Duhaj szélben a fák nyögnek,
Ömlik könnye a nyárnak.
Sötét felhők utat törnek
A féktelen zord árnak.

Lefogyott a folyó medre
Hízik vize szüntelen.
Duzzad, dagad nagyra keble,
Fosztogat már bűntelen.

Nincsen este tücsök zene,
Nem csábít a telihold,
Rút felhőnek vihar szele
Égi haragot kiold.

Hőbölög a korán jött ősz,
Sáros bakancsban tappog,
Színes kedve szürke és bősz,
Rideg arccal vigyorog.

Ázik, fázik a vidéknek
Minden egyes egyede,
A mezőnek, az erdőnek
Bő esőből elege.

Reméljük, hogy ellendíti
Nyers mérgét az erőnek,
Hangulatát megenyhíti
Édes must az időnek.

Darvak serege
Búcsút int látványosan.
Dísz-előadás.

Impozáns balett,
Darvaknak vonulása.
Ősz-attrakció!

Misztikus darvak,
Hűségnek mintaképe.
Példaértékű!

Hétköznapi pszichológia…

Az érzésekben kóborolni, átélni, maga egy dzsungeltúra.
Éhség, szerelem, remény, vágy, meg a sóvár, merengő szem.
Az érzésvilág leküzdhetetlen, keserves mint, gyilkos tortúra
S
Szenvedő érzi, nincs szabadulás, elvesztem az eszem.

Pszichésen, mindennel lehet mit kezdeni, de érzés, a test ura.

Vecsés, 2017. június 17. – Kustra Ferenc József

Sokszor azért, nehogy higgy a mosolyoknak,
Talán álcái a takart problémának,
Bár létezik a mosoly, ami őszinte,
Annak örülhet az ember szíve, lelke.

A hamiskás mosolyt oly' nehéz felismerni...
Szívdöglesztő mosolynak, nehéz ellenállni...
Gondolkozz! Jobb mielőbb a földre leszállni...

Vecsés, 2014. április 25. - Kustra Ferenc József

Vitustáncot jár a szép lelkem,
Eszem megáll mindent feledek,
Mert öröm érte, óh, a lelkem...
Az ész megállt, nézek… ébredek!

Ébredéskor, ha kiderül, az nem egy örömforrás,
Hanem az életben ez a körforgás, veszélyforrás...
A nap is csak szembesüt, így más nem maradt... hunyorgás.

Vecsés, 2014. április 26. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.