Porzik az út
Szárad a kút
Csepereghet

Nedves az út
Telik a kút
Szomjatoltóan

Utam a sárban
Dagaszt a lábam
Zuhogóban

Ismerős ház
Homloka áz
Hazaérkeztem

Ragad a talpam
Cipőm az ajtóban
Megtisztulóban

Figyel az ablak
Üde fuvallat
Simogatóban

Homlokom láz
Már ölel a ház
Szunnyadozóban

Sötét az ablak
Csendben maradnak
Álomosztóban

A hangban
A szóban
A hozzád eljutóban-

Benne van
A lélek
Egy bonyolult képlet
Pillanatnyi része,
Hangszálakon rezgő
Emberi benső.

Intonációban rejlő,
Mely vonzó,
Vagy taszító erő.

A küldetés célját
Meglehet...
Megérted.?!
Milyen a te sorsod
Csak az Út végén
Tudod meg.

....Hogyha
Másképpen döntesz
Senki sem tudja meg.!

A lét értelme
Hited végzete
Tettekkel gyűjtött
Porladó részlete.?!

És végül
Ami elkerülhetetlen...
Könnyebben túléled
Hittel a lelkedben.!

A hajnali homály
Most átlátszó fátyol
Mindegy hogy merre
Vagyok most bárhol
Lámpafénnyel a pára
Csillogva táncol
Szemem még álmosan
Hunyorgatva ráncol

Megfestett bíbor
Utat tör a mába
Ásító tükrök
A házak ablakába
Az utca még néma
Száll a kémény lelke
Parázsló holt fának
Illatával telve

Egyre magasabbra
Settenkedve lépdel
Szellővel köszönt
A mai hűvös reggel
S ahogy a fény
Kitágul felettem
Mellém szegül az árnyék
Ott kullog mellettem

A hajnali homály
Felszállott az égre
Fátyol párájával
Színekbe lépve
Bőrömhöz tapad
A fuvallat sarja
Őszülő hajamat
Ujjával kócolja

Az utca szürke kövén
Koppanások hangja
Mormoló motornak
Duruzsló zaja
Egy kutya is vakkant
A kakas kukorékol
Lassan a falu is
Felébred álmából.

Milyen gyorsan múlik
Minden,
A szép emlékek
Drága kincsem.
Bár akad köztük
Mattos, szürke, és fekete,
De mind elkísér
A végtelenbe.

Csak ez lesz
Az útravaló,
A lelkemből kiáramló
Pillanat,
Mely világítja utamat
A mennyekbe.
Istenem...
Majd eressz be!