Mikor még szűz vadon volt a felhőkarcolók helyett,
Akkor még az emberek jól élhették az életet.
Amikor még nem ismerték a számítógépeket,
Akkor még lóhátról, nyíllal lőtték a verebeket.

Ember; technikát szolgálatába állította
És ezzel megfeneklett az élete hajója.
Egymásra figyelés, emberség, biz’ az elmúlt, ó...!
Ennek helyébe lépett a globalizáció.

Embernek való, hogy ember embernek farkasa,
Hogy előtérbe kerül az embernek a mocska?
Modernizációval ember a tömegsírját ássa,
Egy van neki az emberség és nincsen is neki mása.

Budapest, 2004. november 24. – Kustra Ferenc József

Mai divat: ajtóban kulcs, bezárkózás,
Le is fekszünk, alvás előtt lámpaoltás…
Olvasni kell egy kicsit, máshoz nincs kedvünk,
Holnap is tétlenkedünk, fittnek kell lennünk!

Szerelmes pároknak van ideje csókolózni,
Unalomtól, ebbe nem fognak belefulladni.
Mindenki csak menne ki az erdőbe, mezőre,
De reménytelen remény regnál, ő, mint az őre!

A hajnali fények az óraállítástól függnek,
Benső mutatóink meg magukról tovább lendülnek.

De jó is lenne, ha már úgy lehetne élni,
Hogy a napba nyitott szemmel lehet benézni,
De hát, a reménytelen remény nem engedi.

A féltékenység, az indokolatlan szenvedés,
Sokszor úgy valamennyi van, máskor meg nem kevés.
A néha előjött szeretet, boldogság… kevés.

Reménytelen remény, biztat, hogy nagyon öleljelek,
Szélben zúgó szomorúfűzként, karomban vegyelek.

A Nap tüze helyett a tiédben kéne hamuvá égni,
Ebben nemesülve, egymást ölelve egybesegíteni.
Reménytelen remény engedné szívemet is enyhíteni?

Vecsés, 2020. április 15. – Kustra Ferenc József

új dimenzióban?

UFÓK intézik vagy gonosz erők,
Hogy folyók lentről fölfelé folynak
És ezért a koszos vize letisztul a folyónak?
A parton meg lazaceső, medvék meg egymást verők...

UFÓ –k intézik-e a negyedik dimenzióval,
Hogy a szánkózók fölfelé siklanak hegyoromba
S közben becsúsznak ebédelni ősember barlangba?
Zergék ugrálnak, nem törődve a dimenzióval…

Az UFÓ –k megteszik-e egy új dimenzióban,
Hogy az ember és föld ellen fordulnak oly’ bőszen?
Így aztán véget vetnek mindennek csak úgy egy őszen?
Ember, ha rájön, tud élni az új dimenzióban?

Vecsés, 2014. április 27. - Kustra Ferenc József

Rózsaszín álom
Az egyéni szabadság...
Nem egyedül élsz!
*

Ha a félelem
Tart vissza valamitől,
Az rossz előjel.
*

Ha meggyőződés
Nem segít a célodhoz,
Keress más utat.
*

Fő az értelem!
A sorok közt olvasni,
Már fél győzelem!
*

Véleményedet
Másra nem erőltesd rá,
Nem lesz a híved!
*

A nyílt erőszak
Nyílt háborúskodásba.
Vezetve pusztít.
*

Ellentáborba
Szóval és csellel hatolj.
Vér nélkül győzöl.
*

Szó erejével
Győzz, ha tudsz, így elegáns.
Sikered meglesz!

Vecsés, 2013. április 14. – Kustra Ferenc József- írtam: senrjú csokorban.

A kávéháznak ablakába ülök belül,
Kortyolgatom a finom kávémat egyedül…
A kávéháznak ablakába ülök belül.

Ahogy nézek kifele, egyedül, kedvetlenül,
Hevesebben kortyolom kávémat, kelletlenül…
Ahogy nézek kifele, egyedül, kedvetlenül.

Bentről nézem, milyen rideg eme téli este,
Otthon meg a gázláng csak pislákol, összeesne…
Bentről nézem, milyen rideg eme téli este.

Míg jöttem hazafele, embereket megfigyeltem,
Jőve-menve csak sétálgattak, én meg elviseltem…
Míg jöttem hazafele, embereket megfigyeltem.

Láttam egy fiatal párt, kik szerelmesen csevegtek,
Közben csak úgy suhantak és egymásba belevesztek…
Láttam egy fiatal párt, kik szerelmesen csevegtek.

Láttam még egy ifjút, ki lépdelt és kis barna lányka az oldalán,
Az ifjú tűzzel beszélt, a lány csendben somolygott a bal oldalán…
Láttam még egy ifjút, ki lépdelt és kis barna lányka az oldalán.

Mielőtt hazaindultam, valami árnyék takarta el lelkemet,
Szívem csöndes búba, vágyba, zoktalan, biztos ez fedi a lelkemet…
Mielőtt hazaindultam, valami árnyék takarta el lelkemet.

Kinéztem még egyszer az utcára, a sétálók hadára
És láttam két szöszit, ettől 'fájó' szívemnek nőtt a vágya…
Kinéztem még egyszer az utcára, a sétálók hadára

Mai napom is eredménytelen volt, megint legyőzött... undok magány,
Megittam a kávémat, finom volt, de ma is uraskodott a magány…
Mai napom is eredménytelen volt, megint legyőzött... undok magány.


Vecsés, 2023. október 26. – Kustra Ferenc József – íródott: ’Semlyéni Aladár’ (?-?) azonos c. verse átirataként… 3 soros-zártükrös csokorban. {A saját kifejlesztésem. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben és akkor meglesz a versszak 2 elvisége.}