Idő 
Értékelés 
Értékelés Nézek ki az ablakon,
Szellő táncol falombon.
Mert utat építik, bejött, tömény kátrányszag.
Gépek zúgása hangos... erős bitumenszag.
Süt kint a nap, a hőség is tombol,
Ernyedve fekszek… lelket, mi rombol?
Útépítők néha kiabálnak egymásnak,
Láttam, az utat építik… nemcsak a mának.
Most van nyár, ugyan mikor legyen ily' nagy hőség,
Napfénysugár a jó időnél… mint testőrség.
Munkások és gépek, már két hete itt vannak, dolgoznak.
Holnapra végeznek, vajon, melyik utcába tartanak?
Vecsés, 2017. július 6. - Kustra Ferenc József
Szellő táncol falombon.
Mert utat építik, bejött, tömény kátrányszag.
Gépek zúgása hangos... erős bitumenszag.
Süt kint a nap, a hőség is tombol,
Ernyedve fekszek… lelket, mi rombol?
Útépítők néha kiabálnak egymásnak,
Láttam, az utat építik… nemcsak a mának.
Most van nyár, ugyan mikor legyen ily' nagy hőség,
Napfénysugár a jó időnél… mint testőrség.
Munkások és gépek, már két hete itt vannak, dolgoznak.
Holnapra végeznek, vajon, melyik utcába tartanak?
Vecsés, 2017. július 6. - Kustra Ferenc József
(leoninus csokor)
Nálam vágtatnak a sok percek, a szép napok meg mind gyorsan a múltba mennek.
Sok a problémám, este nehezen alszok el, már manapság alig reménnyel…
Kint a szél süvítés olyan, mint gúnykacaj, de konstatálom, ez csak nagy ricsaj.
Lelkem is már el van fáradva, öregszek, naponta sok száraz sóhajok követnek.
Közben meg a sorsom, mit sem javul, érzem közeleg a vég, sőt haladéktalanul.
Bennem már nem keverednek bánatosan sóhajok, bennem már nem vannak vágy-óhajok…
Elfáradt lelkemben csak morgás hallik, az létem így a vég elött magától zajlik…
Sunyis mosolyok, szeretetteli pillantások, már nincsenek is, már biz’ fáradok…
Nincsenek már terv-részletek, éltető elgondolások, lehajtott fejjel ballagok…
Vannak még biz’ csillagfényes esték, felhőtlen éjek, tudom, ezeket itt hagyni vétek.
Az esti csendet szoktam volt nézni az sötét ablakból, van, de nekem csak rozsdás fából.
Közben ablakból látni vélem vágtató perceket, sötétben nem látok embereket.
Utcai világításban sötétet nézni, felhők alatti sötétség nem engedi…
Érdekes, időrohanást teljességgel érzem, igy a sorsom is rövidül, ezt vélem.
Vagy már csak tíz percem van még hátra, vagy húsz évet töltök még el utálatba…
*
(Senrjon)
Az időmérőből, ha
Kifogy ez elem, az életvég!
Ezt majd megélem.
*
(HIQ)
Rövid az
Élet, halál győz!
Ketyegés…
Vecsés, 2024. június 7. -Kustra Ferenc József- íródott: az életvég felé közeledve, önéletrajzi írásként.
Nálam vágtatnak a sok percek, a szép napok meg mind gyorsan a múltba mennek.
Sok a problémám, este nehezen alszok el, már manapság alig reménnyel…
Kint a szél süvítés olyan, mint gúnykacaj, de konstatálom, ez csak nagy ricsaj.
Lelkem is már el van fáradva, öregszek, naponta sok száraz sóhajok követnek.
Közben meg a sorsom, mit sem javul, érzem közeleg a vég, sőt haladéktalanul.
Bennem már nem keverednek bánatosan sóhajok, bennem már nem vannak vágy-óhajok…
Elfáradt lelkemben csak morgás hallik, az létem így a vég elött magától zajlik…
Sunyis mosolyok, szeretetteli pillantások, már nincsenek is, már biz’ fáradok…
Nincsenek már terv-részletek, éltető elgondolások, lehajtott fejjel ballagok…
Vannak még biz’ csillagfényes esték, felhőtlen éjek, tudom, ezeket itt hagyni vétek.
Az esti csendet szoktam volt nézni az sötét ablakból, van, de nekem csak rozsdás fából.
Közben ablakból látni vélem vágtató perceket, sötétben nem látok embereket.
Utcai világításban sötétet nézni, felhők alatti sötétség nem engedi…
Érdekes, időrohanást teljességgel érzem, igy a sorsom is rövidül, ezt vélem.
Vagy már csak tíz percem van még hátra, vagy húsz évet töltök még el utálatba…
*
(Senrjon)
Az időmérőből, ha
Kifogy ez elem, az életvég!
Ezt majd megélem.
*
(HIQ)
Rövid az
Élet, halál győz!
Ketyegés…
Vecsés, 2024. június 7. -Kustra Ferenc József- íródott: az életvég felé közeledve, önéletrajzi írásként.
Esti számadás…
A lélekben is vannak csiszolatlan, jaj, zordon gránitkövek,
Én, mint a rabszolgám, ennek csak hátsó lépcsőjére léphetek.
Mérleg nyelve billeg, hol erre, hol arra,
Részben, rajtad múlik, milyen a tartalma.
Hogy miként látod visszanézve, magadba.
Ami elmúlt, az már elmúlt, az maga a történelem,
Hogy most mit gondolsz a voltodról, csak maga a vélelem.
Az esti lámpafénynél, az értékelő feladat adott,
Számítgassál, emlékekkel, hogy élet milyen volt, mit adott.
A lemenő Nap, bíboros szép fényében.
A vöröslő és alaktalan felhőben
Csodálkozva, mit írsz a számvetésedben?
Este valahogy tán' könnyebb visszaemlékezni,
Nem látsz mindent, ezért, így a múltba elmerülni.
Sikerült-e mérleg nyelvét egyensúlyba hozni?
Tudjad, hogy a saját főkönyvi összeged, neked már megmarad,
Bár még kutya is ugat, a tevekaraván… már, lassan halad.
Vecsés, 2015. július 27. – Kustra Ferenc József
A lélekben is vannak csiszolatlan, jaj, zordon gránitkövek,
Én, mint a rabszolgám, ennek csak hátsó lépcsőjére léphetek.
Mérleg nyelve billeg, hol erre, hol arra,
Részben, rajtad múlik, milyen a tartalma.
Hogy miként látod visszanézve, magadba.
Ami elmúlt, az már elmúlt, az maga a történelem,
Hogy most mit gondolsz a voltodról, csak maga a vélelem.
Az esti lámpafénynél, az értékelő feladat adott,
Számítgassál, emlékekkel, hogy élet milyen volt, mit adott.
A lemenő Nap, bíboros szép fényében.
A vöröslő és alaktalan felhőben
Csodálkozva, mit írsz a számvetésedben?
Este valahogy tán' könnyebb visszaemlékezni,
Nem látsz mindent, ezért, így a múltba elmerülni.
Sikerült-e mérleg nyelvét egyensúlyba hozni?
Tudjad, hogy a saját főkönyvi összeged, neked már megmarad,
Bár még kutya is ugat, a tevekaraván… már, lassan halad.
Vecsés, 2015. július 27. – Kustra Ferenc József
Hétköznapi pszichológia… az atomháborúra készülődő légközben. (És igaz!)
(leoninus duó)
Van, amikor csak száguld az óra… van meg, mikor a ketyegés, ember elringatója…
Toronyóra ütése messze hallatszik, otthon a gongórára, ember jól elalszik…
Hallgatnám elemes órám ketyegését, de csak süket csend hallatszik… a mindenségét.
Már tudom, vágy a ketyegés mondandója, s ha van szerelem, akkor annak ringatója.
A mutatókkal harcban állok, de azok csak haladnak és meg végül biztos elmállok.
Van olyan, hogy életrosta, de az meg nem cselekszik mindent, mit megkíván a haza…
Ha temetőbe megyek, ketyegő órával, lidércek menekülnek tünés sorsával…
Manapság meg úgy néz ki a Föld lassan, de lesz egy földi emlék, mert múlás harsan.
Bolondos világ vágyak generálója, de szólhat az emberiség agressziója.
A szélvihar is elkopik, a sok levél lehullt, mi lesz, ha nem lesz ki elmondja… volt múlt.
*
((senrjú csokor félhaiku-lánc formátumban)
Érdek számító,
Nincsen már szerető tó…
Az óra ketyeg.
Öncél… gondolat
Vezérli a múltat is.
Az óra ketyeg.
Gondolat torzult!
Ezer év: vér, veríték.
Az óra ketyeg.
Emberi szándék
Már nem jó, mert kiveszett!
Az óra ketyeg.
Mutató körbe
Lohol, ész nincs is benne…
Az óra ketyeg.
Idő, semmit nem
Intéz, perc nem érdekli!
Az óra ketyeg.
*
(tíz szavasok csokor)
Tárgyi tudástól nem zavart politikusok,
Hideg közönytől vezérelt könyörtelen politikusok.
Büszkeség és szépség már kikopott,
Emberi lét ilyeneket csak lelohasztott.
Ketyegve rohan az óra, idő az elmúlója,
Becsavarodok, múlás: oka!
Az élet, csak egy sunnyogó alkalom?
Ez akadályozza, legyen hajnalom?
Készüljek: óta ketyeg, Földön elmúlás lesz,
Idióta-körtánc már kimúlás lesz?
Gyorsak a percek, a jövök ismeretlen,
Lélek érez? Reggel: kikeletlen?
*
(senrjon csokor félhaiku-lánc formátumban)
Az idő nem is érzi?
Atomrobbanás, mennyi idő?
A perc csak ketyeg?
Itt már szerelmes szerep
Nincs, szemben feszül a bősz erő…
A perc csak ketyeg?
A percet közöny hajtja?
Robbanáskor közöny hallatszik?
A perc csak ketyeg?
Van még időnk jóleső?
Tudjuk majd hull mérgezett eső.
A perc csak ketyeg?
Az élet, most csak kacag,
Szem még csodálkozik, még mit lát?
A perc csak ketyeg?
Teremtő kódok ura!
Hibás kódok… büszkeség, majd fáj!
A perc csak ketyeg?
Gazdagság, majd veszendő…
Ember, tudat, élet veszendő!
A perc csak ketyeg?
*
(HIQ)
Pusztítás
Végtelen, csak jő!
Elveszés.
Az atom
Tán, maga végzet?
Elveszés.
Az idő
Bolond, röhögő…
Elveszés.
A végzet
Majd tombol, dühöng
Elveszés.
Óra még ketyeg,
Minket még mi vár?
Elveszés.
Még jellem
Tiszta végharcban?
Elveszés.
Végharcban még tán' föllelhető kis erény,
De a robbanásban nem erőt adja fény.
Óra marad-e míg méri ketyegve az időt,
Vagy csak idő, ami nézi a sok-sok elmenőt?
Lehet valaki erényes, az sem menekülhet...
Ha az óra is pusztult, azért idő ketyeghet?
(Leoninus)
Ha az idők visszafelé is járnak, talán most nem mondanák... eszeveszetten várlak?
Vecsés, 2024. június 1. -Kustra Ferenc József- íródott; alloiostrofikus versformában, a világ, az emberiség jelen -élő- atomháborús-történelmi helyzetéről. Végveszély van, mert egy őrült megnyomhatja a gombot… Ők meg vannak páran!
(leoninus duó)
Van, amikor csak száguld az óra… van meg, mikor a ketyegés, ember elringatója…
Toronyóra ütése messze hallatszik, otthon a gongórára, ember jól elalszik…
Hallgatnám elemes órám ketyegését, de csak süket csend hallatszik… a mindenségét.
Már tudom, vágy a ketyegés mondandója, s ha van szerelem, akkor annak ringatója.
A mutatókkal harcban állok, de azok csak haladnak és meg végül biztos elmállok.
Van olyan, hogy életrosta, de az meg nem cselekszik mindent, mit megkíván a haza…
Ha temetőbe megyek, ketyegő órával, lidércek menekülnek tünés sorsával…
Manapság meg úgy néz ki a Föld lassan, de lesz egy földi emlék, mert múlás harsan.
Bolondos világ vágyak generálója, de szólhat az emberiség agressziója.
A szélvihar is elkopik, a sok levél lehullt, mi lesz, ha nem lesz ki elmondja… volt múlt.
*
((senrjú csokor félhaiku-lánc formátumban)
Érdek számító,
Nincsen már szerető tó…
Az óra ketyeg.
Öncél… gondolat
Vezérli a múltat is.
Az óra ketyeg.
Gondolat torzult!
Ezer év: vér, veríték.
Az óra ketyeg.
Emberi szándék
Már nem jó, mert kiveszett!
Az óra ketyeg.
Mutató körbe
Lohol, ész nincs is benne…
Az óra ketyeg.
Idő, semmit nem
Intéz, perc nem érdekli!
Az óra ketyeg.
*
(tíz szavasok csokor)
Tárgyi tudástól nem zavart politikusok,
Hideg közönytől vezérelt könyörtelen politikusok.
Büszkeség és szépség már kikopott,
Emberi lét ilyeneket csak lelohasztott.
Ketyegve rohan az óra, idő az elmúlója,
Becsavarodok, múlás: oka!
Az élet, csak egy sunnyogó alkalom?
Ez akadályozza, legyen hajnalom?
Készüljek: óta ketyeg, Földön elmúlás lesz,
Idióta-körtánc már kimúlás lesz?
Gyorsak a percek, a jövök ismeretlen,
Lélek érez? Reggel: kikeletlen?
*
(senrjon csokor félhaiku-lánc formátumban)
Az idő nem is érzi?
Atomrobbanás, mennyi idő?
A perc csak ketyeg?
Itt már szerelmes szerep
Nincs, szemben feszül a bősz erő…
A perc csak ketyeg?
A percet közöny hajtja?
Robbanáskor közöny hallatszik?
A perc csak ketyeg?
Van még időnk jóleső?
Tudjuk majd hull mérgezett eső.
A perc csak ketyeg?
Az élet, most csak kacag,
Szem még csodálkozik, még mit lát?
A perc csak ketyeg?
Teremtő kódok ura!
Hibás kódok… büszkeség, majd fáj!
A perc csak ketyeg?
Gazdagság, majd veszendő…
Ember, tudat, élet veszendő!
A perc csak ketyeg?
*
(HIQ)
Pusztítás
Végtelen, csak jő!
Elveszés.
Az atom
Tán, maga végzet?
Elveszés.
Az idő
Bolond, röhögő…
Elveszés.
A végzet
Majd tombol, dühöng
Elveszés.
Óra még ketyeg,
Minket még mi vár?
Elveszés.
Még jellem
Tiszta végharcban?
Elveszés.
Végharcban még tán' föllelhető kis erény,
De a robbanásban nem erőt adja fény.
Óra marad-e míg méri ketyegve az időt,
Vagy csak idő, ami nézi a sok-sok elmenőt?
Lehet valaki erényes, az sem menekülhet...
Ha az óra is pusztult, azért idő ketyeghet?
(Leoninus)
Ha az idők visszafelé is járnak, talán most nem mondanák... eszeveszetten várlak?
Vecsés, 2024. június 1. -Kustra Ferenc József- íródott; alloiostrofikus versformában, a világ, az emberiség jelen -élő- atomháborús-történelmi helyzetéről. Végveszély van, mert egy őrült megnyomhatja a gombot… Ők meg vannak páran!
Íródott ebben az atomháborút szorgalmazó környezetben… A kezdeményezők is meg fognak halni!
(3 soros-zárttükrös, leoninus)
Sokszor előfordul, hogy szavam, nem hagyja el torkom… bánatom, néma lelkembe folytom,
Sokszor bánatomban nem érvényesül a torkom… bánatom, ha néma lelkembe folytom.
Sokszor előfordul, hogy szavam, nem hagyja el torkom… bánatom, néma lelkembe folytom…
*
(leoninus csokor)
Hiszed… kerti óvóhelyed megvéd? És mi lesz, ha elfogy az ennivalód és a vized?
Hiszed, ha fölötted robban atom, akkor te kevesebben leszel… válogat az atom?
Ha elpárolognak a kintiek, neked ezt adta az atom? Megsemmisülsz! Taglalom…
Láttál filmeket két japán atomról? A szőröstől, bőröstől elpárolgottakról?
Láttad filmekben, hogy nézett ki a két város? Még rom sem volt, mi megégett... nem sármos!
Tudod Te ész nélküli, hogy Csernobilban is volt atomrobbanás… mi agyad megsüti?
Az a vidék máig is zárolt terület, úgy van, mint robbanáskor és nincs szűz kerület.
Vannak páran, ott élnek, szívük-lelkük rajta, hogy vegetálnak mégsem súlyos betegek.
Tudod, hogy a mentősök, helikopteresek, ultrák, sőt a cégvezetők is mind hullák?
Te mit teszel, ha környezetszennyezés okán nem jöhetsz elő? Mesés hülyeség-nyelés?
Előkapod a bankkártyád? Sajnálnád... nem élne mamácskád? Dicsekedj, mutasd bankszámlád…
Minek, kinek kellenének, miközben a haldokolásod senkit nem érdekelnének!
*
(HIQ trió, a félhaiku-lánc elviségében)
Leszel Te
Egy hősi halott!
Emberek…
Családod
Már csak egyveleg!
Emberek…
Jó sokan
Elpárolognak!
Emberek…
*
(Senrjon)
Ne gondold… nem ijesztés.
Millióknak halála nem vicc!
Vége emberek…
Ebben Te is ok leszel!
Még nincs rá… elvi büntetőjog!
Vége emberek…
Vidd magaddal bankkártyád!
Nem kell… bankok, törmelékrakás!
Vége emberek…
*
(Apeva)
Az
Élet
Nektek csak
Összes-ennyi.
Ó, Ti népírtók!
*
(Senrjú)
Repülő közelg,
Benne óriás bomba!
Már nincsen vég se!
*
(senrjon)
Otthon, ha nincsen senki,
Akkor vajon ki fog zokogni?
Nincs ki…! Sírás kincs…!
Vecsés, 2024. május. 11. -Kustra Ferenc József- íródott: egy nagyon valószínű atomháborúra figyelmeztetésként. Ez nem a ’Komédia Szinház’ előadása lesz! Szakértők szerint = a 8 milliárd emberből, legalább 5 milliárd meghal. A túlélők meg kezdhetnek kőbaltát pattintgatni...
(3 soros-zárttükrös, leoninus)
Sokszor előfordul, hogy szavam, nem hagyja el torkom… bánatom, néma lelkembe folytom,
Sokszor bánatomban nem érvényesül a torkom… bánatom, ha néma lelkembe folytom.
Sokszor előfordul, hogy szavam, nem hagyja el torkom… bánatom, néma lelkembe folytom…
*
(leoninus csokor)
Hiszed… kerti óvóhelyed megvéd? És mi lesz, ha elfogy az ennivalód és a vized?
Hiszed, ha fölötted robban atom, akkor te kevesebben leszel… válogat az atom?
Ha elpárolognak a kintiek, neked ezt adta az atom? Megsemmisülsz! Taglalom…
Láttál filmeket két japán atomról? A szőröstől, bőröstől elpárolgottakról?
Láttad filmekben, hogy nézett ki a két város? Még rom sem volt, mi megégett... nem sármos!
Tudod Te ész nélküli, hogy Csernobilban is volt atomrobbanás… mi agyad megsüti?
Az a vidék máig is zárolt terület, úgy van, mint robbanáskor és nincs szűz kerület.
Vannak páran, ott élnek, szívük-lelkük rajta, hogy vegetálnak mégsem súlyos betegek.
Tudod, hogy a mentősök, helikopteresek, ultrák, sőt a cégvezetők is mind hullák?
Te mit teszel, ha környezetszennyezés okán nem jöhetsz elő? Mesés hülyeség-nyelés?
Előkapod a bankkártyád? Sajnálnád... nem élne mamácskád? Dicsekedj, mutasd bankszámlád…
Minek, kinek kellenének, miközben a haldokolásod senkit nem érdekelnének!
*
(HIQ trió, a félhaiku-lánc elviségében)
Leszel Te
Egy hősi halott!
Emberek…
Családod
Már csak egyveleg!
Emberek…
Jó sokan
Elpárolognak!
Emberek…
*
(Senrjon)
Ne gondold… nem ijesztés.
Millióknak halála nem vicc!
Vége emberek…
Ebben Te is ok leszel!
Még nincs rá… elvi büntetőjog!
Vége emberek…
Vidd magaddal bankkártyád!
Nem kell… bankok, törmelékrakás!
Vége emberek…
*
(Apeva)
Az
Élet
Nektek csak
Összes-ennyi.
Ó, Ti népírtók!
*
(Senrjú)
Repülő közelg,
Benne óriás bomba!
Már nincsen vég se!
*
(senrjon)
Otthon, ha nincsen senki,
Akkor vajon ki fog zokogni?
Nincs ki…! Sírás kincs…!
Vecsés, 2024. május. 11. -Kustra Ferenc József- íródott: egy nagyon valószínű atomháborúra figyelmeztetésként. Ez nem a ’Komédia Szinház’ előadása lesz! Szakértők szerint = a 8 milliárd emberből, legalább 5 milliárd meghal. A túlélők meg kezdhetnek kőbaltát pattintgatni...
