Ecset szőrén megelevenedik
Tubusokba relytett massza
S új életre indul
Vászonra tapadva
Kivirágzik a kéz
S az elme akarata
A színkavalkád terében
Fogantatás pillanatától
Az anyag-rezonancia összekeveredik
Festék s alany egyé válik
Ahogy a teremtés formája
Megszületik
Egy apró tovalépés
A megformált világ
Lét-harmóniájában
Tubusokba relytett massza
S új életre indul
Vászonra tapadva
Kivirágzik a kéz
S az elme akarata
A színkavalkád terében
Fogantatás pillanatától
Az anyag-rezonancia összekeveredik
Festék s alany egyé válik
Ahogy a teremtés formája
Megszületik
Egy apró tovalépés
A megformált világ
Lét-harmóniájában
Kicsi egér cini-cin
Szánkázott egy kék frizbin.
Nem vacogott, szomorkodott
Vidáman egy csúszdán siklott
Le a hóba nagy sebesen.
Így mulatott ő a télen!
Nem baj ha fagy, vagy fúj a szél!
Ugrándozik a kis egér.
Óvaintik rokonai reszketve,
Gyere pajtás az oduba izibe!
Az a világ nem nekünk lett teremtve!
A biztos fészek itt van lent az üregbe.
Az intő szóra a kis pajkos nem figyel.
Tovább csúszkál a megtalált frizbivel.
Jó a móka a hidegben....melegít!
Sopánkodás a fagy ellen nem segít.
Fütyörészik egerünk most a kertben,
Csak a nóta...az mi számít e percben!
De...
Felfigyelt a víg egérre a macska.
Vacsorára megfelelne a csacska!
Oda osont sompolyogva csendesen,
Majd nagyot ugrott a vadászunk hirtelen.
De...
Az árnyéka elárulta a bajszost.
Terítékre nem kerülök én biz most!
Fürge ám az apró lábú kis szürke,
Cseles ívvel elszaladt hát előle.
Futott-rohant a legközelebbi lyukba,
Elmaradt igy ez a mai vacsora.
Az esetből okult mindkét állatunk.
Nem árt hogyha óvatosabbak vagyunk!
Szánkázott egy kék frizbin.
Nem vacogott, szomorkodott
Vidáman egy csúszdán siklott
Le a hóba nagy sebesen.
Így mulatott ő a télen!
Nem baj ha fagy, vagy fúj a szél!
Ugrándozik a kis egér.
Óvaintik rokonai reszketve,
Gyere pajtás az oduba izibe!
Az a világ nem nekünk lett teremtve!
A biztos fészek itt van lent az üregbe.
Az intő szóra a kis pajkos nem figyel.
Tovább csúszkál a megtalált frizbivel.
Jó a móka a hidegben....melegít!
Sopánkodás a fagy ellen nem segít.
Fütyörészik egerünk most a kertben,
Csak a nóta...az mi számít e percben!
De...
Felfigyelt a víg egérre a macska.
Vacsorára megfelelne a csacska!
Oda osont sompolyogva csendesen,
Majd nagyot ugrott a vadászunk hirtelen.
De...
Az árnyéka elárulta a bajszost.
Terítékre nem kerülök én biz most!
Fürge ám az apró lábú kis szürke,
Cseles ívvel elszaladt hát előle.
Futott-rohant a legközelebbi lyukba,
Elmaradt igy ez a mai vacsora.
Az esetből okult mindkét állatunk.
Nem árt hogyha óvatosabbak vagyunk!
Következményt hordoz magában
minden hétköznapi egyszerű tett,
s gondolat,
és bár , ha ereje megfeneklett
a hatás szekere
tova gördül a jövőbe,
hol a múltban elvetett mag
kalászba szalad.
Kalászba szalad
a múltban elvetett mag,
tova gördül a jövőbe
a hatás szekere,
és bár , ha ereje megfeneklett
a gondolat,
és minden hétköznapi egyszerű tett
Következményt hordoz magában!
minden hétköznapi egyszerű tett,
s gondolat,
és bár , ha ereje megfeneklett
a hatás szekere
tova gördül a jövőbe,
hol a múltban elvetett mag
kalászba szalad.
Kalászba szalad
a múltban elvetett mag,
tova gördül a jövőbe
a hatás szekere,
és bár , ha ereje megfeneklett
a gondolat,
és minden hétköznapi egyszerű tett
Következményt hordoz magában!
Neked csak játék. Kaland volna,
de nekem forró szerelem,
téged egy percre elvarázsol,
s aztán tovatűnsz hirtelen.
Csak egy szunnyadó, izzó szikra,
amely lángra gyújt hirtelen,
tüzével mindent összeéget,
s aztán kialszik teljesen.
Neked csak kaland lenne úgyis.
Csak egy a számtalan közül.
Nem érdekel, hogy összetörsz e,
s szememben bánat könnye ül.
Hiába hullna ezüstös cseppje
gyöngyözve végig arcomon,
észre sem vennéd, bárhogy fájna.
Szívedben nincsen irgalom.
Hagyj engem végre megcsitulni.
Menj el! Nem kell a szánalom!
Jön majd más, aki tiszta szívből
szeret, ahogyan akarom.
de nekem forró szerelem,
téged egy percre elvarázsol,
s aztán tovatűnsz hirtelen.
Csak egy szunnyadó, izzó szikra,
amely lángra gyújt hirtelen,
tüzével mindent összeéget,
s aztán kialszik teljesen.
Neked csak kaland lenne úgyis.
Csak egy a számtalan közül.
Nem érdekel, hogy összetörsz e,
s szememben bánat könnye ül.
Hiába hullna ezüstös cseppje
gyöngyözve végig arcomon,
észre sem vennéd, bárhogy fájna.
Szívedben nincsen irgalom.
Hagyj engem végre megcsitulni.
Menj el! Nem kell a szánalom!
Jön majd más, aki tiszta szívből
szeret, ahogyan akarom.
Ki mondja azt, hogy nem gondol arra,
ködös, borongós alkonyon,
hogy minden apró kis tévedése
kőkemény sziklaként tolong
előtte, és már nem tudna lépni,
s keserű könnyek közt topog,
százszor átkozva minden érzést,
amely oly nyomot hagyott
lelkében, amely visszatér újra,
akár egy pajkos kis kobold,
újra és újra megtépázva
mielőtt tovább oson.
Ki mondja azt, hogy nem űzi egyre,
ami a fülébe zsong,
mint egy szerelmes, búgó dallam,
és sűrű könnyeket ont.
Melytől megkönnyül, s másképpen látja
a könnyekbe bújó tegnapot,
s attól kap ismét új erőre.
amit már megálmodott.
ködös, borongós alkonyon,
hogy minden apró kis tévedése
kőkemény sziklaként tolong
előtte, és már nem tudna lépni,
s keserű könnyek közt topog,
százszor átkozva minden érzést,
amely oly nyomot hagyott
lelkében, amely visszatér újra,
akár egy pajkos kis kobold,
újra és újra megtépázva
mielőtt tovább oson.
Ki mondja azt, hogy nem űzi egyre,
ami a fülébe zsong,
mint egy szerelmes, búgó dallam,
és sűrű könnyeket ont.
Melytől megkönnyül, s másképpen látja
a könnyekbe bújó tegnapot,
s attól kap ismét új erőre.
amit már megálmodott.