Idő 
Értékelés 
Értékelés Látjuk a két háborút és -már majdnem- fölütötte a fejét az atomháborús világhelyzet… Óh, az kosok!
(senrjú csokor, kétféle félhaiku láncban)
Óriás kérdés
Egyáltalán mi is ez?
Tán’ álomvilág?
És vajh’ mék’ bolygón?
Valós világban ilyen?
Tán’ álomvilág?
Ígéret földje
Ahol mindig minden zöld?
Tán’ álomvilág?
Sok álmodozó
Volt, mindig van és lesz is…
Álomvilágban?
Sok álmodozó
Többsége, amúgy buta…
Képzelgéseik?
Sok álmodozó
Tudás nélküli főnök…
Sőt, tudatlanok.
***
(limerik csokor)
Mi magyarok itt élünk a Földön, de álmodozók nehezen tűrik, sőt ökörködőn.
Mi nem akarunk mások felett uralkodni, harmadik világháború készül lenni?
Ebbe benne van üveghegyeknél a vasorrú bába, ez olyan, mint dzsinnek országa…
Ők azt állítják, hogy ott szépek az évszakok, mert neki igencsak sok az aranyok…
A vasorrú bába meg a dzsinnek, megállás nélkül piszkálják a békéseket…
Megüzenték a dzsinnek, ők a makik farkával verik a háborút, mert ők ilyenek…
Mert segédjük van rendesen, aki meg majd’ mind hű cseléd… én is tudom majd’ vesztesen.
A cselédségnek erős atom-öklendjük van és lehet, hogy nemcsak nagy pofájuk van.
Cselédség élvezi {hogy a makiknak mekkora farkuk van…} dzsinnéknél fog tetszeni.
A dzsinnek, a cselédség hiszi, hogy háborús nyertesek, mert az rájuk nem fog hatni…
Ezek nem nézik meg, hogy a két atombomba, régebben mi kárt tett a japánokba.
Azóta is vannak új fejlesztések, mik százszor nagyobbak… ezek aztán töltetek…
Hamis reményekben a jövő áldását osszák, micsoda pazarságok eme bombák.
Ez biztosan igy van, de kérem… ha bicikli szögbe megy, gumi durran? Hol a szemérem?
Vecsés, 2024. május 5. -Kustra Ferenc József- íródott: helyzetjelentésként az emberiség atomháborúzást megkedvelt- világáról, történelmi hűséggel… senrjú csokorban (félhaiku láncban) és leoninus csokorban.
(senrjú csokor, kétféle félhaiku láncban)
Óriás kérdés
Egyáltalán mi is ez?
Tán’ álomvilág?
És vajh’ mék’ bolygón?
Valós világban ilyen?
Tán’ álomvilág?
Ígéret földje
Ahol mindig minden zöld?
Tán’ álomvilág?
Sok álmodozó
Volt, mindig van és lesz is…
Álomvilágban?
Sok álmodozó
Többsége, amúgy buta…
Képzelgéseik?
Sok álmodozó
Tudás nélküli főnök…
Sőt, tudatlanok.
***
(limerik csokor)
Mi magyarok itt élünk a Földön, de álmodozók nehezen tűrik, sőt ökörködőn.
Mi nem akarunk mások felett uralkodni, harmadik világháború készül lenni?
Ebbe benne van üveghegyeknél a vasorrú bába, ez olyan, mint dzsinnek országa…
Ők azt állítják, hogy ott szépek az évszakok, mert neki igencsak sok az aranyok…
A vasorrú bába meg a dzsinnek, megállás nélkül piszkálják a békéseket…
Megüzenték a dzsinnek, ők a makik farkával verik a háborút, mert ők ilyenek…
Mert segédjük van rendesen, aki meg majd’ mind hű cseléd… én is tudom majd’ vesztesen.
A cselédségnek erős atom-öklendjük van és lehet, hogy nemcsak nagy pofájuk van.
Cselédség élvezi {hogy a makiknak mekkora farkuk van…} dzsinnéknél fog tetszeni.
A dzsinnek, a cselédség hiszi, hogy háborús nyertesek, mert az rájuk nem fog hatni…
Ezek nem nézik meg, hogy a két atombomba, régebben mi kárt tett a japánokba.
Azóta is vannak új fejlesztések, mik százszor nagyobbak… ezek aztán töltetek…
Hamis reményekben a jövő áldását osszák, micsoda pazarságok eme bombák.
Ez biztosan igy van, de kérem… ha bicikli szögbe megy, gumi durran? Hol a szemérem?
Vecsés, 2024. május 5. -Kustra Ferenc József- íródott: helyzetjelentésként az emberiség atomháborúzást megkedvelt- világáról, történelmi hűséggel… senrjú csokorban (félhaiku láncban) és leoninus csokorban.
(Bokorrímes)
Látótávolságnál nagyobb vizek hullámai partnak ömlenek,
Közben a régi, híres horgászokról ősi regéket mesélnek…
A tengerek óriás hullámokkal zúzva mossák a partokat,
Még akkor is, mikor az alkonyat vörösre festi a dombokat…
*
(3 soros-zárttükrös duó)
Lehet, hogy a tenger is a reménytelenség létében él?
Én meg, ha a csak a szépeket figyelem, a lelkem nem fél…
Lehet, hogy a tenger is a reménytelenség létében él?
Lehet, hogy azért vágyok a tengerek végtelen partjára,
Hogy reményt kapjak esti lefekvés előtt, este… és máma…
Lehet, hogy azért vágyok a tengerek végtelen partjára.
*
(senrjon trió)
Egyelőre késhegyre
Vett saját tehetetlenségem!
Hol van itt remény?
Rég voltam már katona,
Ha lőnének az lenne csoda…
Hol van itt remény?
Igazi remény villan?
Nő a létezhetetlenségem…
Hol van itt remény?
*
(leoninus duó)
Álmaim sürögnek, forognak köröttem, ettől tán jó a lelkem.
Hit, remény, szeretet! Magamévá tettem ezt a nagy egyveleget.
Legnyilvánvalóbb a remény, de, hogy mi lesz, az még nekem is rejtvény…
Az álmaim, vágyaim peregnek nappali viharban és éji dalban.
Reményeim nem-igen szoktak beteljesülni, de nem szoktam kétkedni.
Amig élek, itt vagyok és remélek, bízok, hogy nemhiába így élek!
Vecsés, 2023. augusztus 23. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Látótávolságnál nagyobb vizek hullámai partnak ömlenek,
Közben a régi, híres horgászokról ősi regéket mesélnek…
A tengerek óriás hullámokkal zúzva mossák a partokat,
Még akkor is, mikor az alkonyat vörösre festi a dombokat…
*
(3 soros-zárttükrös duó)
Lehet, hogy a tenger is a reménytelenség létében él?
Én meg, ha a csak a szépeket figyelem, a lelkem nem fél…
Lehet, hogy a tenger is a reménytelenség létében él?
Lehet, hogy azért vágyok a tengerek végtelen partjára,
Hogy reményt kapjak esti lefekvés előtt, este… és máma…
Lehet, hogy azért vágyok a tengerek végtelen partjára.
*
(senrjon trió)
Egyelőre késhegyre
Vett saját tehetetlenségem!
Hol van itt remény?
Rég voltam már katona,
Ha lőnének az lenne csoda…
Hol van itt remény?
Igazi remény villan?
Nő a létezhetetlenségem…
Hol van itt remény?
*
(leoninus duó)
Álmaim sürögnek, forognak köröttem, ettől tán jó a lelkem.
Hit, remény, szeretet! Magamévá tettem ezt a nagy egyveleget.
Legnyilvánvalóbb a remény, de, hogy mi lesz, az még nekem is rejtvény…
Az álmaim, vágyaim peregnek nappali viharban és éji dalban.
Reményeim nem-igen szoktak beteljesülni, de nem szoktam kétkedni.
Amig élek, itt vagyok és remélek, bízok, hogy nemhiába így élek!
Vecsés, 2023. augusztus 23. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Füttyös brekegés
Estéli csendet rabol.
Tóparti koncert.
Kuruttyos vágyak
Csillagos lepel alatt...
Breki-szerelem.
Zsibongó éjjel,
Vízbe csobbant örömök.
Békák nász-tánca.
2024. május 4.
Estéli csendet rabol.
Tóparti koncert.
Kuruttyos vágyak
Csillagos lepel alatt...
Breki-szerelem.
Zsibongó éjjel,
Vízbe csobbant örömök.
Békák nász-tánca.
2024. május 4.
Erdei tisztás,
Vadvirágok pompája.
Csábító látvány!
Óriás fák közt
Suttogva, jár-kel a szél.
Csendes ölelés.
Virág illat száll,
Langy levegő bársonyos.
Kikelet-puha.
A határ dús-zöld,
Finoman hullámzó rét.
Szellő cirógat.
Fák árnyéka ring,
Alatta avar zizeg.
Légi érintés.
Fodrot bont a víz,
Hullám taraja csillan.
Lágy simogatás.
Kócos sás legyint,
Fénnyel illan a szellő.
Bíbor pillanat.
Csend hasad este,
Mozdulatlan árny lapul.
Elalszik a táj.
Dunatőkés, 2024. március 24.
Vadvirágok pompája.
Csábító látvány!
Óriás fák közt
Suttogva, jár-kel a szél.
Csendes ölelés.
Virág illat száll,
Langy levegő bársonyos.
Kikelet-puha.
A határ dús-zöld,
Finoman hullámzó rét.
Szellő cirógat.
Fák árnyéka ring,
Alatta avar zizeg.
Légi érintés.
Fodrot bont a víz,
Hullám taraja csillan.
Lágy simogatás.
Kócos sás legyint,
Fénnyel illan a szellő.
Bíbor pillanat.
Csend hasad este,
Mozdulatlan árny lapul.
Elalszik a táj.
Dunatőkés, 2024. március 24.
Minden jó ügynek győzni kéne,
De van végítélet; mi végre?
Igazság a fegyverem, de jó!
Csak ez az út nem a haladó.
Harcos vagyok és csatát vínék,
Ha igazi harcmezőn lennék.
De hol vagyok csüggedetlenül?
Távol igazi harcmezőtül.
Nálam ellenségé a hatalom,
Nem látom, hogy hol van oltalom?
Bilincsbe verve, mint egy lator,
Nem tudom mit tegyek, mint botor.
Dicskoszorú lesz homlokomon?
Csak két lapát rög, sírhantomon.
Csak tobzódok a küzdelmimben
És tobzódok a nagy semmimben.
Budapest, 2000. augusztus 23. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
De van végítélet; mi végre?
Igazság a fegyverem, de jó!
Csak ez az út nem a haladó.
Harcos vagyok és csatát vínék,
Ha igazi harcmezőn lennék.
De hol vagyok csüggedetlenül?
Távol igazi harcmezőtül.
Nálam ellenségé a hatalom,
Nem látom, hogy hol van oltalom?
Bilincsbe verve, mint egy lator,
Nem tudom mit tegyek, mint botor.
Dicskoszorú lesz homlokomon?
Csak két lapát rög, sírhantomon.
Csak tobzódok a küzdelmimben
És tobzódok a nagy semmimben.
Budapest, 2000. augusztus 23. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
