baljóslat

Partra vetett halak vergődtek egymásra,
ezüstről ezüst pergett le, és beszáradt
opállá az alkonyattól vert homokon;
a pikkelyeken üveges szemek mása:
tekintetük öntött ólom a dokkokon.
A belőlük kiolvasható baljóslat
láttat bennünket kígyót faló kígyónak.

**
vadászat

Előtted, mögötted eldurvult a látkép,
véres darabokra szakadt szét a háttér.
Az elvörösödött hold a túlpartra folyt.
A fasorokra rávetődött az árnyék.
Halászó aggokra vadásznak kamaszok.
Haldoklástól hangos a halszagú tájék.
Jobb ha félre álltok vén marhák, vén szarok!

***
halászat

Földalatti járatokban, mint a vakond
fehér bot nélkül is kutatod otthonod.
Ellehetsz apró férges gondolatokon;
vakon, avagy félvakon is, az vagy aki:
meg nem fejthető rébuszokban bujkáló
ködszurkáló; soha senkinek valaki.
És ha bármikor is felhúzod a hálód,
benne aranyhal helyett magad találod.

Vetett ágyam magányában
gondolkodom, hol hibáztam,
talán nem is vagyok vétkes,
galád sorsnak a keze ez.

Boldog voltam kis időre,
beleszólt a sorsnak keze,
mennyi-mennyi szép estéken
melletted volt az én helyem.

Hozzád bújva mondtam néked,
soha-soha el nem megyek,
veled érzem jól magamat,
sors választott másik utat.

Próbáljunk meg rajta járni,
vagy ha nem... hát botladozni.

A bűnöm vagy
Dugdoslak magam elől is
Szűkölve takarlak
De lidérc vagy
Tört rácsaim mögül kilépsz
És újra akarlak
Tiltás, menekvés meg nem állít
Virrasztva érted dideregnek
Holdfény - karcolta éjszakáim
És kicserepesedett számon lüktet a láz
a hiányod
Szégyenemben
már felkiáltok
S percről percre
Magamat verve , sírva , siratva
és kéregetve várok
Kínlódva hívlak, kutatlak
A vágyam vagy,
Jaj eleven lidércem
Hiába űzlek, hiába takarlak.

A bűnöm vagy
Dugdoslak magam elől is
Szűkölve takarlak
De lidérc vagy
Tört rácsaim mögül kilépsz
És újra akarlak

Tiltás, menekvés meg nem állít
Virrasztva érted dideregnek
Holdfény-karcolta éjszakáim
És kicserepesedett számon lüktet
a láz , a hiányod

Szégyenemben
már felkiáltok
S percről percre
Magamat verve , sírva ,
siratva és kéregetve
Várlak
Kínlódva hívlak, kutatlak
A bűnöm vagy,
Jaj eleven lidércem
hiába űzlek, hiába takarlak.

Volt egy lány, hajdanán,
Messzi tájt várt reám,
Fény csillant szép vállán
Ívének hajlatán

Mély piros ajakán
Vágy rezzent, csókra tán?
Szeretve, ölelve,
Titkunk lett örökre.

Időnek mélyében,
Emlékek ködében,
Kutattam s ráleltem
Oly szép volt, emlékszem.