Idő 
Értékelés 
Értékelés Az idő, elgondolkoztató…
(vers)
Időm sose nincsen elég, versenyt futok vele,
Oly jó lenne, néha megpihenni néhány percre.
Tennivalóm még van elég, időm már kevés…
Idő kell... míg búzaszemből lesz kenyérszegés.
*
(3 soros, zárt tükrös)
Az idő mint a csikó elfutott mellettem,
Talán még igazából, soha nem is éltem,
Az idő, mint a csikó elfutott mellettem.
*
(Haiku)
Idő múlása,
Az élet végét jelzi.
Még nem adom fel!
*
(sedoka)
Szépet keresek,
Megsárgult képet látok,
Idő keze festette.
Múltba keresni
Életet... hiú ábránd,
Már csak homályos emlék.
*
(Apeva)
Még
Jut-e
Boldogság?
Lesz rá idő?
Fut... kegyetlenül…
*
(10 szavas)
Ha a jövőbe láthatnék,
A múltban menedéket soha nem keresnék.
*
(Oximoron)
A megélt boldog, szép perceket
Mindig fájdalommal fizettem.
*
(HIAfo)
Én csak… gondolkozok!
Én maradok hoppon,
Az idő meg… tovarohan.
*
(Renga-láncvers)
Az idő rohan,
Kíméletlen, rám nem vár.
Lassan haladok...
Idő percei
Mutatóban élednek.
Mutatók gyorsak.
Rohanó évek,
Terhe húzza a vállam.
Nem siethetek...
Idő percei,
De hangosan kopognak!
Rúgó besegít.
Idő nem áll meg,
Ám még élni szeretnék.
Lesz-e még idő?
Idő percei
Rohannak, de vajh’ hová?
Itt nincs pihenő…
Szabadka, - Vecsés, 2018. február 9. –Jurisin Szőke Margit – (A HIAfo = fordított HIAQ!) A Renga- láncversben az 1.-3.-5 versszakot én írtam. A 2.-4.-6.- versszakot szerző-, és poéta társam Kustra Ferenc és az 1. résznek ő a szerzője.
(vers)
Időm sose nincsen elég, versenyt futok vele,
Oly jó lenne, néha megpihenni néhány percre.
Tennivalóm még van elég, időm már kevés…
Idő kell... míg búzaszemből lesz kenyérszegés.
*
(3 soros, zárt tükrös)
Az idő mint a csikó elfutott mellettem,
Talán még igazából, soha nem is éltem,
Az idő, mint a csikó elfutott mellettem.
*
(Haiku)
Idő múlása,
Az élet végét jelzi.
Még nem adom fel!
*
(sedoka)
Szépet keresek,
Megsárgult képet látok,
Idő keze festette.
Múltba keresni
Életet... hiú ábránd,
Már csak homályos emlék.
*
(Apeva)
Még
Jut-e
Boldogság?
Lesz rá idő?
Fut... kegyetlenül…
*
(10 szavas)
Ha a jövőbe láthatnék,
A múltban menedéket soha nem keresnék.
*
(Oximoron)
A megélt boldog, szép perceket
Mindig fájdalommal fizettem.
*
(HIAfo)
Én csak… gondolkozok!
Én maradok hoppon,
Az idő meg… tovarohan.
*
(Renga-láncvers)
Az idő rohan,
Kíméletlen, rám nem vár.
Lassan haladok...
Idő percei
Mutatóban élednek.
Mutatók gyorsak.
Rohanó évek,
Terhe húzza a vállam.
Nem siethetek...
Idő percei,
De hangosan kopognak!
Rúgó besegít.
Idő nem áll meg,
Ám még élni szeretnék.
Lesz-e még idő?
Idő percei
Rohannak, de vajh’ hová?
Itt nincs pihenő…
Szabadka, - Vecsés, 2018. február 9. –Jurisin Szőke Margit – (A HIAfo = fordított HIAQ!) A Renga- láncversben az 1.-3.-5 versszakot én írtam. A 2.-4.-6.- versszakot szerző-, és poéta társam Kustra Ferenc és az 1. résznek ő a szerzője.
Az idő, elgondolkoztató…
(vers)
Nézem, hogy absztraktokat fest a fránya idő,
De nem tudom megfejteni, hogy ez meg minő?
Az esti alkonyatban is formákat rajzol,
Az éjszakai vaksötétben sem araszol…
*
(3 soros-zárttükrös)
Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül,
A múltunk sem volna elérhető emlék nélkül,
Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül,
*
(Haiku)
Gyertyánknak fénye,
Idő nélkül araszol…
Végén, elmúlik!
*
(sedoka)
Mécses kis lángja
Holtaknak is világít,
De nem látunk mélyebbre.
A mécses lángja
Nem elég múltnézőben,
Arra, minden… idő lett.
*
(Apeva)
Az
Idő
Csak halad!
Szereptelen
Fő irányító.
*
(10 szavas)
Az időt, ha tudnám, megfejteném,
Jövőből, előre jöjjön, de… szeretném?
*
(Oximoron)
Az élet csak egy idő nélküli pillanat,
Mily’ jó megélni sok ezer nap alatt.
*
(HIAfo)
Mutatója nincs is?
Csodálkozva nézek!
Homokórában van homok?
*
(Renga-láncvers)
Mókuskerék az
Idő, meg nem áll soha.
Gong óra üti!
Az idő pereg
Mint homokóra szemek.
Én meg rettegek!
Pillanat ketyeg!
Hallom, egyenletesen…
Gong óra üti.
Lesz-e még idő?
Az évek már elfogynak.
Én meg rettegek!
Időnél, nincsen
Körforgás. Előre megy.
Gong óra üti!
Lét egy pillanat,
Kevés maradt még hátra.
Én meg rettegek!
Vecsés, - Szabadka, - 2018. február 8. – Kustra Ferenc József - (A HIAfo = fordított HIAQ!) A Renga- láncversben az 1.-3.-5. haiku-versszakot én írtam. A 2.-4.-6.- haiku-versszakot szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit és a 2. résznek ő a szerzője.
(vers)
Nézem, hogy absztraktokat fest a fránya idő,
De nem tudom megfejteni, hogy ez meg minő?
Az esti alkonyatban is formákat rajzol,
Az éjszakai vaksötétben sem araszol…
*
(3 soros-zárttükrös)
Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül,
A múltunk sem volna elérhető emlék nélkül,
Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül,
*
(Haiku)
Gyertyánknak fénye,
Idő nélkül araszol…
Végén, elmúlik!
*
(sedoka)
Mécses kis lángja
Holtaknak is világít,
De nem látunk mélyebbre.
A mécses lángja
Nem elég múltnézőben,
Arra, minden… idő lett.
*
(Apeva)
Az
Idő
Csak halad!
Szereptelen
Fő irányító.
*
(10 szavas)
Az időt, ha tudnám, megfejteném,
Jövőből, előre jöjjön, de… szeretném?
*
(Oximoron)
Az élet csak egy idő nélküli pillanat,
Mily’ jó megélni sok ezer nap alatt.
*
(HIAfo)
Mutatója nincs is?
Csodálkozva nézek!
Homokórában van homok?
*
(Renga-láncvers)
Mókuskerék az
Idő, meg nem áll soha.
Gong óra üti!
Az idő pereg
Mint homokóra szemek.
Én meg rettegek!
Pillanat ketyeg!
Hallom, egyenletesen…
Gong óra üti.
Lesz-e még idő?
Az évek már elfogynak.
Én meg rettegek!
Időnél, nincsen
Körforgás. Előre megy.
Gong óra üti!
Lét egy pillanat,
Kevés maradt még hátra.
Én meg rettegek!
Vecsés, - Szabadka, - 2018. február 8. – Kustra Ferenc József - (A HIAfo = fordított HIAQ!) A Renga- láncversben az 1.-3.-5. haiku-versszakot én írtam. A 2.-4.-6.- haiku-versszakot szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit és a 2. résznek ő a szerzője.
(vers)
Vérfagyasztóan különös ez a zajos csend!
Lelkem nem találja helyét, békéért esend…
Mond, szeretett csend, hol hagytad el a fegyelmed?
(apeva)
Úgy
Tűnik
Csend honol,
Oly zajtalan,
Ám csak külsőleg.
*
(haiku)
Idegen, rideg
Oly’ élettelen minden.
Belsőm gyötrelmes.
A
Lélek
Vergődik,
Bizonytalan,
Nincs már nyugalom.
*
(Vers)
Fekete felhő a csillagok csendes takarója,
Ezzel a vidám gyönyört, bánat porig, lesújtotta!
Lelkem már a menekülési távot lefutotta!
Fényt
Takar
Sötétség,
Mindent bénít.
Megszűnt fegyelem.
*
(HIAQ)
Megszűnt a fegyelem,
Ezt a fénytelenek látják.
Vég van előtérben…
Nincs
Hová
Rohannod,
Rettegsz belül,
Sorsod utol ér.
(vers)
Szép, ahogy mosolyogva elnézi Hold a tavat,
Felhők félrehúzódnak, hogy lássa hullámokat.
Szélcsendben nincs is hullám, csak lát sok holdsugarat…
Már
Álmod
Sem tiéd,
A rettegés
Nem kíméletes.
(10 szavas)
Lelki nappalok fényét vesztem...
Meg nem élhetem!
Irgalom vagy kegyelem?
*
Az
Igaz
Szót valljad!
Békére lelsz,
És bátor leszel.
(vers)
Lelkemmel a megértést és a békét keresem,
De nincs is ilyen, én a jövőt, szívvel rettegem…
Bízok, szeretek és akkor én is átélhetem?
Nézz
Szembe
Magaddal,
Ha nem teszed
Később megbánod.
*
(3 soros-zárttükrös)
Nagyon bágyadtan, fénytelenül pislognak a csillagok,
Nézik vaksin, a bátorság fut, én utána rohanok.
Nagyon bágyadtan, fénytelenül pislognak a csillagok.
Légy
Bátor!
Félelem
Elvész nyomban.
A teremtő vár.
(vers)
A félelem, akaratom ellenére uralja a gondolatomat,
Amíg rettegve félek, a kiutat keresve sem találok nyugalmat!
Az örök gondviselés, soha el nem enged, rám erőlteti… uralmat.
Vecsés, 2018, március 10. – Szabadka, 2018. március 17. – A vegyes formákat én írtam, az apevákat, szerző és poéta társam Jurisin Szőke Margit. Tordai Mihályné azonos c. verse átirata, az engedélyével.
Vérfagyasztóan különös ez a zajos csend!
Lelkem nem találja helyét, békéért esend…
Mond, szeretett csend, hol hagytad el a fegyelmed?
(apeva)
Úgy
Tűnik
Csend honol,
Oly zajtalan,
Ám csak külsőleg.
*
(haiku)
Idegen, rideg
Oly’ élettelen minden.
Belsőm gyötrelmes.
A
Lélek
Vergődik,
Bizonytalan,
Nincs már nyugalom.
*
(Vers)
Fekete felhő a csillagok csendes takarója,
Ezzel a vidám gyönyört, bánat porig, lesújtotta!
Lelkem már a menekülési távot lefutotta!
Fényt
Takar
Sötétség,
Mindent bénít.
Megszűnt fegyelem.
*
(HIAQ)
Megszűnt a fegyelem,
Ezt a fénytelenek látják.
Vég van előtérben…
Nincs
Hová
Rohannod,
Rettegsz belül,
Sorsod utol ér.
(vers)
Szép, ahogy mosolyogva elnézi Hold a tavat,
Felhők félrehúzódnak, hogy lássa hullámokat.
Szélcsendben nincs is hullám, csak lát sok holdsugarat…
Már
Álmod
Sem tiéd,
A rettegés
Nem kíméletes.
(10 szavas)
Lelki nappalok fényét vesztem...
Meg nem élhetem!
Irgalom vagy kegyelem?
*
Az
Igaz
Szót valljad!
Békére lelsz,
És bátor leszel.
(vers)
Lelkemmel a megértést és a békét keresem,
De nincs is ilyen, én a jövőt, szívvel rettegem…
Bízok, szeretek és akkor én is átélhetem?
Nézz
Szembe
Magaddal,
Ha nem teszed
Később megbánod.
*
(3 soros-zárttükrös)
Nagyon bágyadtan, fénytelenül pislognak a csillagok,
Nézik vaksin, a bátorság fut, én utána rohanok.
Nagyon bágyadtan, fénytelenül pislognak a csillagok.
Légy
Bátor!
Félelem
Elvész nyomban.
A teremtő vár.
(vers)
A félelem, akaratom ellenére uralja a gondolatomat,
Amíg rettegve félek, a kiutat keresve sem találok nyugalmat!
Az örök gondviselés, soha el nem enged, rám erőlteti… uralmat.
Vecsés, 2018, március 10. – Szabadka, 2018. március 17. – A vegyes formákat én írtam, az apevákat, szerző és poéta társam Jurisin Szőke Margit. Tordai Mihályné azonos c. verse átirata, az engedélyével.
Versben, európai stílusú tankában és apevában…
Hajnali fényben úgy látom, még sötét árnyék úszik,
És e szerint, akkor a sötétségem el, nem múlik?
Gubbasszak én csak tovább, amíg a Nap fel nem kúszik?
A csend, –hallom még- hörgőn-sóhajtva távozik,
Felkelő nappal ő így már nem találkozik.
Estig valahol egy árnyékban várakozik.
*
Éjszaka, nyugszik
A világ, csend lesz az úr!
Hallható sötét.
A sötétség szárnyat bont,
Hál minden, csend álmot font.
*
Napfény generál
Hangoskodást, zajokat.
Csendben aludni.
Süt a Nap, ébredj, kelj fel!
Halld a zsongást, ez jó jel.
*
Hatvan voltam... öregszem, már majdnem hetven vagyok,
Vándorút végét nem látom, de arra haladok.
Fáradó kezemmel, én már nagyon nem markolok.
*
Előre menni,
Életút leküzdése.
Vége, mit hozhat?
Lépni alig van erő,
De, légy még elég merő.
*
Öregség rágja a testem
Próbálja nyűni a lelkem…
Én ezt nem várom… ellenzem!
Az
Idő
Múlása
Marja énem.
Fékezni?! Nem megy...
*
Az éjszakai bársonyos és csendes sötétség, napfénybe fúl,
Ilyen öregen ember csak vár, de nem tudhatja, hogy alakul…
Idő az utat, majd mutatja, kendőzetlenül, táblátlanul...
Persze életedben a sorsod, a nyűgöd, a bajod, mint ellened vétett!
De, persze életből egy van, így élvezd, mert halálig gyönyörű az élet.
Vecsés, 2016. május 21. – Szabadka, 2017. október 24. – Kustra Ferenc József – a verset és a haikukat én írtam, alájuk a verset és az apevát, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit.
A vegyes címe: „Légy még elég merő”
Hajnali fényben úgy látom, még sötét árnyék úszik,
És e szerint, akkor a sötétségem el, nem múlik?
Gubbasszak én csak tovább, amíg a Nap fel nem kúszik?
A csend, –hallom még- hörgőn-sóhajtva távozik,
Felkelő nappal ő így már nem találkozik.
Estig valahol egy árnyékban várakozik.
*
Éjszaka, nyugszik
A világ, csend lesz az úr!
Hallható sötét.
A sötétség szárnyat bont,
Hál minden, csend álmot font.
*
Napfény generál
Hangoskodást, zajokat.
Csendben aludni.
Süt a Nap, ébredj, kelj fel!
Halld a zsongást, ez jó jel.
*
Hatvan voltam... öregszem, már majdnem hetven vagyok,
Vándorút végét nem látom, de arra haladok.
Fáradó kezemmel, én már nagyon nem markolok.
*
Előre menni,
Életút leküzdése.
Vége, mit hozhat?
Lépni alig van erő,
De, légy még elég merő.
*
Öregség rágja a testem
Próbálja nyűni a lelkem…
Én ezt nem várom… ellenzem!
Az
Idő
Múlása
Marja énem.
Fékezni?! Nem megy...
*
Az éjszakai bársonyos és csendes sötétség, napfénybe fúl,
Ilyen öregen ember csak vár, de nem tudhatja, hogy alakul…
Idő az utat, majd mutatja, kendőzetlenül, táblátlanul...
Persze életedben a sorsod, a nyűgöd, a bajod, mint ellened vétett!
De, persze életből egy van, így élvezd, mert halálig gyönyörű az élet.
Vecsés, 2016. május 21. – Szabadka, 2017. október 24. – Kustra Ferenc József – a verset és a haikukat én írtam, alájuk a verset és az apevát, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit.
A vegyes címe: „Légy még elég merő”
Vízió a hátralévő időről… vagy a végről?
Az én vonatom, már elment, láthatod, ülök reménytelenségbe
Éppen, hogy fönt vagyok az utolsó kocsi, fékező fülkéjébe,
Ahol tekingetek, de nem látok, csak a hátra végtelenébe…
Szív
Szorong,
Gondolat
Jövőt kutat.
Mennyi van hátra?
Életem kereke forog,
Hátralévő semmiségbe robog.
Szemeimből, reménytelenség könnye csorog.
*
Itt már nincsen is fűtés,
Kintről bejön a hűtés,
Közel… megsemmisülés.
Cél
Sincs már,
Nincs miért!
Homokóránk
Lassan lepereg.
Szívem szeretet nélkül tesped,
S jéggé dermed.
Enyészet bennem gerjed.
*
Itt a könnyeimmel vagyok együtt, behunyom kisírt szemeimet,
Kis ablakon nézek vissza a múltba, de nem látok már részletet…
Az életem, soha nem volt egyben, soha, semmire nem késztetett.
Már
Emlék
Sem dereng,
Szürke minden.
Hályog fedte múlt.
Könnyeimmel küszködök, múltba kísérnek,
Alig látom életem romjait. Nincsenek emlékek
*
Ide már a mozdony füstje sem jön, magányom kalitkája elzár,
Azt gondolom, hogy helyes, ha nem is fékezek, kaszás, úgyis vár már...
Lehet, hogy közelebb lesz... amikor már a hideg márványlap lezár.
Itt
A vég,
Kiút nincs.
Megbékélni
S búcsút inteni.
Robog életem kereke,
Magányom börtön. Fékeznem tán’ kellene?
Menekvés lehetetlene…
Vecsés, 2017. szeptember 24. – Szabadka, 2017. szeptember 26. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, a versszakok alá az apevákat és a 10 szavasokat szerző- és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ”Életem kereke forog”
Az én vonatom, már elment, láthatod, ülök reménytelenségbe
Éppen, hogy fönt vagyok az utolsó kocsi, fékező fülkéjébe,
Ahol tekingetek, de nem látok, csak a hátra végtelenébe…
Szív
Szorong,
Gondolat
Jövőt kutat.
Mennyi van hátra?
Életem kereke forog,
Hátralévő semmiségbe robog.
Szemeimből, reménytelenség könnye csorog.
*
Itt már nincsen is fűtés,
Kintről bejön a hűtés,
Közel… megsemmisülés.
Cél
Sincs már,
Nincs miért!
Homokóránk
Lassan lepereg.
Szívem szeretet nélkül tesped,
S jéggé dermed.
Enyészet bennem gerjed.
*
Itt a könnyeimmel vagyok együtt, behunyom kisírt szemeimet,
Kis ablakon nézek vissza a múltba, de nem látok már részletet…
Az életem, soha nem volt egyben, soha, semmire nem késztetett.
Már
Emlék
Sem dereng,
Szürke minden.
Hályog fedte múlt.
Könnyeimmel küszködök, múltba kísérnek,
Alig látom életem romjait. Nincsenek emlékek
*
Ide már a mozdony füstje sem jön, magányom kalitkája elzár,
Azt gondolom, hogy helyes, ha nem is fékezek, kaszás, úgyis vár már...
Lehet, hogy közelebb lesz... amikor már a hideg márványlap lezár.
Itt
A vég,
Kiút nincs.
Megbékélni
S búcsút inteni.
Robog életem kereke,
Magányom börtön. Fékeznem tán’ kellene?
Menekvés lehetetlene…
Vecsés, 2017. szeptember 24. – Szabadka, 2017. szeptember 26. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, a versszakok alá az apevákat és a 10 szavasokat szerző- és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ”Életem kereke forog”
