárnyal szabadon.

Nyugodj békében,
Mindig Ember maradtál-
Emlék bennünk él.
Szívekből a szeretet
Csillag ösvényen vezet.

Öröklét kezdet
Mennyeknek tárt kapuja-
Megüdvözülés.
Földi létnek az ára
Világosság Világa.

Gyertyánknak fénye,
S gondolatunk feléd száll
Égi utadon.
Várnak már kik elmentek,
Mennyországba vezetnek.

(Íródott egy kedves rokon emlékére...)

Mindenki sorsában van ballagás…

Búcsú régi társaktól,
Búcsú a tanároktól,
Búcsú az iskolától!

Eljött megint az idő, legyen ez óvoda,
Eljött megint az idő, legyen ez iskola…

Lepergett a homokóra, idő eltelt,
A tanulóknak meg az agya, úgy megtelt,
Lepergett a homokóra, idő eltelt.

Naiv kacagás idejének már igy eljött a vége,
Az udvaron játszani már nem… felsősökként mivégre?
Naiv kacagás idejének már igy eljött a vége.

„Ballag már a vén diák” éneklik a már elmenő nebulók,
Ezt éneklik a tanárok, régebben még sokan pedellusok!
„Ballag már a vén diák” éneklik a már elmenő nebulók.

Hiába no, a ballagók azt hiszik, hogy szabadok lesznek,
De bizony nem, mert mennek a gimibe, még tanulók lesznek…
Lesznek új könyvek, új tanárok, tanulás rabjai lesznek!

Itt és most már folyik a ballagás
Ami egy életrésztől búcsúzás…
„Ballag már a vén diák” éneklik a már elmenő nebulók,
Ezt éneklik könnyes szemmel társak, a rokonok és barátok.

Lesz -talán- majd öt évente osztálytalálkozó,
Lesz tán’ nyugdíjasként éves osztálytalálkozó…
Lesz még a barátság... együtt osztálytalálkozó!

Vecsés, 2022. március 16. – Kustra Ferenc József - íródott alloiostrofikus versformában.

Kedves végzős diákok,
bárhová vezessen utatok,
ne feledjétek tanáraitok,
kik éveken át gondoskodtak rólatok.
Igyekeztek mindent átadni,
s a tanításban soha nem fáradni!
A tudást mit tőlük kaptatok ne feledjétek,
kincsként őrizzétek.

Esős novemberi délután,
Több órás szenvedés után,
Sírva léptem be a műtő ajtán.

Nap, nap után, hallgattam,
Ez a könnyebbik út, hallgattam,
Nem is tudod milyen fájdalom, hallgattam.

Te nem is szültél igazán, hallgattam,
Megint a könnyebbik út? Hallgattam,
Na és megint? Hallgattam.

Éveken át hallgattam,
Hallgattam a megalázást,
Mintha nem is lennék anya, hallgattam.

Hidd el tudom milyen a fájdalom,
Testem rétegei mellett
Lelkemben is csalódottság, fájdalom.

De már nem hallgatok,
Büszke vagyok,
ANYA vagyok.