(anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Szeretnék veled a Nap felé nézni s mindezt mindennap átélni!
Szeretnék veled együtt aludni, ez örök időkig átélni…
Szeretnék veled a Nap felé nézni s mindezt mindennap átélni!

Szeretnék veled, a lét homályába elmerülni, így szeretet… megismerni.
Szeretnék veled együtt ébredni, és igy veled élő világot fölismerni…
Szeretnék veled, a lét homályába elmerülni, így szeretet… megismerni.
*

(HIQ trió, a haiku láncvers eszmeisége alapján!)
Érezném
Érintésedet.
Boldogság.
*
Meglátnám
Veled, mily’ gyönyör.
Boldogság.
*
Oly’ sokat
Jelentesz nekem.
Boldogság.

Vecsés, 2023. szeptember 13. – Kustra Ferenc József- Íródott: romantikus, alloiostrofikus versben.

A teremtés szentséges!
A mikéntje...embernek kétséges.

Meglehet, Éva az elsődleges,
S tán a biblia téves...
Ádám szerepköre csak kicsit ékes ,
A Nő mellett szinte mellékes...
És nem az alma a vétkes...
Isten szeretetteljes,
Bosszút nem áll...kegyelemteljes!

Földanya csodákra képes.
Édenfényességes
Az univerzum magzat-vizes
Kincse. Szerető, anya-méhes,
Egyetlen élet-teremtő kékes!
Itt az ember csak béres!
Tetteivel kártékony- részes,
Természetnek rémes!

Esti számadás…

A lélekben is vannak csiszolatlan, jaj, zordon gránitkövek,
Én, mint a rabszolgám, ennek csak hátsó lépcsőjére léphetek.

Mérleg nyelve billeg, hol erre, hol arra,
Részben, rajtad múlik, milyen a tartalma.
Hogy miként látod visszanézve, magadba.

Ami elmúlt, az már elmúlt, az maga a történelem,
Hogy most mit gondolsz a voltodról, csak maga a vélelem.
Az esti lámpafénynél, az értékelő feladat adott,
Számítgassál, emlékekkel, hogy élet milyen volt, mit adott.

A lemenő Nap, bíboros szép fényében.
A vöröslő és alaktalan felhőben
Csodálkozva, mit írsz a számvetésedben?

Este valahogy tán' könnyebb visszaemlékezni,
Nem látsz mindent, ezért, így a múltba elmerülni.
Sikerült-e mérleg nyelvét egyensúlyba hozni?

Tudjad, hogy a saját főkönyvi összeged, neked már megmarad,
Bár még kutya is ugat, a tevekaraván… már, lassan halad.

Vecsés, 2015. július 27. – Kustra Ferenc József

Esik az eső, de csöndesen,
Hallom, hogy kopog a flaszteren.
Időnként meg dézsából öntik,
Néha annyi van, hogy kiömlik.

Budapest, 1998. április 19. – Kustra Ferenc József

Esik a tavaszi eső,
Vizes az út.
Ettől szép erdő, mező,
Téli kiút.

Zöldül erdő és árokpart,
Vizes a fű.
Időjárás hozza tavaszt,
Ez már nem mű.

Budapest. 1998. április 18. – Kustra Ferenc József