Annyit szeretnék csak e rút világtól
megkapni, ami jár nekem,
ami számomra minden lett volna,
de mégsem kaptam meg sosem.

Valami csöndes nyugalmat, békét,
amely a lelkemben terem,
valami kedves, féltő érzést,
amiből nem jutott sosem.

Kerestem én a lángszagú nyárban,
mely felajzotta a szívemet,,
de tűző hevével, vöröslő lánggal
felégette a bőrömet.

Kerestem volna az őszi napfényben,
amely az arcom cserzi meg,
de már hideg szél gyengítette,
s nem volt ereje semmi sem.

Már csak fagyos szél fújta az arcom,
és fáztam. Rázott a hideg.
Hideg szelével felkavart már
mindent, mi itt maradt nekem.

Most itt vagyok. Erősen, bátran,
s bárhogy is megtép, nem hiszem,
hogy meg tudna törni bárhogy, próbál,
hiszen csak edzettebb leszek.

Jöhet dér, vagy csikorgó szél is,
fagyos szelével hűtve le,
testem melege messze űzi,
s nem fogok tőle fázni sem.

Jöhet vihar, mely őrjöng, tombol,
nem riaszt vissza semmi sem,
majd megcsitul, ahogyan én is,
s nem tud kárt tenni semmiben.

Bár legyőztek, s próbálnak újra,
de mégis, azért is felkelek,
s össze rombolok minden gátat,
de mindent legyőzök, bármi lesz!

Szita az életem, Anettem!
Hiányzik veled a szerelem…
Mért kell nélkülöznöm?
Testemben… epedőn!
Nem akarsz már engem Anettem?

Szerelmes szívedre éhezem,
Az nagyon kellene, úgy vélem!
Így, ép elme lehet?
Tovább így ez mehet?
Térj vissza hozzám, ó, Anettem!

Vársz? Jöjj utolsó leheletem?
Add vissza szerelmet, Anettem!
Direkt megőrjítesz,
Direkt kikészítesz…
Nélküled, nagy magány a létem!

Vecsés, 2021. március 15. – Kustra Ferenc – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.

Ha az ember jő, hát jöjjön.
Ha az ember lő, hát lőjön.

Ha az ember nevethet, hát nevessem.
Ha az ember szerethet, hát szeressen.

Ha Isten segedelméből nem kell semmit félnünk, hát ne féljünk!
Ha Isten engedelmével emberként élhetünk, hát úgy éljünk!

Vecsés, 2012. július 17. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás versszakokban.

Kicsorbult szemek, gonosz tettek,
Nem akarok élni veletek. Emberek!
Ember teszi ilyenné a világot,
De fogjunk össze és más világot
Teremtsünk, olyat, mi jó nekünk
És gyerekeinkkel tovább élhetünk.

Vecsés, 2012. március 16. – Kustra Ferenc József

Nincs a nyakamban dögcédula,
Mert már nem is vagyok katona.
De! Katona vagyok az életben,
Ebben a legsűrűbb regimentben.
*
Harcos az élet
Frontja, itt nincsen nyugvás.
Veszett vad is küzd!
*
A békesség is lehet nagy küzdelem...
A baj, hogy egyedül vagyok, velem...

Vecsés, 2004. szeptember 01. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és európai stílusú haikuban…