A negyedik, lányunokám még pár napot jár óvodába,
Mert ősszel –amit nagyon vár- már menni fog az iskolába…
A negyedik, lányunokám még pár napot jár óvodába.

Már hullnak kifelé szép számmal a tejfogai,
Első, középső négy mik elsőnek hullottak ki.
Az óta máshol is már bőn foghiányos,
Rásütöm a jelzőt, az óvodás sármos.

Pár hetet a pandémia végett nem vitték óvodába,
Én meg vicceltem vele, hadd szeressen a vicces papába!
A múlt vasárnap mutatta nekem, hogy az első négy foga végre kezd kibújni,
Nekem meg előjött a kolosszális ötletem, hogy ez nagy alkalom viccelni.

Hétfő óta mindennap ebéd után hozzák el, én meg rákérdezek:
Mutasd csak a fogaidat… tényleg nőnek, bár még most nagyon szerények!

Mondtam, látom a növést és azért van, hogy szót fogadtál, mert már
Rendesen jársz az óvodába, ettől aztán kis is nő, immár.
Mindennap rendszeresen menned kell, mert nyakadon az iskola,
Három hónap és az is itt van, de fog nélkül, hogy mész Te oda?

Délbe egyből be is jön a szobámba, mutatja a fogsorát,
Én meg dicsérem őt, a fognövést segítő óvoda-állást.

Vecsés, 2021. május 20. – Kustra Ferenc József – íródott gyermeknapra.

(Septolet)
Ballagunk…
Elballagunk…
Életbe beballagunk!

Gyerekkor,
Fiatalkor…
Minden múlik, minden változik,
Életében ember, sokszor álmodik!
*
(Senrjon)
Életszakasz ideje,
Lejárt, már újabb szelek fújnak.
Még esernyő sincs…
*
(Apeva)
Ma
Már csak
Ilyesmi:
Hogy ballagás.
Minden múlt polcán!
*
(HIAQ)
Elballagás, múlás.
Ezen időszaknak vége.
Létrész már elmúlás.
*
(Senrjú)
A homokóra
Sem áll meg! Ballag tovább…
Elballagunk mind.
*
(Sedoka)
Isinek vége,
Ballagás van, búcsúzunk.
Életünk megváltozik.

Isinek vége
És tanulásnak. Megyünk
A felnőtt jövő felé…
*
(10 szavas duó)
Ide, vissza, csak látogatóba jövünk.
Sok év múlva, majd rákészülünk.

Lesznek talán majd, osztálytalálkozók,
Ott meg leszünk mi, múltban gondolkozók…

Vecsés, 2021. május 3. – Kustra Ferenc József – íródott: ballagás-ábrázolásnak, alloiostrofikus versformában.

Most
Ballag
Sok gyerek…
Tanároktól,
Isitől, búcsú!
*
Ott
Vannak
A szülők,
Barátok és
A rokonság.
*
Lét
Ketyeg.
Lét múlik.
Öregedés.
Ballagás… emlék!

Vecsés, 2021. május 2. – Kustra Ferenc József - íródott apeva csokorban, a ballagásról.

A gyarló ember önképét, hit éri, vagy ölelés, megrezzen,
Alig pislákoló zsarátnokom felett, korom fátyla lebben.
A zsarátnokom kormot árasztva, kicsit is világol helyén?
Élet legyen szelíd, vagy vad, érzelem lángol a tűz rejtekén…

Mennék én előre,
De nagy kérdés, merre?
Ha zsarátnokom nagy lánggá fújom,
Lesz értelme, hogy vívom a harcom?

Vecsés, 2014. február 10. - Kustra Ferenc József

Hétköznapi pszichológia…

(Senrjú)
Biz’ ez a kérdés
Nem annyira egyszerű!
Békevonat: huss!
*
(Senrjonix)
Aki megy, az csalódott!
Maradó a rosszat folytatná!
Formaváltás jó?
Gyerekkel ki és mit-is fog kezdeni?
Érdekeket hogy lehet egyeztetni?

(HIAQ)
Ha van közös gyerek,
Akkor talán jó megoldás!
Ez kényszer a köbön!

(6 sorosban)
Akik szakítanak, azok már közel nem egy síkon mozognak!
Egyik elmegy, a másik meg sokszor végzetesen marasztalá.
Sok minden lehet oka, de ezek páronként mind-mind változnak!
Ha,
Meg, ha ő menni akar, akkor a másik miért marasztalá?

Belső zűrzavarok nagy kompromisszumtól bizton' nem változnak!
*

Bejátszanak az ambivalens érzések, meg a saját (talán téves!) akaratunk,
Nem biztos, hogy a távozó fél a hibás, lehet, valósan menekül… Mást akarunk?
Az sem elhanyagolható szempont, hogy az elmenő félnek derül ki... menekül!
Régen, elnézte, mert ő nem ilyen lovat akart és ebből ő most kimenekül…

(3 soros-zárttükrös)
Aki elmegy a dühöt éli meg és a csalódottságot,
Lehet az, hogy életben most ismerte föl a valóságot...
Aki elmegy a dühöt éli meg és a csalódottságot.

A már elromlott kapcsolatot, erővel fönntartani botorság,
Mindkettő fél lelke bánja, így ez nem az igazi nagy bátorság...
A már elromlott kapcsolatot, erővel fönntartani botorság.

Vecsés, 2020. október 1. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában.