(3 soros-zárttükrös)
Reggel a morózus eső is felébred,
Kérdi nőktől: elhagyta ernyőjét kegyed?
Reggel a morózus eső is felébred.
*

(Bokorrímes)
Csal az idő, mi még klassz, élvezhető, meleg nyarat szeretnénk,
Mert pocsolya van mindenhol… nekünk ez nem kell, nem érti elménk.
Nyári turista kiadvány a pocsolyában. Oda elmennénk!

(3 soros-zárttükrös, belső rímes)
Győzött eső, gyűrött környezetet, gyűröttre áztatja.
Hangbillentő szél, billegő templomharangot kongatja…
Győzött eső, gyűrött környezetet, gyűröttre áztatja.
*

(Tíz szavas duó)
Őszi eső a lelkeket is zavarja,
Befogadni, senki nem akarja.
*
Metronómszerű ütemben érkezik a széllökés,
Természetnek, ez a lelkiismeretes törődés?
*

(3 soros-zárttükrös)
Valahol papírgyűjtés van, már több újságot sodor a szél.
Ki jóval tovább aludt, ezt láthatja, így jár, ki lassan kél…
Valahol papírgyűjtés van, már több újságot sodor a szél.

(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös)
Ázottak már… az utca, a járdák,
Ázottak már… a kertekben kutyák…
Ázottak már… az utca, a járdák.

Vecsés, 2020. augusztus 29. - Kustra Ferenc József – Íródott: Alloiostrofikus versformában.

Utamon sár, tócsa s megannyi árok vár,
Lépteim gyorsak, szaporák, előttem mocsok,
Mögöttem kiéhezett hiénafalka vár.
Válaszút elé terel megannyi erő, most küzdj,
S válassz, vagy tested lesz a várva várt etető.

Nem tágít a gaz dögevő, életem megrontója lesz ő,
Várja fáradt, elvérzett testem porba-hulltát,
Hogy vigadjon s örömtáncot járva kacagjon.
Ez lenne a torz, vad világ, hol a vadnak mindent,
S nekem, fáradt utazónak megvetés dukál.

2013.

Fafuvolán játszik a szél,
Zengve tapsol rezgő levél.
Erdő mélyén súgva regél,
Virágokkal tere-ferél.

Kóbor szellő világot járt,
Duhaj bátyjára ő nem várt.
A felhőkből cseppet szitált,
Lombok között illattal szállt.

Mikor ébred esti pára,
Hold sugarát megpaskolja.
Folyó vizét csiklandozva,
Felkeveri lágy habosra.

Rétet, mezőt simogatva,
Sustorogva elaltatja.
Szép estének tücsök dala,
A szellőt is elringatja.

Az erdőnek avar alja,
Reggelig lesz nyoszolyája.
Ha felébred holnap napja,
Ide ér majd tán a bátyja.

Vizes dunna ült vállára,
Szomjas növény alig várja.
felüdülést hoz a tájra,
Véget ér a hőség dráma.

Virgonc szellő és a bátyja
Bocskort húzott nedves lábra,
Úgy indultak az országba
Fafuvolán furulyázva.

Ifjú egyén, jól nevelték; emberség a hite,
Hogy a napot túlélhesse... ölni kell majd érte.
Mint egy gonoszt úgy kapták el, rút front lett a jussa,
Haza onnan tán sose megy, hol családja várja.

Az otthonért halni hősként-
Ez a sláger szózat,
Aki peches annak bizony
Ilyen lesz a jóslat.

Poklos érdek pár bársony székből, irányítja sorsot,
Mert barátság, és békenapok nem hoznak nagy hasznot.
Csak a profit az mi számít, ők vakon hisznek benne,
Esztelenség fegyverével hajtnak győzelemre.

Pusztítás és ember élet...
Nem számít az ára,
Úgy gondolják bársony székig
Nem ér majd hatása.
*
Kis-katonák dolgos keze véres fegyvert markol,
Munka helyett mindegyikük valakiért harcol.
Sátán vigyor a szemekben, távol van az isten,
Hiába száll ott az ima, hol emberség már nincsen.

Áldozatok, romos otthon,
Megpecsételt életek...
Szennyes bűnben száll az átok,
Iszonyú a vétketek.

Hiú elmék kapzsi vágyát, kik valóra váltjátok,
Istentől a megbocsájtást milyen szívvel várjátok?
Cinkosok vagytok immár, az ördögök harcában;
Száll a hatás, fújja a szél szerte a világban.
*
Isten még tűr - hisz az emberekben;
A gonoszságot hát ássátok el!
Csak a tíz parancsot tartsátok be,
S tán új édent ad a kezetekbe.

Világ sorsa ember kézben, bohócéban s lángelmében,
Mindenki biz vétkes részben, ha sötétség van a szívében...
Amíg gyűlöl, öntelt gőggel, páváskodik büszkeséggel...
Isten szavára ki nem figyel...az ítéletet nem kerüli el.

Dunatőkés, 2024. június 13.

Érik már a kalász, szép kenyere sárgul,
Ring a messzeségben, a szél is ellágyul.
Mély kontraszt az erdő a mező felett hátul,
A nap lemenőben, a fény lassan elárvul.

Homályba úszik a csend, rá simul a tájra,
Csak a tó felől a békák kuruttyolnak mára.
Szunnyad a vidék, szétterül a pára,
Bíbor lila felhő a Hold mosolyát várja.

Sok égi lámpás pislog, reményt hint a földre,
Tán oda száll a lélek, messze mindörökre.
E bolygó az éden, ne tegyétek tönkre,
Csodás a természet, ez a mennynek tükre.

Úgy szép csak a világ, ha benne béke árad,
És nem állít fel senki rút gonoszság gátat.

Nyíljon minden szívben ezerszín virág,
Legyen újra éden ez a csodás világ.

Mindenki asztalán kenyér legyen reggel,
Örülne a Nap Is amikor majd fel kel.

Dunatőkés, 2024. június 6.