Szilveszterről: senrjúban.

Jön, mint gyorsvonat,
Átszállunk más vonatra,
Azonos sínen?
*
Pezsgő, konfetti,
Óévet majd elfedi.
Sors újat ígér.
*
Majd szilveszterkor
Szökik az év, remélünk
Sokkal jobb jövőt!
*
Csak félrenéztem?
Elszökött óesztendő!
Rossz volt? Elszelelt?
*
Leköszönő év
Már a múltunk része lesz
És nem feledjük!
*
Jövőre majd jő
Elő emlékadalék?
Lélekemelő.
*
Remény jó dolog,
Vezessen majd utadon!
Epedünk újért.
*
Lesz olyan jövőnk
Amit elképzeltünk és
Várunk epedve?
*
A nap süssön rád
Élj anyagi jólétben.
Nem jó szegényen?
*
Nem vagy egyedül,
Bízz, hogy várhatsz segítőt!
Újévben jobb lesz!
*
Csak percek csupán
És már itt lesz szilveszter!
Vígság, mulatság.
*
Új nap virrad fel!
Újévben szeretettel
Éljen mindenki!
*
Pezsgő, ha pukkan
Felállok, mind koccintunk.
BÚÉK! Kívánom.
*
Boldog újévet,
Boldogságot, jót, szépet
Kívánok néktek.

Vecsés, 2013. december 29. ? Kustra Ferenc

A karácsony, vörös-esti alkonyán
Csillámos hó van kint, a ház udvarán,
Amiben benne ül egy hóember, vártán
És ócska kutya lábos van a kobakján.

Kinn igen-nagyon fúj a szél,
Fáról hull maradék levél.
Mi emberek, tán? már születéskor meghalunk?
Vagy majd, öregen megtudjuk, hogy mi kik voltunk?
Azt nem tudhatjuk, hogy egyszer, mi vár ránk odaát,
De még messze van, élvezzük karácsony csodáját.

Nem messze a kutyaháztól, kertben van a lakhelye,
Kutya nem engedi be a házába, a melegbe?
Hóember kezében, van egy méretes fenyőág,
Ki meglátja, az arcán kiül a mosolyosság.

Surrogást hallani, a vakító hóra, tán? angyalok szálltak?
Elszabadult hörcsögök, hidegben kemény dióágyon hálnak?
Az utcán alig látszik gyalogos? az is siet,
Haza akar érni, ajándékosztásra... miket?

A háztetőn vastag hó van, a kéményt szeretettel öleli,
Neki is karácsony van, szeretetet úgy látszik, nem mímeli.
Az utcán sietőknél is boldog arcokat látok,
Ma este én is csak sok, mesés szeretetet várok?

Ma ne legyen kisírt szem, miből omlanak a könnyek,
Emberek! Szeressük egymást... legyenek örömkönnyek.
Kinéztem az ablakon az utcára, nem láttam síró embert,
De volt, ki még csak most vitte a fát, kezében, mint szúró fegyvert.

Fagyos hideg van, végtére is karácsonyi az idő,
A szívekben, legyen... igaz ünnep van, ez most a kellő.

Vecsés, 2016. június 10. ? Kustra Ferenc

Te jelented

Hogy mi végre vagyok még ezen a világon?
S mi tartja még bennem a világot?
Honnan az erő, mi felkelni sarkall?
S mi késztet túlélni egy újabb nappal?

Oly sok a kérdés, mi felötlik bennem?
Mért kéne mindig, még tovább mennem?
Sokszor a választ én magam sem tudom,
Csak súgja valami: Ki kell még tartanom!

Hisz az új napon arcod tán újra láthatom,
Tán fülembe susogsz még jövendő hajnalon?
Törékeny alkatod bár karomban tarthatom,
És ajkaid érezni vágyom az ajkamon!

Bár én lehelhetnék álmot a szemedre!
Tarthatnám kezedet többször a kezembe!
Ezért vagyok hát újra, nap-nap után,
Remélni, szeretni, vágyni valami után.

Szeretnélek magam mellett tudni Téged!
Hisz azt jelented nekem, mint másnak az élet.
Mint pacsirta madárnak az ébredő határ,
És mint határnak a pacsirta madár?

Nem lőn egymás nélkül sem éjjel és nappal,
Se vérvörös alkony, se mámoros hajnal.
Nincs tűz a füst nélkül és villám se hangtalan,
Mindennek párja van. Én mért lennék pártalan?

Te jelented nekem a napot az éjben,
Ahogy megmártózol velem a végtelen kéjben,
Te vagy a villám is, a te fényed tölti be az eget,
Te vagy a gyermek, ki oly vígan sárkányt ereget?

Tücsök vagy, a rét zöldjének hangja,
Maga vagy a boly. Egy szorgos, kicsi hangya.
Te vagy a szivárvány; szellő, tikkasztó napokon?
Mit jelentesz nekem? Tán el se mondhatom.

07. és 09.

Ma gomolygó fellegekkel küzdött meg a hajnali pír;
Mégis olyan könnyedén világlott át rajta,
Mintha ezzel hirdetné: Különleges nap van ma!

Nem tűz bár a napsugár virágra, madárra,
Mosolyodra ?hidd el!- mégis előbúj a nap sugára!

Hiszen nyílik a virág is, és dalol a kismadár,
Hiába ömöl eső, fúj szél, és búskomor a határ.
Egy fecske nem csinál nyarat! ?mondják;
Mégis -hipp-hopp- múlik már.
De az ősz előtt, majdnem félúton felpezsdül ki erre jár.

Szellő libben, hűs fuvallat, enyhítve a meleget.
Észrevétlen megsimítja érzékeny bőrödet.

Rád nevet ma minden szempár,
Mert ma Te ragyoghatsz rá a napra?
Úgy ragyogj,mint ő soha! Neki nincsen szülinapja!

Lehet még nekünk tavasz,
Halottak napjára krizantém.
Fönt meg öröklét!
*
Lehet még nekünk tavasz,
Szívben, ha nincs, szeretet gyúlhat!
Mily? a földi lét?
*
Lehet még nekünk tavasz,
Lélekben gerjedjen szeretet!
Enélkül, mi? lét!
*
Lehet még nekünk tavasz,
Szeretetet kimutató lét.
Ó! Szeretett lét.
*
Lehet még nekünk tavasz,
Jaj! Szeressük egymás gyerekek?
Szeressünk! Jó? lét.
*
Lehet még nekünk tavasz,
De tisztelettel, szeretettel.
Szeressünk! Egy? lét!

Vecsés, 2020. december 24. ? Kustra Ferenc ? íródott: senrjon csokorban a szeretetről, anaforában és versszak végi önrímben! Rímképlet: 7-9-5